Hogy dolgozhatnám fel az abortuszt? Kinek mi segített?

Persze hogy hiányzik, az ember jóesetben nem úgy megy abortuszra, hogy meg se érinti a dolog... szeresd a gyerek emlékét, nem tudom, mennyire vagy vallásos (akármilyen vallásról is legyen szó), de nyugodtan kérj tőle bocsánatot ha jólesik, gyújts érte gyertyát, ilyesmi. Tehát gyászold meg. Hisz minden halottunkkal ezt tesszük.

(És tökmindegy, hogy a párhetes magzat gyereknek számít-e vagy sem. A kérdező számára a kisbabája volt. Csak ez számít. És az ember meggyászolja a kisbabáját, ha az meghal.)

Igazad lenne utolsó, ha szimpla halálról lenne szó. Ilyenkor ugyanis nincs bűntudat, mert nincs idegenkezűség. A kérdező viszont, mint ahogyan ezt másik kérdésében írta, látta, ahogyan a babája él(t) és szopta az ujját...

Történt, ami történt, és most zajlik benne, ami zajlik. Meggyászolni nem tudja, mert ott a lelkiismerete. Ezen az érzésen, nevezzük bűntudatnak kellene valahogyan segíteni.