SOS! Beleőrülök ha abortuszra kell mennem! Nincs semmi amivel megmenthetném?
Kedves #30, a levezetésed érdekes, csak hát van benne 3 problémás dolog...
Az egyik, hogy az, hogy valaki miről dönthet és miről nem, azt valójában két dolog határozza meg, ugye abszolút módon a lehetőség, és relatív módon a hatályos jog.
A másik, hogy a vízióddal homlokegyenest szembemenően nem nő, hanem 40 éve folyamatosan csökken a művi abortuszok száma Magyarországon is, hiába nagyjából változatlan a szabályozás. Ezt a számot ugyanis a felvilágosítás, és a rendelkezésre álló fogamzásgátló módok elérhetősége, elterjedtsége és biztonsága szabja meg, nem az erkölcsi kardrázás...
A harmadik, hogy nem tudom miért gondolod, hogy valaki más valamibe "nem gondol bele"? Nem lehet, hogy egyszerűen csak nem olyan világban szeretne élni, mint Te? Hanem mondjuk olyanban, ahol az önreprodukció az érintett személyek szabad és felelős döntésének a következménye, nem a sors szeszélye, biológiai véletlen terméke...
Kérdező, nyilván jól átbeszéltétek és átgondoltátok a dolgot, és nyilván annak tükrében is fogtok még gondolkodni, amit a családvédelmis lehetőségekként elmond.
A titok annyi, hogy meg kell hallgatni és át kell gondolni minden tanácsot, és ellen kell állni mindenféle nyomásnak és lelki zsarolásnak, bárki, bármilyen irányból is teszi azt... így lehet megtalálni azt az utat, ami a számotokra ebben a helyzetben a relatív legjobb.
Onzo vagy es gyava
Ha szereted a gyereked akkor akar az eszaki sarkon is megtartd hiszen a tied.
Igen..én is ezt gondoltam... Hogy mindig van megoldás. De az, hogy minden nap beledöglök abba hogy a gyerekemnek mindene meglegyen az nem élet, se nekem se Neki. Mert akkor látástól vakulásik a munkáról és a pénzkeresésről szólna a életem és nem a gyerekről, akit majd jó esetben pár órára láthatok egy nap. Az apuka nem akarja. Az égvilágon semmink nincs. Se lakás, se pénz, se munka. Ő külföldön dolgozik, de már 4 hónapja nem kapott rendesen fizetést, épphogy elvan belőle. Nekem nincs munkám, de még ha szereznék is csak néhány hónapig dolgozhatnék. Az állami támogatásokra nem alapozhatok, ami időről időre egyre kevesebb lesz. Én is kényszerből lakom a párom szüleivel, de ide nem szülhetek gyereket a nyakukra. Albérletbe miből menjünk? Ha dolgozunk is, akkor is arra megy el minden pénzünk hogy az albérletre gyűtsünk, emellett hol maradna arra, hogy a babára felkészüljünk? Semmi sincs ingyen.(csak elméletben)Ki tart el amég én otthon vagyok a babával?
Nagyon sok mindent kell mérlegelni és a szívem azt mondja, hogy képes vagyok rá...hogy megtudnánk valahogy oldani. De a józan eszem meg azt mondja, hogy nem. Nem akarok azon görcsölni, hogy nem vehetek meg neki egy cumit mert ennivalót kell vegyek neki (ha esetleg nem lenne tejem.
Mindenkinek szubjektív a MINDEN amit megakar adni gyerekének. A helyzet nem egyszerű és nem fekete/fehér. A páromra nem tudnék anyagilag így számítani. Küszködni meg nem érdemes. Se a kapcsolatunknak nem lenne jó, se a gyereknek. Az ő családja nem tud támogatni minket anyagilag. Az én családom meg pláne. Rájuk én eddig sem számíthattam.
És egyébként sem alapozhatok arra, hogy majd valaki segít.
