Nagyon szivtelen vagyok?

Kérdező, szerintem ebben semmi szívtelenség sincs, elvégre is az, ha abortuszra mész az nem ró semmiféle kötelezettséget a párodra. (ha megtartanád, és arról nem szólnál, nos az tényleg necces lenne)

Persze jobb lenne, ha meg tudnátok egymással beszélni és a párod támogatna, de ha csak a feszkót növelné és a párod azon hisztizne, hogy miért nem tartod meg, te meg azon, hogy miért akarja rád erőszakolni a saját álláspontját, nos az tökéletesen értelmetlen dolog.

Nem vagy szívtelen, de sajnos nem fogod tudni eltitkolni. Amit már előttem mondtak: indítsd el a folyamatot, de muszáj leszel elmondani, és egyszerűen közöld tényként. Azt is elmondható neki miért. Nyilván ha még akarja tartani ezen a ponton elkezd majd ígérgetni - ekkor kell leállítani, és megmondani: bizonyítani ilyen esetekben előre kell, amikor um nincs még tétje. Mert ne egy gyerek miatt legyen veled normális, hanem magad miatt.

De őszintén, én lehet átértékelném az egész kapcsolatot a helyedben. Viszont fiatalok vagytok nagyon. Ennyi idősen mi is sokat vitáztunk a mostmár férjemmel. De abban is biztos vagyok, hogy ha akkor bevállaunk egy gyereket ma nem lenne ilyen harmonikus a kapcsolat vagy egyszerűen külön lennénk. Egyszerűen idő kell felépíteni egy kapcsolatot, kell egy érettségi szint, ami szerintem az ember 21 éves korában még nincs meg. Ezt én 30 évesen mondom, úgy hogy párommal tizenévesen ismerkedtünk meg. Egy gyereknek sem lenne szabad "készülő" kapcsolatba születni.

Szerintem az egyetlen jó döntés az abortusz, de ezt el kell tudni mondani a párodnak. Az biztos, így vagy úgy, de ez vízválasztó lesz nálatok.

Csak azért, mert becsúszott, még nem kell megtartania, főleg hogy nem akarja! Minden nőnek joga van szó döntenie a saját teste felett, a kérdező pedig már megtette, ennyi. Egy fejletlen embrió sem ér többet már meglévő, tudattal és érzésekkel rendelkező embernél. Senkinek sem kötelessége egy nem kívánt terhesség miatt az egész életét feláldozni, éppen ezért is van lehetőség az abortuszra. A pasinak egyetlen dologhoz van joga: tudomásul vennie a nő döntését, semmi máshoz, elvégre nem neki kell kihordania, megszülnie, majd felnevelnie!

Szóval kérdező, nem, eszembe nem jutna megtartani egy nem tervezett, becsúszott terhességet, pláne úgy nem bogy kimondtad, hogy NEM akarod és a párkapcsolatod is kb kukába való. Így biztos nem szülnék.

Szerintem igenis joga van az apának is tudnia arról, hogy lehet, gyereke lesz, főleg ha ő szeretne. Mindenképp beszéljétek meg, hiszen a gyermek nem csak a tiéd, hanem az övé is. És lehet, hogy most nem szeretnél gyereket, de egy abortusz nagyon sokat ront a későbbi terhességi esélyeiden is, illetve, ha emiatt szakítasz a barátoddal, akkor ki tudja, mikor lesz egy olyan stabil párkapcsolatod, amiben bevállalsz majd egy gyereket. Ha pedig együtt maradsz a barátoddal, később se fogsz jobban gyereket vállalni, és a kapcsolat már a te részedről se lesz őszinte.

Nekem van olyan sulitársam, aki először szintén el akarta vetetni, mert neki is nagyon bizonytalan volt a kapcsolata, de együtt maradtak és megtartották, és ma már egy éves a baba. Most nagyon boldogok együtt, holott ő pont érettségi előtt állt, amikor ez beütött. De jól sült el!

Úgyhogy szerintem tartsd meg (egyenlőre biztosan) és beszéld meg a pároddal, aztán majd meglátod! De egy esélyt mindenképp adj neki!