Hogy viszonyulnál egy olyan rokonodhoz, aki majdnem 18 hetesen ment abortuszra?

42 ott sem normális csak törvényes. Az nem ugyanaz...

de magyarázhatók már meg mi abban a normális, hogy fel évig terhes vagy egy magzattal, fel év alatt lemegy egy rajta vizsgálat aztan egyszer csak “Ja mégse mert nekem mégse így kényelmes”. Na ebben ugyan mi az ami normális? Ez lenne a követendő felelős felnott viselkedés? Ezt kellene legalizálni? Hogy érző emberi lényeget ölhessünk meg nyomós indok nélkül? Most komolyan? Mert ez elkeserítő, de semmikepp nem normális vagy felelősségteljes. Az ilyen véglény tényleg ne akarjon gyereket soha.

"Ja mégse mert nekem mégse így kényelmes”. Na ebben ugyan mi az ami normális? Ez lenne a követendő felelős felnott viselkedés?" -nézetem szerint igen. A dolgot úgy hívják, hogy lelkiismereti szabadság, hogy nem kényszerít senki olyan dolog bevállalására, amiből csak károm lenne adott esetben.

"Hogy érző emberi lényeget ölhessünk meg nyomós indok nélkül?" - újra elmondom, az illegális AB-ól soha sem lesz emberölés... Magyarországon sem!

"de semmikepp nem normális vagy felelősségteljes" - ez 2 olyan jelző, amire én spec soha sem vágytam... (mellé rakható a 3. is, a "balek") Semmi haszna sincs belőle az embernek, csak kára...

Egyébként a magzat a ma elfogadott egészségügyi álláspont szerint 24+ hetesen kezd fájdalmat érzékelni... mellesleg. Pont innen a 24 hetes határ az UK-ban.

17 hetes magzat ujját szopizza, időnként grimaszokat vág és ultrahangfelvételen jól látható boldogsága vagy fájdalomérzete. A magzat bőre alatt megjelenik az első zsírréteg. Ez az úgy nevezett barna zsír, mely segít a születés utáni hőszabályozásban. Az ujjak végén kialakult körmök hossza is növekszik, előfordulhat, hogy a méhben meg is karmolja magát vele, de a sebek gyorsan be is gyógyulnak.

A forrás természetesen nem tudományos de érdekes nemhogy 24 de 17! hetes kornál említi a fajdalomérzetet és örömöt

Nekem az jutott eszembe hogy ha tudatosan esett teherbe, és a pozitív teszt (ami ugye a 4. héten történik) után 13 héttel már szakítottak, meghozta a döntést hogy elveteti és le is zajlott a műtét az nem egy békés “hát kihűlt a kapcsolat és már csak barátok vagyunk de örökké szeretni fogjuk egymást” szakítás volt. Ott valami nagy trauma lehetett, amit lehet hogy neked nem kötött az orrodra, de normális párkapcsolatokban nem döntik el hogy gyereket csinálnak, aztán a sikeres teherbeesés után két hónappal meg szétmennek.

Tudok elképzelni olyan dolgot amit ha megtesz velem a párom 2-3 hónapos terhesen, páros lábbal rúgom ki az ablakon és nem akarok vele annyi kapcsolatot sem hogy közös gyerekünk van. Képzeld el hogy 14 hetesen megver vagy megerőszakol a pasid, vagy kiderül hogy hazudott valami nagyon komolyról, mondjuk HIV hordozó, vagy igazából házas. Szeretnél ilyen emberrel közös gyereket nevelni, szeretnél vele pereskedni a felügyeleti jogról és minden láthatásnál találkozni vele? És hogy a másik oldalát nézzük, szeretnéd hogy a gyerekednek, hogy bármilyen gyereknek ilyen apja legyen?

Én inkább nem ítélkeznék a tények ismeretének hiányában.