Tényleg én vagyok a szívtelen?

15 éves lány vagyok,anyukám pedig 40 éves.Mostanában teljesen meg van bolondulva,állandóan kiabál velem meg a nővéremmel is.Nem élünk olyan nagyon jól,apukám kb 50 ezret keres,anyukám pedig nem dolgozik.A nővérem dolgozik,de csak nyáron,mert meg tanul ő is,ő a fizetése felét mindig odaadja anyuéknak.Most én is Elkezdtem dolgozni a nyáron és rengeteg dologra lenne szükségem (tesire kellene egy futócipó,meg ruhák az iskolára,meg Füzetek stb.)ilyenekre költöm a pénzem.Tegnap mondtam anyukámnak,hogyha megkapom a fizetésemet (31-én kapom),akkor elszeretnék menni egy másik városba,ahol régen laktunk,hogy ott vegyek ruhákat magamnak a sulira.Teljesen kiakadt,hogy milyen önző vagyok,meg,hogy mindig csak magamra gondolok stb.Mivel nem hónap elején kezdtem el dolgozni,hanem 1,5 hete,ezért még nem lesz olyan sok pénzem,mondtam neki ,hogy majd a következő fizuból adok neki(de szerintem nem is lennék köteles adni,hiszen ezért a pénzért én szenvedek nap,mint nap.Minden nap kell mennem dolgozni hétvégén is.).Ez az eset óta nem szól hozzám,ha pedig hozzámszól,akkor is csak kiabál.Tegnap amikor hazaértem a munkából,akkor már rögtön belémkötött,hogy megint szanaszét van a cipőm,pedig nem is és kidobta az erkélyen(szerencsére kertes házunk van szóval csak az udvarra esett).Olyan ideges volt,hogy olyankat mondott,hogy nyugodtan elmehetek stb.Ma reggel amikor mentem dolgozni,akkor rögtön a fejemhez vágta,hogy "Menj csak csavarogni,hiszen csak ahhoz értesz",pedig jól tudta,hogy dolgozni megyek.Mi baja van Szerintetek?15/l