SOS! Beleőrülök ha abortuszra kell mennem! Nincs semmi amivel megmenthetném?

kedves kérdező. akkor én most szeretnélek megnyugtatni.

januárban terhes lettem, februárban derült ki. elmondtam apának, persze jött a duma hogy de nem tartjuk meg ugye? mert hülye lennék ha megtartanám. tudni kell neki már született előző kapcsolatból gyereke. aztán eltelt pár nap és már jött hogy szerinte hogy fogják hívni a picit, simogatta a hasam, segített cipekedni a vásárlásnál. aztán sajnos haza kellett költöznöm mert táppénzre mentem és nem volt túl sok. azóta nem sokat hallottam a pasiról. ennyit arról hogy akarta a babát. de nem bántam meg hogy megtartottam, sőt eszembe se jutott az abortusz, mondjuk ennek több oka is volt. most volt 6 hetes a fiam, egy tündér, ő az én szerelmem. és hidd el akármilyen anyagi körülmények vannak, mi sem állunk jól, a családodra mindig számíthatsz. lehet valakinek ez égő lenne de én egy ruhát se vettem újat a fiamnak, használtban is lehet ugyanolyan jót kapni csak ki kell jól mosni. ismerősöktől is nagyon sok ruhát kaptunk, sőt a kiságyat a pelenkázót és a szekrényt is ajándékba kaptuk. szinte csak a pipere, a pelus, cumik amiket vettem, amiket nem lehet használtan. hidd el meg lehet oldani mindent.

"Minden vágyam volt egy baba"-írod. Most megkaptad. Ja, hogy nem jókor jött? Akkor már nem is kéred?

"Nincs semmi, amivel megmenthetném?"-kérdezed. Ezt konkrétan mire érted? Abortuszt is akarsz és a babádat megmenteni is? Felfogod, hogy miket írkálsz?

Ezerszer inkább félnék az abortusz lelki, mint a testi következményeitől a helyedben.

Az a baj, hogy innen, az internet előttről nem tudod körbejárni a lehetőségeidet, csak úgy, ha elkezdesz talpalni minden hivatalos helyen és fórumon, hogy lásd, mennyi az annyi, ami jár neked.

2 dolog jutott eszembe, ami ugyan mindegyik közhely, de igaz:

Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot. Aki nem, talál kifogást.

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Itt van 2 egészséges, felnőtt, munkaképes fiatal. Párodnak van munkája? Neked? Pályázzatok önkormányzati lakásra, és szedjétek össze magatokat. Ne sírjatok, hanem tegyetek meg mindent azért, hogy a gyereknek biztosítani tudjátok a megfelelő körülményeket. Ha erre nem vagytok képesek, sajnos vállalni kell a következményeket.

Ahogy látom, már eldöntötted a dolgot.

A párod amúgy bejelentett külföldön? Mert onnan igényelhettek családtámogatást, ami azért több, mint az itthoni.

Nem akarok bunkó lenni, de közel sem érzem úgy, hogy meg akarnátok tenni mindent azért, hogy maradhasson a baba.

Utolsó minden szavával egyetértek!

Ez a félelmetes az egészben, hogy itt van egy nemzőképes, vélhetően egészséges pár , akik szigorúan reproduktív szempontból egy potenciálisan megszületendő élet felett döntenek úgy, hogy a tetteik következményeit fel sem bírják fogni. Amikor gumi nélkül vagytok együtt, akkor sem, amikor abortálni készültök a babát, akkor sem. És mindezt ki sínyli meg elsősorban? Nem biztos, hogy a baba, mert ő még nem érzi, nem tudja. Nem is ti, mert a tehertől egy műtéti beavatkozással megszabadultok és még ha lelkileg nehéz, akkor is túl fogtok lépni rajta akár így, akár úgy. Ez az egész történet (mint csepp a tengerben)viszont megerősíti azt a téves és félrevezető társadalmi ideát, hogy anyuka dönthet korlátok nélkül a saját élete és teste fölött, mert ez róla szól, mert a döntés az övé, mert megteheti a jog szerint stb. De hogy ennek hosszútávon milyen következményei lesznek, abba senki nem gondol bele. Nem holnap, nem egy hét múlva, hanem tíz-húsz év múlva. Az abortusz mellett fröcsögők minden egyes szavukkal hozzátesznek ehhez a téveszméhez. Egyszer csak tényleg átbillen az egész a másik oldalra és a lányaink dalolászva fognak abortuszra menni, mondván szabad ezt, sőt, bizonyos helyzetekben kell és azt fogják hinni, ez a valódi felelősségvállalás, a felelős döntés. Ez nem igaz, sőt, ki merem mondani, hogy hazugság. Felelősséget KELL vállalni minden tettért, ez nem úgy működik, hogy én, én, az önző én bármit bármikor megtehetek.

Hogy mi a felelősségvállalás? Például a védekezés. És még folytathatnám a tovább a mondókát, de tök felesleges.