Többeknél olvastam, hogy azért merték megtartani, mert ott volt a család aki támogatja (nyilvánvalóan elsősorban anyagilag)
Nálunk ez nincs.
Előbb a mi helyzetünket kell stabilizálni.
De most MINDENT egyszerre kellene előteremteni ami fizikailag is képtelenség és csak kapkodás, idegeskedés lenne. Nem pedig boldog babavárás.
Jelen pillanatban teljesen lényegtelen, hogy hogyan sikerült be a baba. Mer már megtörtént. Utólag okosnak lenni pont olyan mint előre hülyének. Sokaknál megesett már,úgy is hogy védekeztek.
A gyerek érdekeit kell szem előtt tartanom. É s az nem a nyomor és nélkülözés...
Óriási harcot vív a szívem és az elveim az agyammal. De az utóbbira kell hallgatnom, mert ha nem így döntenék, azzal tönkre tenném a gyerek életét, a sajátomat, a páromét és a családjáét. (az enyémet leszarom)
Folyamatosan gyötrődöm és gyűlölöm magam amiért eszt teszem, de ugyanakkor tudom, hogy így a helyes.
Mindenki aki azt állítja, hogy meg lehet oldani azért mondja, mert nincs és sosem volt ilyen gondja, vagy OTT volt a CSALÁDJA!!!
Kedves 31-es válaszoló!
Hogy a statisztikák szerint hány művi terhességmegszakítás létezik, nem mérvadó hivatkozás. Egyfelől markáns politikai szándékok húzódnak meg egy ilyen kardinális kérdéssel kapcsolatos statisztikai adatok manipulálása mögött. Gondolj bele! Ha az állam születésszabályozást akar elérni, akkor az abortusz legalizálása mellett olyan számadatokat is gyártani fog, amivel simán letuszkolja a társadalom torkán a döntés jogosságát. Ha az állam minél több gyereket akar és eszerint alakítja a politikáját, nyilván a művi terhességmegszakítások száma is hogy-hogy-nem csökkenni fog, mondván, milyen sikeres a kormányzati politika. De ha tévedek és ez csupán egy összeesküvés-elmélet, akkor is érdemes latba vetni, hogy hány illegálisan abortált gyermekről kaphatnánk adatokat, ha tudomást szereznénk róla. Attól, hogy a kérdező oly bátor és egy kórház adminisztratív rendszerébe bekerülve úgymond vállalja az abortuszt, még nem sokkal dicséretesebb dolgot hajt végre, mint az, aki kötőtűt bök fel magának, vagy lépcsőn ugrálva próbál megszabadulni a gyerekétől. A kettő közötti óriási különbség, hogy az egyikről tudomást szerzel, a másikról meg nem. Az egyiknek a lelkét megdédelgeted, hogy milyen jól cselekedett, a másikat meg valószínűleg elítéled. Az illegális abortuszokat végző orvosok közreműködéséről meg nem is érdemes szót ejteni, vagy azokról, akik külföldön végeztetik el a beavatkozást, csak hogy ne legyen a magyar rendszerben semmilyen nyoma. Nyilván ezek sem számottevő esetek, de nem szabad megfeledkezni róluk, ha már okfejtésbe bonyolódunk.
A biológiai véletlenekben nem hiszek, főleg azért nem, amit te is írtál: manapság a fogamzásgátló módszerek nem csak egész biztonságosak, de elterjedtek is. Már a 11 éves gyerekek előtt nyilvánvaló alternatívaként vezetik fel a közoktatás berkeiben. Nem kell olyan világban élni, amiben én, de vannak általános érvényű, abszolút igazságok, amelyeknek a kikerülését lehet szépíteni, meg magyarázni, meg még valahol meg is lehet érteni. Attól még a tény az tény marad: az illető megkerülte azt a bizonyos abszolút igazságot, vagyis azt, hogy életet adhatna (sőt, adott is), de mégsem ad, vagyis lemond róla önként. Gondolom, te sem azzal akarsz vitatkozni, hogy az élet már elkezdődött, amit a kérdező jelenleg szépen hordozgat és ami ebben a pillanatban is óriási fejlődésen megy keresztül. Ezt nevezem én abszolút igazságnak. Ez ellen semmilyen érvet nem hozhatsz fel, legfeljebb annyit, hogy "igen, DE ő dönthet erről az életről" Ez viszont már tök relatív, így támadható is akár.
