SOS! Beleőrülök ha abortuszra kell mennem! Nincs semmi amivel megmenthetném?

Csak nekem meg minden porcikám ellenkezik az abortusszal...

Akkor miért írod itt hosszú litániákban két kérdésben is, hogy elveteted??? Fogd fel, hogy már most tönkremész, nem utána!!! Ha ezt nem mered felvállalni, mit fogsz? Valaki írta, hogy mit fogsz majd 5,10, 20 év múlva mondani? Azért az egykori pasiért voltam olyan gyáva, hogy megölettem a gyerekem, akit pedig szerettem??

Ha meg döntöttél, akkor nem magyarázgasd tovább. Sajnálom aazt a pici babát, és téged is, de ez esetben sajnos azt kell mondanom, hogy utána már tudod majd, miről beszélünk. Csak tudod, akkor azt a szétszabdalt életet nem lehet majd feltámasztani...

Kedves Anyuka!

A fizikai terhet könnyebb elviselni, mint a lelkit!

Egy barátnőm abortusza óta nyugtatókon él. Azaz szinte túlél csak, mert a munkahelyről, ha adódik, ált. elküldik. Teljesen zavarodott,bolondnak tartják, mert a család hatására olyat tett, amit Ő MAGA nem tett volna.

Érted? Ők könnyen adtak abortuszra tanácsot. Kimondani egyszerű...

Nekem 3 gyermekem van, és az ÉLET mindig azok mellé áll, akik az ÉLETET választják. Nem volt munkám kezdetben, de ahogy egyre több gyermekünk lett, mindig vhogy minden megoldódott, kicsit jobb munkahelyet talált a férjem. Tudom, a párod is megijedt, de ne a félelem döntsön!

Ha segíthetek, jelezz, megpróbálok gyerekruhákat gyűjteni, és biztos vagyok abban, vannak még, akik segítenek!

Ilyenkor egy Anyuka írta, Aki majdnem átesett az abortuszon, de hála Istennek, utsó pill-ban visszalépett: "Csőlátó lesz az ember", csak 1 kiutat lát, pedig van több is! Találd meg kívánom! Címet írok, ha jelzel!

Barmelyik felekezet gyulekezet segit barmiben adventistak baptistak hit gyuli.

Keressd oket meselj nekik.

Isten el es szeret ha az eletet valasztod segit az emvereken keresztul.

A bolcso alapitvany is segit

A krizisterhesseg.hu is segit.

Nem bolcs dolog egyedul vergodni es segitseget visszautasitani aztan meg sirni....

Egy másik honlapról:

Andrea80 2013.07.10. 12:18:21

Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek...

csak mert múlhatatlanul fáj,

és mert szeretném, ha másnak sohasem fájna így.

Néhány hónapja vagyok túl a műtéten, harmadik kisbabám megtagadásán. Két kicsi testvére mellé anyagiak és a segítség hiánya miatt nem mertem vállalni őt. Féltettem a jólétünket, féltem, hogy háromgyermekes anyukaként nem találok megfelelő munkát, hogy testvérkéit nem tudom kellő odafigyeléssel és türelemmel nevelni.

5 hetesen tudtam meg, 11 hetesen veszítettem el hosszú, álmatlan, zokogással teli, őrlődő hetek után.

Kora hajnalban buszra szállni, állni a tekinteteket, mintha a regénybeli skarlátbetű virítana a mellkasomon; pedig tudom nem voltak tekintetek, és én is csak egy voltam az utasok közt. A kórházban a többiekkel várakozni, csak zokogni és zokogni egész nap, és várni a csodát, hogy valaki odajön és rám kiált, hogy ne tedd. Az utolsó pillanatig azt reméltem, hogy megállít valaki. Feküdtem műtőben, néztem az altatóorvos szemét, és éreztem, ahogy csorognak a könnyeim. Azóta minden este ez a kép kísért. Sírok kicsi fiamért, mert fiú lett volna, érzem. Számolom, most hány hetes lenne, találgatom milyen lett volna, vajon ő is szőke, kék szemű?

A döntést én hoztam meg, nekem kell élni vele. Lehet-e? Lehet, de hogyan! Hogy van-e bocsánat? Más talán megbocsát, de én magamnak sosem tudok.

Bár visszafordíthatnám az idő kerekét...

Nézd, kérdező, amit most mondok, azzal valószínűleg baromi népszerűtlen leszek. Írod, hogy tőled mindenki elfordul, téged senki nem támogat. Ez nem igaz. Ismeretlen emberek, fórumozók, köztük én is konkrét segítséget ajánlottak/ajánlottunk, nem is keveset, túl azon, hogy vannak ebben az országban olyan szakosodott intézmények, szervezetek és emberek, akik a te helyzetedben lévő asszonyoknak nyújtanak aktív segítséget. Lehet, hogy amit biztosítani tudnának, az nem palota, meg nem albérlet, de szállás, étel, ital, meleg és biztonság. Ingyen. Addig, amíg el nem tudnál indulni. Azt senki nem ígéri, hogy hosszú távon eltart, meg albérletet fizet, de azt igen, hogy amíg valóban nem tudsz a magad/magatok ura lenni, addig gondoskodik rólatok. Neked pedig ez nem elég. Te albérletet akarsz, független életet, nem kereskedelmi állást, támogatást. Nem jó az anyaotthon, megalázó a segély. Miközben annak minden további nélkül megadnád magad, hogy az egyre valószínűbb abortusz után anyósodék nyakán maradj kitartottként...Nem akarsz szenvedni, ezt magad írod, ezért azt mondod, nem teszed ki szenvedésnek a gyermekedet. Hoztál egy felfoghatatlan döntést, és éppen a döntésed miatt csinálsz mártírt magadból. Önts végre tiszta vizet a pohárba! Itt közülünk - ebben biztos vagyok - senki nem abból él és nevel gyereket, ami az ölébe hullott, hanem abból, amiért megdolgozott.

Hogy nincs-e semmi amivel megmenthetnéd? Már hogyne lenne! Munka, lemondás, áldozatvállalás, ha kell, nélkülözés, igények alább adása. Mióta világ a világ, így van ez.

Anya az, aki jobban szereti a gyermekét saját magánál. Az nem anya, aki magát szereti jobban a gyermekénél.