Abortusz úgy, hogy jó élünk viszonylag?
Védekezés mellett teherbe estem, 5 hetes vagyok.
Van egy 2 éves lányom, aki tervezett gyermek volt természetesen, az első védekezés nélküli alkalomból fogant.
Én soha nem is akartam több gyereket, nem vagyok az a hatalmas anya típus, nekem 1 gyereknél többet nem bír el az idegrendszerem az fix, és szerintem az vállaljon többet aki normálisan áll hozzájuk. Plusz ősszel 2.5 évesen kezdi a kicsi a bölcsit, én meg megyek dolgozni vissza,már alig várom. Házunk is csak 110 nm, 3 szoba, tehát 1 háló, 1 nappali, 1 gyerekszoba..Oke nagy szobák, ketté lehetne szedni, de az nem kis munka. Én meg nem vagyok híve a toljunk ki a gyerekkel és tegyünk mellé egy kisbabát szokásnak, ha meg ellenkező neműek eleve később nem lesz jó együtt. Én is a nővéremmel egy szobában nőttem fel, nem volt jó, attól független hogy szerettem/szeretem a tesóm. A császármetszésem is egy traumatikus élmény volt, a hasam azóta se jött még rendbe teljesen, isten ments egy császártól mégegyszer, pedig 80% esélyel kecsegtet rá az orvosom előzetes csm. után..
Amúgy jól élünk, jó anyagi körülmények közt, de szerintem ez nem feltétlen ok arra, hogy legyen több gyerek. Én semmiképp nem akarom megtartani, a férjem igen, ő mindig is akart kistesót.
Volt valaki hasonló helyzetben? Mit tettél végül? Mondjuk én már döntöttem, csak kíváncsi vagyok.
Szívem szerint már elköttettem volna magam az első után, de ugye nem lehet.. Óvszerrel védekezünk azóta, nem igazán értem, hogy történt, mert nem volt kilyukadt óvszer sem.
1 vagyok, és olyan helyzetben, hogy nagyon szeretem a tervezett gyerekem, de még így is nagyon nehéz a kisbabás élet!
El se tudom képzelni, hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy közben valaki nem szeretné.
Igen, vannak nemszeretett gyerekek, akiket súlyosan megnyomorít ez.
Ha ezt már 0,5cm-es korában se szeretik, kifejezett ellenérzéssel, egyértelműen amellett érvvel az anyjq, hogy semmiképpen nem szeretne még egy gyerekkel vesződni, akkor mi a kérdés?
Nem csak ezek, úgy érzem teljesen tönkre menne az életünk. Én nem vagyok agyilag valami túl kiegyensúlyozott, az első gyereknél is nagyon féltem, hogy mi lesz, és bár egész jól vettem az akadályt, azért vannak gondjaim mentálisan. Pl már rosszul vagyok az itthon léttől, pedig 39 hetes terhes koromig dolgoztam, szóval csak 2 éve vagyok itthon, de ha még egy hónappal is tovább kellene mint ősz, szerintem nem is mondom mit tennék magammal.. Az tart lassan életben minden nap, hogy ősszel mehetek vissza végre emberek közé.
Szóval nagyobb bűntudatom lenne attól, hogy a már meglevő gyerekemmel kialakított viszonylagos kiegyensúlyozott kapcsolatomat kockáztatom egy másik kedvéért, mint hogy elvetessek egyet.
A férjemmel való kapcsolatom alakulásától félek jobban valóban.. De bízok benne, hogy belátja ő is, hogy ha emiatt tönkre megy a kapcsolatunk, akkor ő is hétvégi apuka lesz kb, nem lesz az imádott lányával olyan kapcsolata mint most sehogyse..De majd kiderül, nyilván nem csak a gyerek miatt kell együtt maradni, de elég jó a kapcsolatunk, egyelőre nem hiszem, hogy ez tönkre tudná tenni.
Attól, hogy nem bírod az otthonlevést, nincs baj az agyaddal. Ez olyan dolog, ami eléggé 2 részre osztja az embereket, pl én is rosszul bírom, pedig nem unatkozom, élvezem is, de a dolgozó önmagam nagyon fontos része az önképemnek és hiányzik.
A férjeddel baj lehet sajnos, nem biztos, hogy a racionalizálas, amit írsz, elég lesz, megiszonyodhat Tőled sajnos. De ezzel nem lehet mit kezdeni, megbeszèltétek, hogy 1 gyerek lesz, vagy el tudja fogadni vagy nem.
Ne haragudj, hogy ezt írom, de amiket leírtál, ezek csak kifogások! Látszik,mennyire nem szeretnéd a babát. Felesleges kifogásokat keresned..
Én jelenleg a második babámat várom. Van egy 2 éves kisfiam. 2 szobás lakásban élünk, a kisfiamnak külön szobája van. Mégis várja Ő is és mi a kicsit. Komolyan a szobák száma miatt ölnél meg egy ártatlan életet?
Ha van türelmed egyhez, lesz türelmed kettőhöz!
Azt írtad a lányod megy szeptembertől bölcsibe. Tehát? Akkor csak a picivel leszek otthon?! Nem 2 gyerekkel...
Én 36 (!) órát vajúdtam. Borzalmas vissza gondolni is.. De emiatt mégsem vetettem volna el a második babámat.
Szerintem örülj, hogy újra édesanya lehetsz! Nagyon nagyon sokat lennének a helyedbe! Nagyon sok családot ismerek ahol 1 szobás lakásban élnek, az anya otthon van 2-3 gyerekkel, mégis boldogak! Lehet a kislányod is örülne egy tesónak. Gondold át és ilyen kifogások miatt ne vetesd el... Ő a te gyermeked..
Hát előző, amit most leírt a kérdző is minden szavából lejön, hogy nem akarja, és nem is neki való.
Értsük már meg végre!!! Nem mindnekinek való az anyaság, ahogy a több gyerek sem! Ez van. Van hármasikres ismerősöm, akik olyan lazán nevelik őket, mintha erre születtek volna hogy hármasikreik legyenek, van olyan ismerősöm akinek megy egy sincs, és nem is akar. Ez van. Ha valaki labilis lelkileg már pedig a kérdező maga is bevallja hogy az és a meglévővel is nehezen bírkózik, akkor gondolod hogy 2 gyerekkel majd olyan jo lesz? Inkább tényleg egyet neveljen normálisan, mint kettőt hagyjon el vagy valami.. Bölcsis meg nem lehet ha nem dolgozik, szóval kettővel kellene otthon lennie, ami meg egy mentálisan százas embernek se egyszerű feladat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!