És ahogy mondtad: a döntés lehetősége abszolút, azaz a kérdező ugyanolyan eséllyel dönthetne a baba kihordása mellett is, valamiért mégsem teszi. Miért nem? A relatív körülmények és lehetőségek miatt (pl. jogi lehetőség, életkörülmények).
Nézd kedves #34, azért ne feledd el kérlek, hogy itt egy 40 éves, politikai rendszereken átíveló adatsorrol van szó, aminek az egyik végén 200 000, a másik végén meg 36 000 körüli szám áll... (1969 - 206 814, 2012 - 36 118) és aminek a trendje folytonosan csökkenő ... természetes, hogy van a lépcsőn ugráló - bár olyanról még nem hallottam, akinél ez működött volna - meg az illegális, de ugye azt naivítás hinni, hogy 1969-ben ne lett volna ezekből legalább ugyanannyi, tehát a trend szempontjából elhanyagolható... és hát persze van ma a külföldi féllegális, amire van egy 5000 körüli becsült szám... de ugye az sem 160 000, a különbség elég szembetűnő, finoman szólva is... szóval ez alkalmas arra, hogy a mostani meg az előző rezsim egymást fikázza, az 5 éves különbséget vagy nem különbséget kb lefedi... de a 40 éves trendet hajszálnyira sem kérdőjelezi meg.
(nálunk egyébként csak a fiatalkorúak érdekeltek az illegális de orvosi út igénybe vételében az elmebeteg "szülői hozzájárulás" miatt, senki másnak nem éri meg az illegálist kockáztatni, semmi előny több pénzért, kisebb biztonságért, és büntetőjogi felelősségre vonás esélyéért (max 1 év). Szóval az illegális kb hasonló nagyságrend lehet max, mint a külföld, és konstans, vagy szintén csökkenő)
Na, ez a valóság a számok tükrében.
Az, hogy a Kérdezőnek mihez van joga, az benne van a törvénykönyvben, hogy milyen lehetőségei vannak, azt meg ő maga tudja a legjobban. Számomra ebben a témában döntően új, és abszolút dícséretes elem a Kérdező hozzáállásában a párjáért, párkapcsolatukért való felelősség megfogalmazása. Ez számomra egyértelművé teszi, hogy a Kérdező nem egy felelőtlen, nem gondolkodó, hanem az életükért felelősséget vállaló ember.
(mit meg nem adtam volna, ha az én ex párom is ilyen felelősen gondolkodott volna anno... akkor még ma is élne, többek között, nem túlvállal, és összeroppan bele...)
"A biológiai véletlenekben nem hiszek," - miért? Köztudott, hogy nincs 100%-os fogamzásgátlás a tudomány jelen állása szerint, max ha a nőnek kipakolják a méhét...
Meg egyébként is, az ember nem tévedhetetlen és csalhatatlan, hogy mindig, maximálisan... abban is igaza van a Kérdezőnek, hogy most már ennek egyébként sincs jelentősége a jelenre nézve, legfeljebb a jövőre vonhatók le belőle tanulságok, amit nyilván meg is tesznek.
Egyébként a Kérdező meg a párja ebben a témában csak és kizárólag önmaguknak és egymásnak tartoznak felelősséggel és elszámolással... a világon senki másnak. Más persze nyugodtan adhat tanácsot, mondhat véleményt - nyilván ezért írta ide a kérdést - de számon kérni, felelősségre vonni senkinek, semmi joga.
