Abortuszt csinaltatam de megbantam h lehet ezt feldolgozni?

Miden okkal történik. Akkor úgy gondoltad, ez a helyes lépés, ezt kell tenned. Próbáld feldolgozni, túllépni rajta. Mit kezdtél volna egy újszülöttel, egy kisgyerekkel és egy felépülőben lévő férjjel? Aki a halál szélén volt? Borzasztó érzés lehet, de próbáld meggyászolni, bár azon már túl lehetsz és elengedni. Ha mindketten egészségesek és erősek lesztek, lesz másik pici és megpróbálja feledtetni a meg nem születettet.

Nagyon sok erőt kívánok hozzá!

Az nem jó, ha csak győzködöd magad, hogy jól tetted. Te is tudod, hogy rohadtul nem jól tetted, hiszen megöltél egy magzatot, csírájában elfojtottál egy leendő életet. Ráadásul biztosan nem a mélyszegénységed indokolta, valószínűleg fel tudtad volna nevelni, még ha nem is dúsgazdagon.

Az eset feldolgozására kérdeztél rá. A bűntudat a legjobb jel, jó úton haladsz. Ha egyedül nem megy, kérj meg egy pszichológust (vagy akár menj el egy paphoz), ő biztos tud segíteni feldolgozni.

Kedves Kérdező!

A feldolgozás első és leglényegesebb fázisán máris túl vagy. Sokan el sem jutnak, mert nem tudnak, vagy nem akarnak idáig. Te azonban szembesültél a tetteddel és meg is bántad az abortuszt, így jóval előrébb vagy, mintha nem tettél volna így. És ez jó. :)

A múlt lelkiismereti rendezésében következő lépés az szokott lenni, ha az adott nő érzelmileg és tudatilag is teljes valójában éli át mindazt, amit az abortusz jelent. Ez a lelki út nagyon fájdalmas és akár hosszú is lehet, de abban segít, hogy megszülessen Benned a saját kínnal kiérlelt vélemény és elhatározás: az abortusz számodra soha többé nem alternatíva. Soha többé. Semmilyen körülmények között.

És ha ezek után még van lelkierőd és szándékod, azt tanácsolom Neked, hogy próbálj megmenteni Te is legalább egy magzati életet, szépen, békességgel, szeretettel, a saját megszenvedett példád által: meséld el bárkinek, aki az utadba kerül, hogy az abortusz tévút, Téged is becsapott, mert megoldást ígért, és nagy bajt, sok fájdalmat hozott és számolj be róla úgy, ahogyan csak Te tudsz, hogy a beavatkozás utáni lélekállapot akár eleven pokol is lehet.

És persze, ha készen állsz, álltok a következő baba fogadására, vágjatok bele. De az nagyon fontos, hogy ne az elvetetett baba "pótlására", mert az nem lehetséges, hanem azért, mert őt is szívből szeretni tudnátok és akarjátok. Önmagáért.

És meglásd, az idővel könnyebbedik a lelked, megtanulsz együtt élni az abortusz emlékével, és a saját tapasztalataiddal olyan iránytűvé válhatsz, aki a ballépése ellenére felül tudott emelkedni a múltján és az életet szolgálja. És ez örök motivációt adhat Számodra.

Kívánom, hogy sikerüljön megtalálni a lelki békédet, és párodnak mielőbbi gyógyulást!

Nem szoktam ilyen témákhoz hozzászólni, de nem bírom megállni. Kedves kérdező! Fordulj pszichológushoz. Nehéz helyzetben voltál, dóntöttél, ahogy dóntöttél.

Off. Nem bántani kell a kérdezőt, van elég baja. Ti kedves abortuszellenesek! Nagyon nagy a szátok, ha a magzatról van szó, de azért az empátiátok nem terjed addig, hogy ne rúgjatok bele egy fekvő emberbe, ugye? Néhány válaszból egyértelmű, hogy nem is a magzatot véditek, csak egy téma kell, hogy valakire rámozdulhassatok. Az abortusz megtörtént, nincs visszaút.

Menjetek iskolákba, hajléktalan szállókba prédikálni, és óvszert osztogatni, vagy ajánljátok fel a fizetésetek egy részét a bajbajutott anyák megsegítésére. Azzal, hogy itt megmondjátok a tutit, nem változik semmi.