Ha egy nő teherbe esett, meddig lehet maximum elvégezni az abortuszt?

Idefigyelj, nagyokos barátom!

Az 'egy' és az 'a' nyelvi elemeink véletlenül sem személyes névmások, hanem névelők: határozott- és határozatlan névelők. ( Személyes névmásaink: én, te, ő, mi, ti, ők ). A személynév meg arra való, hogy egyetlen konkrét személyt( ha tucatnévről van szó, akkor ez csak kontextusban lehetséges) determináljon. Mert tulajdonnév. Valakinek a tulajdona.

Fogalmam sincs viszont, hogy kerül ez ide; határozott- és határozatlan névelővel ugyanis bármely főnévként használt későbbi emberi életszakasz is ellátható: pl. a gyerek - egy gyerek, a felnőtt - egy felnőtt...

És tudod, aki szereti a magzatát, annak az a magzat nem egy magzat, hanem A magzat, nem egy gyerek, hanem A gyerek, sőt, ha már a nemét is tudja, keresztnevet is ad neki, mert vezetékneve ugye már van, és ezen szólítja.

Tudod, már a régi görögök óta...:)

"És tudod, aki szereti a magzatát, annak az a magzat nem egy magzat, hanem A magzat, nem egy gyerek, hanem A gyerek, sőt, ha már a nemét is tudja, keresztnevet is ad neki, mert vezetékneve ugye már van, és ezen szólítja. " - így van, jól látod, "aki szereti a magzatát" - ezt hívják tökéletesen szubjektív dolognak, érzelemnek. Sőt elárulom neked, szinte mindenki így van a saját háziállatával, de az emberek egy jó része a kocsijának is "személyiséget ad"

elnevezi, becézgeti, stb... De attól, mert mi magunk érzelmi alapon személyiséggel ruházunk fel valamit, még nem lesz személy. Egy centis felritkulás az UH képen lehet valakinek az angyalbögyörős tündérvirágszálas rezedavirága, de attól az még valójában egy centis felritkulás marad valójában és mindenki másnak... (bizonyos nők el sem tudják képzelni, hogy mennyire idegesítőek, amikor ezeket az UH képeket mutogatják, mintha legalábbis mindenkinek az egész genezis misztériumát kellene belelátnia a kinyomtatott képen kb borsszemnyi foltba... és nem képesek felfogni, hogy a hozzá kapcsolódó kökörcsinpitypangos mazsolagolyócska csak az ő agyukban létezik, a képen egyszerűen egy beágyazódott embrió van)

Így van, egy beágyazódott embrió, aki teljesen egyedi, akiből nincs, nem volt és nem is lesz még egy, aki 50%-ban az anya, 50%-ban az apa, aki ember, méghozzá élő ember, mert emberi genetikai kódja van, aki annak a szerelemnek a fizikai manifesztálódása, ami a szüleit köti össze. Akinek nem mellesleg lelke is van. És tudod, az emberek igen széles többsége megrészegedik attól a látványtól/tudattól, hogy az a pici borsószem ott, a képen az ő saját gyereke. Védtelenül, végtelenül kiszolgáltatottan, a maga valójában. És ha tapasztalati úton látja a jövőt a borsószemben, és elképzeli, milyen lesz, ha szárba szökken és termést hoz( ezek már az unokáink, ugye), illetve sejteni véli, milyen lesz, (az élet vele), ha megszületik, teljesen egészséges, józan és normális gondolkodású átlagember. Hidd el, mindenféle romantikus giccstől megfosztva ez egy emberfeletti élet, olyan pillanat, amelyben a por szembesül a legnagyobb magassággal. Úgy is mondhatnám, földön túli érzés: maga a csoda. Annak a megtapasztalása, hogy az anyagi valóságon van valami más, ami sokkal értékesebb: hogy egy érzésből fogant együttlét látható köntösbe bújik.

Végtelenül sajnálom, ha ez neked (még) sosem adatott meg, de sosem késő másként gondolkodni az életről. Rezedácskák ide, vagy oda - bár a nyálas giccset magam is elvetem -, "Az élet él és élni akar", és ez így van jól. Nem az embriók a te ősellenségeid, kálváriád alfái; más célcsoportot kellene keresned, ha mindenképp táplálni akarod a haragodat. (Nyilvános, közérdekű információk alapján).