Az általad emlegetett 40 évből 17 egy korábbi politikai rendszer, a manipulálás rendszerének időszaka volt. Egy olyan rendszernek, amelyik fulladozott saját magában saját magától és amelyik próbálta fenntartani a látszatot. Nem hitelesek számomra egyelten 1989 előtti statisztikai adatok sem. Még ha érdekességképpen levonhatók belőlük ilyen-olyan következtetések, számomra a háttérben mindig ott fog lappangani a politikai környezet milyensége. Ezért írtam a szélsőségekről és nem az elmúlt 8 év politikájáról, mert az összehasonlítás tekintetében ez a rövid időszak nem mutathat egészen reális képet. Ez azonban a kérdést illetően nem releváns, inkább egy érdekes vita alapja.
Amúgy a kérdező két napja tette fel a kérdést, ma meg már tudja, hogy abortuszra megy. Ez az átgondoltság és a felelősségteljes döntéshozás? Két napja még hezitált és azt írta, hogy "akarom ezt a babát!", ma meg már meg akarja fosztani ezt a babát attól a lehetőségtől, hogy megszülessen? Ez a kettő összeegyeztethető szerinted? Van ebben bármi felemelő, vagy példaértékű. Ugyan már!
Nézd Kedves #37, nekem meg a mai rendszer a sokkalta hiteltelenebb, úgyhogy ez 1:1.:))) - de tényleg a téma szempontjából ez inkább érdekesség csak, kis színes adalék:)
Az ontopic dolog meg számomra teljesen hihető, hiteles, ugyanis a két időpont közt történt az ilyen döntés szempontjából legnagyobb, döntő jelentőségű dolog, az, hogy a Kérdező és a párja beszéltek egymással.
Előtte ugya volt a Kérdező vágya, érzelmi hozzáállása a kérdéshez, aztán megtörtént a dolgok átbeszélése és számba vétele, racionalizálása, hogy ezzel a csúnya szóval éljek.
Ott egy ember vágyait hallottuk, itt egy pár közös döntését látjuk.
Mi ebben számodra a hihetetlen, nem rendjén való?
Írtam Neked a másik kérdésednél!
Most légy bátor, ás hidd el, ez a baba meghálálja! Ott is írtam, itt is, segítünk. Van egy elég erős kisgyerekes közösség, ahonnan tudnánk nektek összedobni egysmás babaholmit.
Az abortusz nem megoldás. Ha mos ennyire ki vagy készülve, sajnos szinte 100%, hogy utána nyugtatókon élnél, és egyszerűen nem bírnál a tükörbe nézni.
kerdezo az elzozo valszod egy nagy kifogashalmaz.
Tudod lehetsz gazdag egeszseges es boldog De ez elmulhat egy perc alatt es akkor mi lesz veled?
Akkor megolned a mar meglevo gyereked csak azert mert nem megy az elet?
es a nagymama? o is szegeny rosszul megy a sora szerintem oljuk meg.
Tudod amikor a lanyommal terhes lettem nem volt
- munkam
- lakasom anyamek fogadtak be
- parom - elhagyott a ferjem mert o nem akart gyereket
- penzem -csoro voltam munka nelkul eppen kulfoldrol jottem haza
Megtartottam mert hittem abban hogy az elet vigyazni fog ram es rank mert az eletet vbalasztottam nem a halat a gyerekemnek.
Es tudod igen minden helyrezokkent
a lanyom ma egyetemista ugyes okos no aldom az eszem nem oltem meg akkor es minden ,,joakarao,, tanacsa ellenre megszultem a nagy semmire.
Minden akadt babaruha kisagy stb. a rokonok ismerosok hoztak nekunk.
azota diplomat szereztem es jol keresek van minden ami akkor nem volt.
Ilyen az elet
gondolj bele elvbeteted a gyereked es masnap lotto 5 nyersz akkor mit teszel ???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!