Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség megszakítása » Abortusz kontra örökbe adás?

Abortusz kontra örökbe adás?

Figyelt kérdés
Őszintén érdekel, miért inkább elveteti a babáját valaki mint örökbe adja? Rengeteg pár vár babára... (köztük mi is a férjemmel) nem ítélkezni szeretnék senki felett!!! csak érdekel hogy miért választják a nők inkább az abortuszt... hisz ott megölik a babát... ahelyett, hogy esélyt adnának neki az életre... kérek mindenkit, hogy ne egymás gondolatának a szapulása legyen a lényeg a kommentekben... engem a lelki háttere érdekelne a dolognak... köszönöm!
2013. okt. 30. 18:41
1 2 3
 21/29 anonim ***** válasza:
57%

Igazad van. Ha elhiszem, hogy az ember több, mint 50%-ban "hozott anyag", bár fogalmam sincs, hogy ez így van-e, akkor is azt mondom, ez nem ok az abortusz mellett az örökbefogadással szemben, mert az a kb 50% alakulhat vér szerinti szülők és gyerekek között is úgy, hogy nincs kompatibilitás. Méghozzá nagyjából ugyanannyi eséllyel, mint örökbefogadott gyerekek esetén. És egyébként is: miért baj az, ha nem egyeznek az alaptulajdonságok? Hol elvárás az, hogy családként kizárólag tulajdonság-azonosság esetén lehet működni? Azt gondolom, hogy ezeknek az érveknek a képviselői az egymáshoz való alkalmazkodás szükségességét utasítják el - mégpedig ugyanazon okból, mint a megfogant gyermek vállalását: önzésből. Ez a helyzet, az együttműködés törvényszerűsége átlag családok esetén ugyanúgy létező, hétköznapi valóság, hosszú távon pedig nem átok, hanem valódi, megélt kohéziós erő. Ha nem illik a kulcs a zárba, akkor nem a zárat kell kicserélni,és nem a kulcsot eldobni, hanem azt megcsiszolni, lereszelni a sorját róla, majd szépen beolajozni, és addig próbálgatni, amíg nem működik. Ha pedig beleillik már a zárba, akkor gondosan ügyelni arra, hogy ne kopjanak le a fogai, és ne legyen híján az olajnak...

A rossz alaptulajdonságokat a magunk érdekében (is) le kell győzni, azokon újra és újra felül kell kerekedni, nem pedig beléjük süppedni, és azokat pajzsként felmutatva, hivatkozási alapként használva keresni a kifogásokat, meg az összecsiszolódás alóli kibúvókat.

Ha pedig elfogadom, hogy az átlag kapcsolat az adoptálás esetén 50%, a biztos siker pedig 25%, akkor már csak ennek a matematikának az alapján sem gondolhatom, hogy inkább abortusz, mit örökbeadás.

Az pedig, hogy egy abortáló nő - még ha negatív módon is -,de "gondoskodik" a magzata sorsáról, egyenesen elfogadhatatlan.

És igen, aki örökbe adja a gyermekét, az legalább nem veszi el az életét, hanem esélyt ad neki arra.

2013. nov. 2. 13:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/29 A kérdező kommentje:
elgondolkodtam ezen a %-os dolgokon... szerintem ha rendes családokban csinálnának egy felmérést, kinek milyen a szülő-gyermek kapcsolata, ugyanez a százalék jönne ki... tehát ez nem mérvadó... tetszett a hasonlatod :) én is úgy gondolom a kapcsolatokat addig kell csiszolni míg nem működnek olajozottan! :)
2013. nov. 2. 14:29
 23/29 anonim ***** válasza:
33%
#21 " Ha nem illik a kulcs a zárba, akkor nem a zárat kell kicserélni,és nem a kulcsot eldobni, hanem azt megcsiszolni, lereszelni a sorját róla, majd szépen beolajozni, és addig próbálgatni, amíg nem működik." - ez alapban igaz, csak hát ez a középső 50%-ra áll, az "átlagra"... Az, ha működik (nem mindig, lásd hazai válási statisztikák) az pont ezért működik. Az a 25%, ahol az emberek egyszerűen nem összeillőek - így értettem a "nem illik a kulcs a zárba" hasonlatot, nem úgy, hogy kicsit szorul, kicsit sorjás és reszelgetni kell - ott max egymás életét lehet tönkretenni meg életidőre kitartó sérelmeket felhalmozni lehet, ha képtelenek elengedni egymást...
2013. nov. 2. 15:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/29 A kérdező kommentje:
de ez a 25% ugyanúgy benne van a saját vér szerinti gyermekeddel való kapcsolatodba is! ez nem csak és kizárólagosan örökbefogadással járó probléma! ez alapján mondhatnánk azt is ne szüljön senki magának mert mi van ha pont beleesik??? hány esetről hallani, olvasni ahol a gyerek nem beszél a szüleivel... még jó hogy nem látja senki a jövőt...
2013. nov. 2. 17:59
 25/29 anonim ***** válasza:
80%

Hogy mért nem választanám az örökbe adást? Mert a nem kívánt terhességet nem véletlenül hívják nem kívántnak. Ami azt jelenti, hogy ugyanannyira nem akarom kihordani és megszülni, mint ahogy felnevelni. Ha meg kihordanám, 9 hónapig bennem lenne, érezném ahogy növekszik, a terhesség minden kínját át kéne élnem (hiszen nem kívánt terhesség, így még jobban megviselne), utána meg iszonyú fájdalmakkal meg kéne szülnöm, biztosan nem adnám oda senkinek. Egy pár hetes terhességtől megszabadulni teljesen más, mint 9 hónapon keresztül terhesnek lenni.