"...teljesen egyedi, akiből nincs, nem volt és nem is lesz még egy, aki 50%-ban az anya, 50%-ban az apa, ... annak a szerelemnek a fizikai manifesztálódása, ami a szüleit köti össze...." - na ya, de ugye ez többé kevésbé a kiscsótira is igaz, sőt, minden egyes IVAROSAN szaporodó élőlényre, legyen az ember, állat, növény... ezekből minden egyed egy tökéletesen egyedi kombináció, egyszeri és jó eséllyel nem megismételhető, igaz rá Kosztolányi Halotti beszédének szép idézete:

...Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló....

de ettől még az is igaz az egész biológikumra, hogy a létrejött egyedi génkombinációk nagyobbik része megsemmisül, mielőtt kifejlődne, embernél pl. a megtermékenyült petesejtek - tehát létrejött egyedi génkombinációk, egyedüli példányok - 80%-a kiszelektálódik természet ősanyánk (vagy a hívők szerint valamilyen istenség, természetfeletti hatalom) akaratából. És ez így volt az ember előtti időkben is, és így lesz az ember utáni időkben is, így lesz mindaddig, amíg létezik az ÉLET nevű fenomén, az élet egyik egyetemleges alapjelensége a szelektálódás.

Tehát tegyük már tisztába itt a dolgot, az abortusz-viták nem az egyedi génkombókról szólnak, - az csak jó kis érzelmi adalék - a vita valójában arról szól, hogy kinek van JOGA dönteni. A magzatvédők pedig ebben azt a számomra tök értelmetlennek tűnő álláspontot foglalják el valójában, hogy az ember önreprodukciójáról a természetnek van joga dönteni, az általuk hitt istenségnek van joga dönteni, az összes vetélést okozni tudó vírusnak és baktériumnak van joga dönteni, az ember öntudatlan szervezetének van joga dönteni - csak épp az ember tudatának nem, semmiképp. Érdekes... bár számomra nyilván egyáltalán nem vállalható megközelítés, szerintem az embernek a saját önreprodukciójáról első-, másod-, és harmadsorban ÖNMAGÁNAK van joga dönteni, és csak utána jön az összes többi felsorolt, még akkor is, ha az esélyt nem kapó zigóták-embriók 90%-a az "ő lelkükön szárad" és legfeljebb 10% az emberek tudatos döntése... evvan.

Az meg, hogy "az embriónak van lelke" az ugye HIT kérdése, azt ne keverjük ide... aki ilyen ideológiai rendszerekben hisz, az nyilván nem fog abortuszon gondolkodni.

OFF: Ha meg mindenáron személyeskedni akarsz, akkor tedd már meg, hogy a témában releváns publikus infókra hivatkozol, nem az irrelevánsakra. Ami annál is könnyebb, mert egy napja publikáltam újra, és olvastad is...

Míg a kiscsótinak csóti-genetikai kódja van, addig az embernek emberi. És ez nem kis különbség. Az ember testi-szellemi-lelki lény, és ezt nem sokan cáfolják. Továbbá gondolkodó lény is, és sem ezen képessége, sem pedig a lelke-szelleme nem köszön vissza egyik, az emberen kívül ivarosan szaporodó fajban sem.

Az pedig, hogy vírus-baci jogosan abortál-e, nem kérdés: nem gondolkodnak és nem cselekszenek tudatosan. Még ha saját utódukat tudatosan elpusztító bacikat mutogatnál, akkor sem esnék gondolkodóba az emberrel kapcsolatban. Bár mondjuk majom-embriót abortáló majmot mutathatnál, ha lenne. De nem hiszem, hogy van ilyen.

Az ember éppen a gondolkodás-akarat-jog-kötelesség-lélek relációban nem szerves része a világ többi élőlényének, ill. azok közösségének, hanem messze kiemelkedik közülük, teljesen más minőséget képvisel.

Az embrió életéről való döntés joga egy olyan aljas, világszerte sem egységes, sőt szélsőségesen eltérő szabályozási rendszer, hogy abszolútnak nem fogadható el. Mindig erre hivatkozol, és én konzekvensen cáfolom nézeteid igazságát: etikailag senkinek nincs erre joga, a törvény BETŰJE szerint pedig a NŐNEK. És ez neked nagyon fáj. Te azt szeretnéd, hogy neked legyen. De nincs. Ahogy mondani szoktad: evvan.

A legjobb indulattal személyeskedtem, ha ez annak számít: maggyőződésem, hogy az általad vallott nézetrendszer esetedben eleve adott; az ideológiai háttér pedig csupán reakció, azaz utólag hivatott igazolni ab ovo adott, megrögzött nézeteidet. És én igen erősen úgy sejtem, hogy ezek a nézetek a személyes múltban gyökereznek, és alapvetően céljukat tévesztik. Tudod, úgy érzem, meg sem hallod, amit mondok, mindig eleve hárítasz, esélyt sem adva arra, hogy a mondandóm lényege néha-néha eljusson a tudatodig. Tulajdonképpen előbb adsz negatívat, mint hogy elolvasnád, amit írok... Személyesen ellenségeskedni szándékom ellen való (volt), és őszintén szólva ellentétes előjelű reakcióra számítottam.

További félreértések elkerülése céljából ehhez a kérdéshez nem írok több bejegyzést neked.