Hogyan éli az életét aki abortuszra volt kényszerítve?

Á, dehogy! A férfi primus inter pares! Nem tudtad?

Akkor összefoglalom, amit itt olvastam, jó?

Az odaadó férfi, aki a legjobban a párját szereti és a saját párválasztásáért 100% garanciát vállal (ő, a tévedhetetlen) e témába vágó jellemrajza a következőképpen néz ki:

Az odaadó férfi nem húz gumit, mert azzal nem jó/nem megy neki a szex.

Az odaadó, társát mindenben maga elé helyező férfi azt várja el a szeretett társtól, hogy hormonokkal bombázza a szervezetét, és azt adja be neki, hogy ez az adott PÁR számára ideális védekezési mód.

Az odaadó férfi nem akar gyereket a párjától.

Az odaadó férfit nem érdekli, a párja szeretne-e gyereket tőle.

Ez a férfi abortuszra küldi a várandós párját, ha védekezés hiányában, vagy ellenére a kapcsolatból új élet fogan.

Az adott férfi elvárja, hogy ha a nő minden nyomás, érzelmi zsarolás, elhagyással fenyegetés ellenére sem kívánja megöletni a közös gyereket, a szülés után is változatlanul legyen a szolgálatára az élet minden területén.

A szóban forgó férfi tagadja, hogy mindenki napja 24 órából áll, valamint, hogy az idő és a figyelem fizikailag korlátozott tényezők.

Az adott férfi tagadja, hogy a rá irányuló asszonyi szeretet mennyisége/minősége, azaz lényege a gyermekvállalással nem változik.

Az odaadó férfi az esetlegesen kikényszerített abortusz után is elvárja, hogy testi-lelki közeledését az asszony a beavatkozás előtti szinten fogadja és viszonozza.

Az odaadó férfi tagadja, hogy az általa abortuszra kényszerített nő lelki keresztutat jár be, és azt hazudja neki, hogy pszichés tünetei a magzatvédők által gerjesztett bűntudatkeltés következményei, illetőleg a gyengeség jelei.

A szerető férfi szerint az embrió nem ember (akkor ő biztos teljes átalakuláson ment keresztül, mire megszületett).

Az igazán szerető férfi szerint az embrió borsónyi mérete jogilag/morálisan alapot szolgáltat arra, hogy az életét kioltsák, ebből következően a saját - mondjuk 80 kg-os életét előbbre valónak tartja, mint a párja kb. 60 kg-os életét.

A párját feltétlenül szerető férfi kényszeríti a társát, hogy válasszon a gyerekük és a férfi között: és ez a választás a férfi javára dőljön el.

Az igazi férfi, ha a párja gyereket szül neki, lelép.

Az igazi férfi párja egy ilyen, a férfi részéről kizárólag az őszinte szereteten alapuló kapcsolatban abban a kegyelmi helyzetben van, hogy minden létező bűnét leszenvedheti még földi életében, amely kihívás ránk, egyszerű földi halandókra még a halálunk után vár...

#21, szép próbálkozás, csak kicsit túl hosszú lére eresztetted. Engedelmeddel akkor összefoglalom a lényeget, és bár magam is képes vagyok a cinizmus magas fokú művelésére, ez alkalommal tárgyilagosan.

Szóval, nézetem szerint az igazi férfinak és az igazi nőnek (tudod én nem diszkriminálok, pont ugyanazt várom el az egyiktől is mint a másiktól, egyenjogúság, egyenértékűség, ilyesmi) egy párkapcsolatban nem valamiféle istenke az első, és nem valamiféle meg se született babóka, hanem a PÁRJA. Pro és kontra. Na, ebből következően:

- közösen választják ki a számukra legmegfelelőbb fogamzásgátló módszert.

- közösen döntenek (lehetőleg előre megbeszélve) a módszer kudarca esetén a bekövetkező terhesség sorsáról, és a terhesség esetleges bekövetkezte esetén sem másítják meg az egymásnak adott szavukat.

- ja, és nem beszélnek ilyen se füle se farka érzelmi zsaroló sületlenségeket, például, hogy "Az igazi férfi, ha a párja gyereket szül neki, lelép."

(ha "neki szül gyereket", az ugye azt jelenti, hogy a nő nem akar gyereket, de a férfi kérésére bevállalja - na ilyenkor a férfi 99%, hogy nem lép le.)

Nézd, mindenre van megoldás: Hidd el, az ilyen férfiaknak a guminő jelenthet megoldást az adott problémájukra.

Nem termékeny, sosem szül,

vele védekezni sem kell,

nem lelkizik az abortuszon,

mindig rendelkezésre áll,

sosem fáj a feje,

és vele mindig te lehetsz az első a kapcsolatban.

Ha ez mégsem működik, akkor végső esetben ott marad talonban a homoszexualitás...

#23, nagyon szép, az egész női nemet gyalázó hozzászólást sikerült szülnöd.

