Miért tesztek -akik tesznek- különbséget a nő kérésére végzett abortusz és az egészségügyi okból végzett terhesseg megszakítás között?
"Az abortusz gyilkosság, hiszen élő ember" -olvasom egyre másra. Aztán a "beteg volt a baba, el kellett vetetnem" kérdésnél már megértik a hozzászólók a kérdezőt.
Mégis mi a különbség aközött, hogy valaki érzelmileg/anyagilag nem akar gyereket vállalni és aközött, hogy nem akar beteg/fogyatékos gyereket vállalni?
Értem a kérdés lényegét. Azért, kérdező, mert a társadalom számára a beteg gyerek kérdése olyan dolog, amiről nem is akarnak tudni, és vállveregetés jár érte, ha nem vállalja fel valaki. Iszonyú nehéz egy beteg gyerekkel, még nehezebb, ha annyira beteg, hogy csak vegetálásból áll/na az élete. Ezért együtt tudnak érezni azzal, aki ilyen okból veteti el a gyereket. Pedig - mondjuk ki - ugyanolyan gyilkosság, mint a más okból (nem akarok gyereket, nincs rá pénzem stb.) elkövetett abortusz, csak erre van feloldozás még is.
Döbbenet, mert nekem született halálos beteg gyerekem, és pont a pap kérdezte, hogy nem lehetett-e volna elvetetni, mert ezt Isten sem akarhatta... Nem pont ezekkel a szavakkal mondta, de ez volt a lényege. Szóval, ha így nézzük, akkor még az egyház is feloldoz ebben az esetben.
Visszakanyarodva a kérdés lényegéhez: én azt gondoltam a beteg gyermekem halála után, hogy nem lennék képes elvetetni gyereket. Aztán újra teherbe estem, megszületett az egészséges kisbabám, és most meg azt érzem, hogy arra nem lennék képes újra, amit akkor végigcsináltam. Iszonyú kínszenvedés ám az is, hogy látsz egy halálos beteg babát, aki néhány hónapig veled lehet (ha "szerencsés", akkor évekig akár), és a végén elveszíted, a sok küzdelem, az átalvatlan, végigretteget éjszakák pedig örökre ott maradnak a lelkedben. Ahogy az a kép is, amikor elkezdik a koporsójára lapátolni a homokot, és nem vagy képes felfogni, hogy a saját gyerekedet temeted el...
És a végére: leborulok azok előtt, akik évekig ápolják, gondozzák a magatehetetlen, beteg gyermeküket.
Minden tiszteletem az övék.
Érdekes adalék a kérdéshez:
Én meg azt mondom, hogy felfogás, elvek és világlátás kérdése az egész.
Két gyerek után 35 fölött lettem újra terhes, cukorbeteg férjemtől, aki 15 évvel idősebb tőlem. Visszautasítottam az amniocentézist. A genetikai szűrést is. Az én világszemléletemben ott a határ, hogy embert nem ölök. Sem beteget, sem egészségeset, sem a másét, sem a sajátunkat, sem kicsit, sem nagyot, semmilyet. Pont.
Hidd el, van akinek nehezebb abortuszra menni, mint vállalni a beteg gyermek minden következményét.
Egészséges kislányunk született aztán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!