Ha egy nő teherbe esett, meddig lehet maximum elvégezni az abortuszt?

Nekem sincs semmi bajom az abortusszal,szükséges rossznak tartom,viszont az ellenzőpropaganda udorító.Inkább abortusz,mint csecsemőgyilkosság.Néha olyan érzésem van,hogy sokan azt hiszik,hogy a nem kívánt gyerekek csak azóta nem élhetnek mióta létezik biztonságos eljárás a terhességmegszakításra.

Itt egy bezzeganya cikk:

[link]

Sok-sok ezer(százezer)csecsemő halhatott meg így az évszázadok alatt.Most komolyan,nekik megérte megszületni?

70-esnek: az állatvilágban nincs gondolkodás, és éppen ezért erkölcsi megfontolások sincsenek. Mert ők ösztönlények. Ha az egyik oroszlán kinyírja a másikat, akkor nem kell bíróság elé állnia, ha az ember embert öl, azért büntetőjogi felelősséggel (is) tartozik.

Az ember pedig tudtommal homo moralis. Azaz életfeladata a reprodukció kérdésében nem csupán a biológiai fajfenntartás, hanem annál sokkal több, ha ez nem így lenne, gyerekeinket csak biológiailag látnánk el, 15-16 évesen magukra hagynánk őket, idős, beteg szüleinket pedig átengednénk az azonnali pusztulásnak.

De az ember erkölcsi lény (is). Társadalmai tiltják a fajazonos egyed elpusztítását. Ezzel párhuzamosan viszont aljas és hazug módon támogatja legkisebb, legvédtelenebb tagjainak következmények nélküli, alapvetően önzésből való megsemmisítését.

73-asnak: a nem kívánt gyerekeknek az emberi társadalmak nem a halált szánják eleve adott és megásíthatatlan sorsnak. H ez így volna, meggyőződésem, hogy ma Magyarország lakosainak a száma nem haladná meg a nyolcmilliót. A nem kívánt gyerekeket ugyanúgy lehet szeretni, mint a kívántakat, ergo az, hogy akaratukon kívül megfogantak, nem jelenti és nem is jelentheti automatikus halálos ítéletüket.

Egyébként az új egyed szempontjából majdnem mindegy, hogy "szülei" 3 vagy 9 hónapig hagyják életben őket. A csecsemőgyilkosság - kontra abortusz sem justice, sem praktice nem reális és nem is életszerű alternatíva a számukra.

#73 - ismert regényrészlet:

"Nem akart semmi mást, csak hogy elmúljon a fájdalom: a lehető leggyorsabban túl akart lenni az undorító szülésen. Ez már az ötödik szülése volt.

Az összes eddigieket is itt bonyolította le a halasbódénál, és vagy halva született gyereket hozott a világra, vagy majdnem halva születettet, mert az a véres húsdarab, ami ilyenkor kiszakadt belőle, nemigen különbözött az ott heverő halbelsőségtől, és sokkal több élet sem volt benne. Este a belsőségekkel együtt fellapátolták és elvitték a temetőbe, vagy le a folyóhoz. Ma is így kellett volna lennie, és Grenouille anyja, aki huszonöt év körüli fiatal nő volt, egészen csinos, majdnem minden foga ép, a haja sem hullott ki még teljesen, és a köszvényt, szifiliszt és egy kis könnyű tüdőbajt leszámítva egészséges volt – még hosszú, talán öt-tíz évig tartó életet remélt, sőt azt, hogy egyszer feleségül megy valami özvegy kézműveshez, és tisztes asszonyságként igazi gyermekeket szül –, nos, Grenouille anyja azt kívánta, hogy legyen már vége az egésznek. És amikor a tolófájások megkezdődtek, lekuporodott a halbontó asztal alá, és megszült, mint eddig már négyszer, és a köldökzsinórt elvágta a halkéssel."

(A parfüm)

Na, EZT váltotta ki valójában az ember társadalmi fejlődése folyamán a szabályozott művi abortusz lehetősége...

De hát, ha nem irodalmat keresünk, hanem a való élet való tényeit, ugye kevesen tudják, hogy a világtörténelem "legtermelékenyebb" ismert sorozatgyilkosa egy magyar nő volt, Fazekas Gyuláné született Oláh Zsuzsanna – a nagyrévi báaasszony, akinek közreműködésével 154 bizonyított, és összességében 1000 körüli feltételezett arzénmérgezéses haláleset következett be. Szintén fenn van a bezzeganyán is:

[link]

Szóval már az sem teljesen véletlen, hogy pont a bábához fordultak gyilkos méregért... szegényebb falvakban a bábák "rendes feladatai" közé tartozott a "magzatűzés, angyalcsinálás" - csak hát "amiről nem beszélünk az nincs" farizeus-alapon.

"A nem kívánt gyerekeket ugyanúgy lehet szeretni, mint a kívántakat" - persze, mindent és mindenkit lehet szeretni, ez nem valódi kérdés. A két valódi kérdés az, hogy

- Fogják-e szeretni (kalakul-e ilyen érzelem, ez ugye utasításra nem mén)

- Min műlik az, hogy fogják-e szeretni?

Az első kérdésre természetesen az a válasz, hogy nem tudni, van hogy igen, van, hogy nem, és van, hogy az egyik szülő igen és a másik nem.

A második már egy sokkal komplexebb dolog, de minden valószínűség szerint leginkább azoktól a hatásoktól, amelyek a nem kívánt terhesség és szülés kapcsán érik az embert. Ha ezek pozitív jellegűek, az jó eséllyel a szeretet kialakulása irányában hat, ha negatívak, az meg jó eséllyel ellene. Szóval összességében kijelenthetjük, hogy a mai társadalom azzal az elvárás-halmazzal együtt, amit a gyerekvállalás mellé csomagol, inkább a szeretet kialakulása elleni garancia, mint sem hogy érte tenne. Mert hát az ember az ember, és ha egy eleve nem önként vállalt dolog kapcsán még azt kapja folyamatosan, hogy miben fog gyökeresen megváltozni az élete ettől az eleve nem akart dologtól, és mit kell tennie és vállalnia még ezért, az - lássuk be - csak az egyre növekvő elutasítás és gyűlölet striguláit húzogatja befele...