Abortusz kontra örökbe adás?

Teréz Anya természetesen nem az örökbeadás INTÉZMÉNYÉT, hanem az "ABORTUSZ HELYETT ÖRÖKBEADÁS" GYAKORLATÁT vezette be. Az ő jelszava az "adoption, not abortion" volt, azaz - ahogy a cikk is írja, már ha elolvastad volna- , azt a tendeneciát sürgette, hogy abortusz HELYETT adjunk örökbe. És kötve hiszem, hogy ez a kérdés az ókorban, vagy a XVI. században ilyen formában merült volna fel. Ennyit a blődségről, de azért köszi.

A pontosság kedvéért: Werbőczy a Hármaskönyvet nem 1504-ben, hanem 1514-ben adta közre, 1504-ben csak elkezdte a munkálatokat vele. Mégsem írtam, hogy ez blődség, és nem annuláltalak.

#16, természetesen a blődség az a kijelentés, amit ugye idéztem is, és nem az azelőtti hozzászólásban linkelt cikk - amit természetesen elolvastam, és mondjuk félblődség:)))

Ahogy ugye írod is, a cikk szerint " az "ABORTUSZ HELYETT ÖRÖKBEADÁS" GYAKORLATÁT vezette be." - és hát ugye ezt is barokkos túlzás, mivel abortusz az őskor óta létezik, örökbefogadás, hát nyilván az is, bár jogilag szabályozottan mondjuk az ókortól, ezért semmi okunk azt feltételezni, hogy - az egyébként általam az abortuszellenessége dacára:) is rendkívül tisztelt - Teréz Anya vetette volna fel elsőnek ezt a gondolatot, vagy vezette volna be elsőként ezt a gyakorlatot... megtették azt előtte már millióan, minden bizonnyal, köztük ugye maguk az egyházak a saját többezer éves szabályaikkal, aminek Teréz anya is része volt.

Tehát mondjuk a helytálló tényközlés valami olyasmi lett volna, hogy az "abortusz helyett örökbe adás" elvének Teréz Anya volt a legismertebb képviselője, vagy leghatásosabb XX. századi propagálója, vagy Ő tette ezt a mozgalmat széles körben ismertté, vagy Ő csinált ebből Indiában társadalmi mozgalmat, stb...

A Tripartitum-évszám pontosítását köszönöm!:)

De ugye, hogy magára a Kérdező által feltett kérdésre is válaszoljak, én (mint egyébként örökbe adott/fogadottként felnőtt) ezt pont fordítva látom, szerintem, amíg van lehetőség a művi abortuszra, addig az a jobb megoldás, és az örökbe adás akkor kerül előtérbe, ha az abortuszra nincs lehetőség, akár ha lelkiismereti okból, akár ha mert a középidőben vált tarthatatlanná a várandós élethelyzete, stb.

Azért gondolom így - amit már részben mások is írtak itt - mert az abortusz egy kész, lezárt helyzetet teremt, a nő - ha negatív módon is, de - gondoskodott a magzata sorsáról, lehet mindenkinek tovább lépni, könnyebben vagy nehezebben, az illető saját beállítódása, lelki alkata szerint.

Na, ezzel szemben az örökbe adás a bizonytalanság fenntartása, ugye a "gép forog tovább" de a biológiai szülők kiengedik a kontrollt a kezükből, ugyanúgy felvállaltatnak velük egy rakat elvárást, ugyanúgy szétesik adott esetben a párkapcsolatuk vagy családi kapcsolatuk, ugyanúgy érinti az egzisztenciájukat a terhesség, mint egy normál szülés esetén, de cserébe nem nyernek a világon semmit, abszolút vesztessé válnak. És a jövő is tök bizonytalan, mert folyamatosan felettük, a jövő életük felett lebeg Damoklész kardja az egyszer csak felbukkanó gyerek képében, soha nem lesznek képesek a múltat igazándiból maguk mögött hagyni. Szóval ez a műfaj max annak való - ahogy írtam is az előbb a lelkiismereti okot - akik az abortuszt gyilkosságnak tartják, és ezért képesek nagy nyereségként értékelni a "legalább nem váltam gyilkossá"-t, akik nem így gondolkodnak, ott az a helyzet, hogy a biológiai szülők abszolút vesztesek lesznek MINDKETTEN, a magzat mellé rakjunk egy kérdőjelet (én, mint érintett úgy vélem, hogy a magzat is inkább veszít, de ez nem feltétlen biztos), az ügy egyedüli nyertese (de lehet, hogy az is csak rövidtávon) az örökbe fogadó.

Nézd Kérdező, egyfelől dehogynem magadért teszed, a szociális szükséglet is saját szükséglet, azzal is a saját vágyadat elégíted ki, hogy olyant teszel, amiről úgy véled, hogy jó valaki másnak.

(mielőtt félreértenéd, a "saját szükséglet" az nem egy negatív dolog, pusztán felhoztál itt egy nagyon jelentős dolgot, azt a rejtélyt, amin közgazdász meg filozófus generációk agyaltak emberöltőkön keresztül nevezetesen az ember szociális szükségletét mint valós szükségletet, azt a dolgot, ami miatt mégse mindenható a piac láthatatlan keze:)))

A konkrét felvetésednek meg roppant egyszerű a megoldása, ugye ma azt tartjuk, hogy az ember alaptulajdonséágainak valamivel több mint a fele "hozott anyag" - genetikailag, magzati korból, stb - a másik fele, vagy valamivel kevesebb mint a fele meg a szerzett, a környezet, nevelés... na most innentől kezdve, ha a kulcs sikeresen találkozik a zárral, akkor az egy sikertörténet lesz, ha meg nem, akkor meg kevésbé... a baj inkább azzal van, hogy a dolog előre kiszámíthatatlan és kalkulálhatatlan. (illetve hát a nyilt örökbefogadás némileg kivédhet dolgokat, az talán egy lényegesen jobb helyzet azért, ha a biológiai és az örökbefogadó szülők ismerik egymást, ott azért kiderülhet, ha van alapvető inkompatibilitás a "hozott anyagban")

Na most ez a téma ugye általában olyan, hogy az ember a sikertörténetekkel szívesen dicsekszik, a kudarcokról meg inkább hallgatni igyekszik, tehát az, hogy az ember sikertörténeteket hall, kudarcokat meg nem annyira, az bizonyos fokig megtévesztő, valójában valszeg úgy néz ki a dolog, hogy 25% abszolút siker, 25% abszolút kudarc, és 50% "átlagos kapcsolat kompromisszumokkal" - mert hát a nem látható hanem lelki tulajdonságok is genetikai szempontból tök ugyanúgy működnek, öröklődnek, mint a láthatóak, magasság, hajszín, akármi... szóval a realítás kb ez.

Nekem szimplán pechem volt - ennyit erről.

És akkor itt ugye külön válik az örökbe fogadás, és az örökbe adás. Amíg az előzőről értelemszerűen nem beszélnék le senkit, hisz örökbe fogadni azt lehet, akit örökbe adtak, azoknak meg átlagban valszeg ez egy jobb esély lehet az állami nevelésnél.

Az örökbe adást (amire ez a kérdés irányul) viszont nem propagálnám, ha létezik egyéb eshetőség is.