Hogyan éli az életét aki abortuszra volt kényszerítve?

"Hogy mit lehet ezen a szón olyan "cseszettül" gyűlölni, azt szerintem csak te tudod. Még jó, hogy a szülők közbeszóltak... " - valakinek biztos... végülis, ha egy idő után sehogy se kell szólítani mert még az esetlegesen meglévő valamilyen szintű elfogadás-esélyt is direkt rontjuk, ez biztos sokkal pozitívabb, mint a keresztnév/becenév megszólítás... egy hippi-kolónia egyébként szerintem kb ideális hely a gyermekvállaláshoz, legalábbis a jelen társadalomhoz képest biztosan... ott ugye nem kérdés, hogy "karrier VAGY gyerek", mert mindig van aki babázni akar, és van, aki inkább dolgozik, szóval létezik a munkamegosztás. Ami persze nem véletlen, mert a hippi-kolónia csak a nyárspolgárok számára valami szitokszó, nem a gravitáció tagadására jött létre, hanem a XX. században működésképtelenné vált többgenerációs együttélés, vertikális nagycsalád horizontális, azonos generációból származó nagycsaláddal való felváltására, ahol működik a munkamegosztás. A fúrása meg természetesen a fogyasztói társadalomban érdekeltek célja volt, hisz így negyedannyi mosógépet meg hűtőt meg kiskutyafarkát lehet eladni, mint egy atomizált (pláne szingli) társadalomban. Tudod, amíg ott mondjuk 10 embert kiszolgál egy mosógép, addig 10 szingli 10-et fog venni... na erről ennyit.

Szóval rejtély, hogy miért véded az amúgy is labilis családi helyzet bomlasztását csakúgy, mint a gyermekvállalás-ellenes társadalmat amúgy állítólag magzatvédőként. De végülis te tudod... szerintem egy a Kérdezőhöz hasonló helyzetben lévő nő és a párja egy hippi-kolóniában nyugodtan, mindenféle agytörés meg kérdezősködés nélkül bevállalt volna egy gyereket, pl, mert ott sokkal kisebb a gyermekvállalás fajlagos költsége, mindig lenne, aki tud vele foglalkozni, mindig lenne, ahol kaját tud kapni, mindig lenne, aki vigyáz rá... akár hajdan a többgenerációs nagycsaládokban. De persze lehet védeni a mai családmodellt is a folyamatosan emelkedő igényszinttel, az egyre diszfunkcionálisabb családokkal, az 50% feletti válással és a folyamatosan csökkenő népességgel egyetemben...

(mit lehet a megszólításon gyűlölni? Hát kérlek azt, hogy az ember szintén becenéven/keresztnéven szólítja általában a gyerekeit, nem a fiam/lányom formulával.... egy normális - egyenrangú - kapcsolatban ez nyilván kölcsönös, amíg nekem az "apa" kontra elég "csendőrpertus"... de ez az én privát véleményem, érzésem, mások esetében nem zavar semmiféle megszólítás...)

"Aki pedig - ahogy írod - felköti magát, mert a párja gyereket vár és őt meg is szüli, már ne is haragudj, de orvosi eset" - lehet, ezzel még egyet is értek, hisz minden öngyilkos valahol, valamennyire az. És ez min mit változtat? Ettől nem marad egyedül aki egyedül marad, nem marad árván, aki árván marad?

Szerintem meg az ne menjen ilyen pályára, aki alapvetően érzelmi alapon hoz meg döntéseket, nem tudja függetleníteni a saját véleményét és saját értékítéletét a pacienstől, esettől.

Emellett az sem árt, ha van saját tapasztalata is az olyan dolgokról, amelyekkel szembe kerül, képes az empátiára, a másik ember helyzete, véleménye, szándéka elfogadására.

Szóval, ha én lennék bajba, csak az olyantól mentsen meg az ég, akinek mindenek feletti elvei vannak... egy ilyen pályán egyetlen mindent űberelő elv lehet, az, hogy a paciens az első, őt kell segíteni a saját életében, lehetőleg a saját szándékai szerint. Ezek a pályák SZOLGÁLATOK, a szolgálatba meg nem fér bele semmiféle ítélkezés.