Annyit tennék még hozzá, hogy sosem volt abortuszom. Nagyon figyelek a védekezésre, mert tudom, hogy nem a gólya hozza a gyereket és persze, hogy nem szeretnék műtétre menni. De ha most véletlenül akaratom ellenére becsúszna, fel se merülne bennem az örökbe adás. Számomra a pl. 10 hetes embrió elvetetése nem számít bűnnek és feldolgozhatatlan dolognak. Nem érzem(max a hányingereket), nincs kötődés. Az örökbe adók azok, akik máshogy éreznek, ők azzal nem tudnának élni, ha elvetetik.

Nem igazán érdekel, ha az abortuszellenesek önzőnek tartanak, ugyanis nem ők élik az én életem, nem nekik kell meghozni helyettem a döntéseket és nem nekik kell együtt élni velük. Az, hogy ők nem így tennének, nem jogosítja fel őket arra, hogy ítélkezzenek, mert én sem teszem ővelük.

Amúgy az, hogy sok párnak nem lehet gyereke, még nem indok arra, hogy én kihordjak nekik egyet. Sajnálom őket, és nem fair, hogy ők bármit megadnának egy gyerekért, de nem jön össze, más meg nagyon nem akarja és összejön neki, de az élet igazságtalan. És ha nem megszüli, hanem elveteti, még nem lesz rossz ember, csak ekkora áldozatot képtelen bevállalni. Mert nem tudja vagy nem akarja vagy mindkettő. És lehet, hogy önzőség, de ha ilyen szempontból nézzük, mi a helyzet azzal, aki örökbe ad, azért, mert a saját lelkiismeretének jobb, ha nem "öli" meg? (Most nyilván nekem fog támadni pár abortuszellenes, hogy hát az nem ugyanaz. Persze, nekik nem ugyanaz, mivel abortuszellenesek. Nekem ugyanaz. Egy döntés, amit a nő a saját akaratából meghozott, ami SZÁMÁRA a legelfogadhatóbb.)

Remélem, tudtam neked segíteni, hogy kicsit más szemszögből is lásd a dolgokat, a lelki hátterét. Én nem adnám örökbe semmiképp. De mindannyian mások vagyunk, más az életünk, így más szemszögből nézzük a dolgokat.

2013. nov. 2. 18:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/29 A kérdező kommentje:
ne félj nem csak Te vagy önző... mint kiderült én is az vagyok! :)) köszönöm a válaszod! az a gondolatod hogy csak azért tartsa meg a babáját valaki hogy nekem legyen gyerekem eszembe sem jutott... de biztos vagyok abban is, hogy egy örökbe adónak sem... (de biztos vannak ilyen elvakult örökbe fogadó szülők is akik így gondolkodnak) nem ítélkezem... hisz én is úgy gondolom csak az ítélkezhet más felett aki végigjárta az ő útját... mások vagyunk... ettől szép az élet... milyen unalmas lenne ha mindenki mindenben egyetértene! :)
2013. nov. 2. 19:28
 27/29 anonim ***** válasza:
58%

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..


A 7-es választ ajánlanám mindenki figyelmébe, aki esetleg visszanéz ide.

2013. nov. 5. 08:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/29 anonim ***** válasza:
30%

Jelenleg babát várok,nem tervezett baba volt.Fogamzásgátló mellett estem teherbe és egyáltalán nem voltunk/vagyunk rá felkészülve.A család legelőször azt mondta vetessem el (14 hetes voltam ekkora) erre ha kell kifizettek volna több százezret is,csakhogy valaki elvállaljon 15-16 hetesen.

Majd az orvosom közölte,hogy már nem lehet elvetetni,ő nem vállal semmi ilyesmit,mivel makk egészséges a baba.

Mellesleg én nagyon össze voltam zavarodva,képtelen lettem volna egyedül dönteni,de a párom mindenben mellettem állt és támogatott,ő nyugtatott meg,hogy együtt megcsináljuk,felneveljük a babát.

Jelenleg 24 hetes vagyok,lenyugodott mindenki (a családom is) már nagyon várják a babát.


Amikor egy hétig kb. a fejem felett lebegett az abortusz gondolata én teljesen begőzöltem tőle.Nem tudom,valakit hogy visz rá a lélek,hogy megölje azt a kis embert,aki belőle van.Soha nem voltam abortusz ellenes,sőt...régebben hangoztattam is,hogyha idő előtt esek teherbe,elvetetném.De ennyit számít az,hogy átélem..minthogy,csak hallok róla.

Képtelen lettem volna elvetetni,akkor se,most se.sose.


Persze,megértem,aki így dönt,ha van rá oka.Viszont az örökbe adás gondolatával őszintén eljátszottam,de képtelen lennék arra is.Főleg,hogy már én is akarom őt,a családom és a párom is.Egyébként rendezett körülmények között élünk,a családom anyagilag nagyon jól áll...pont ezért sem értettem a hozzáállásukat.


Nem tudom jelenleg én sem megérteni,hogy hogy ölhetjük meg azt az élőlényt,aki bennünk él,ahelyett,hogy ha már megfogant,akkor adunk neki esélyt az életre.

Természetesen aláírom mindenki gondolatát,aki itt érvelt pro - kontra,mert mind igaz.



Szerintem ez személyiség kérdése.Akiben erősebb az élni "hagyás",mint a nevezzük "felelősség"(de ez talán rossz szó)az örökbe adja.Fordított esetben pedig abortusz mellett dönt.

2013. nov. 20. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/29 A kérdező kommentje:
Gratulálok a babához :) Sok boldogságot, egészséget nektek! :)
2013. nov. 21. 18:12
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!