Hát nem, kérlek, én kivonom a kardom a nők védelmében és bátran kijelentem, hogy ma Magyarországon szép számmal akad normális, működő párkapcsolatra minden tekintetben alkalmas nő, itt van mindjárt elsőnek a saját párom, akivel a 17. évünket nyögjük együtt:)

Az, hogy ilyen fórumokon többnyire összefutnak az extremitások, az kérlek baromira nem azt jelenti, hogy a való életben is ilyenek lennének a hölgyek... a való életben a nők többsége tökéletesen a maga helyén képes kezelni a családtervezés/fogamzásgátlás/terhesség/abortusz problémakört...

Istenke és meg nem született babóka??? Pff, eldobom az agyam. Téged valaki jól megkeserített, hogy így vélekedsz ezekről a dolgokról..

Na mindegy, van, akinek kár magyarázni ez ÉLETről.

Ó, nem félreértettél, én nem hozzászólást szültem, hanem 3 gyönyörű gyereket. És képzeld, a férjem sem hagyott el, te D'artagnan!

Minden elismerésem a párodnak, de ugye, megengeded, hogy a kivont kardodat és a 17 év nyögést ne kommentáljam?

#25, ugye milyen kínos így szembesülni a magzatkanaplócska és az összes többi hasonló lelki zsarolós förmedvény szóhasználatával? Szerintem tök jó tükröt tartottam vele:)... "Pff, eldobom az agyam" - hogy egy klasszikust idézzek... és hát ja, volt részem anno a régmúltban egy gyerekvállalásra kényszerítésben... hogy visszatérjek ezzel Kérdező kérdéséhez, azt nem tudom, hogy milyen lehet az, ha valaki abortuszra kényszerül, de biztos rossz, mert a kényszer, a külső hatásnak, elvárásnak való engedelmeskedés önmagában mindig egy szörnyű dolog. Én a gyermekvállalásra kényszerítés esetét ismerem a saját bőrömön, hát, az talán annyival rosszabb, hogy ott az ember a kényszeren túl még nap mint nap folyamatosan szembesül kudarca élő bizonyítékával, sőt azárt kell dolgoznia, meg felvállalnia dolgokat folyamatosan, hogy ezzel nap mint nap csak egyre nőjön a megaláztatása.

Na, ehhez képest a kérdésben szereplő abortuszra kényszerítés szintén egy randa kényszer, szintén adott esetben hosszú időre, egyeseknek talán az egész életükre kiható dolog, de legalább befejezett történés, és nem nap mint nap újabb kényszerek és átkozott elvárások kiinduló pontja.

Érdekes lenne megnézni ha lenne ilyen statisztika, de nekem valami azt súgja, hogy a gyermekvállalásra kényszerítettek között pl. több a saját életének végül önkezével inkább véget vető, mint az abortuszra kényszerítettek között. (lehet, mert már itt is szembe jött 2 ilyen kérdés is, ahol szerepelt)

Ha ez gratuláció akart lenni, akkor köszönöm.

És engedd meg, hogy én se maradjak le: és hadd gratuláljak, hogy te mindig élő klasszikustól idézel: saját magadtól. Jajongsz, busongsz, s ontod a "monoton bút konokon és fájón" a gyermekvállalásról. Előre kész, mindig méretre szabott panelekkel.

És, hogy a kérdésedre válaszoljak: nálunk a harmadik teljesen váratlan volt, mert úgy hozta a sors, hogy a másodikra 9 évet kellett várni, és akkor már nem voltunk mai fiatalok, mégis kopogtatott a kislány is. SOHA nem volt kérdés, hogy beengedjük az ajtón.

A kérdező kérdése viszont éppen azokra az esetekre vonatkozik, amelyeket te nagyvonalúan "biztos rossz lehet"-tel intézel el. Nem, ez nem rossz lehet, hanem felfoghatatlan, feldolgozhatatlan, érthetetlen és értelmetlenül, feleslegesen és visszavonhatatlanul tragikus.

"SOHA nem volt kérdés, hogy beengedjük az ajtón."

Ha ez a többes szám - már a beengedJÜK - az az egyetértéseteket jelenti, akkor ez ugye nem egy ilyen kérdésekhez való történet, ha bekövetkezik egy terhesség, és a nő is meg a férfi is azt mondja, hogy "OK, én ezt a dolgot vállalni szeretném" akkor itten van a pont, nincs semmiféle további kérdés, örülni kell, azt kész. (a gyerekvállalások többsége szerencsére ilyen.)

"Nem, ez nem rossz lehet, hanem felfoghatatlan, feldolgozhatatlan, érthetetlen és értelmetlenül, feleslegesen és visszavonhatatlanul tragikus." - bocs, de ahogy elnézem, ezt a verziót egyikünk se próbálta a saját bőrén, se Te, se én. Csak hát én nem is próbálok kitalálni hatásvadász szuperlatívuszokat olyanhoz, amit a saját bőrömön soha se próbáltam, egyszerűen leírom, amit gondolok róla, de a kedvedért megismétlem:

"de biztos rossz, mert a kényszer, a külső hatásnak, elvárásnak való engedelmeskedés önmagában mindig egy szörnyű dolog."