Tényleg szívtelen vagyok?
Van egy két éves kislányom, és a végtelenségig hisztis. Minden egyes módszert kipróbáltam már (figyelemelterelés, hideg víz, megnyugtatás..), de egyik se jött be. Először megfogja a kezemet, hogy menjünk, 2 lépés után meg eltol, hogy maradjak, és üvölt teli torokból. De nem sír, hisztizik.
Mivel párom Ausztriába dolgozik, nincs itthon, és most visszamentünk a szüleimhez.
Amikor már 10 perce üvöltött, és nem tudtam semmivel sem megnyugtatni (fel nem vettem, mert ne szokjon hozzá ilyen extra hiszti esetén, ha semmi nem jó, még én se..) hagytam, had ordítson.
10 perc után bejöttek a szüleim, hogy mennyire egy szívtelen vagyok, mert nem foglalkozom vele és nem veszem fel...pedig tudták, hogy nem fogom, de inkább felkaptam és elmentem vele sétálni, mert nem bírom azt a légkört se. Teljesen azt érzem, hogy amit én csinálok, az rossz, ők a tökéletes szülők...
Tényleg az vagyok? Pozitív és negatív válaszokat is várok, kíváncsi vagyok mindenkinek a véleményére. Köszönöm.
1. A helyedben nem mennék a szüleimhez, ha beleszólnak a nevelésbe.
2. Igazad van, nem kell mindent ráhagyni a gyerekre.
Megértem a helyzeted. Az én gyerkőcöm is hasonló. Lassan ott tartunk hogy sehova nem tudom elvinni. Ezt a hagyom hagy ordítsont én is próbáltam, 57perc a rekord, eddig hisztizett megállás nélkül, csak azért hagyta abba mert hazaért az apja.
Próbáltam mindent én is, és a nagyszülői megjegyzések is jöttek....dédi felhívott és egyszerűen közölte hogy neveletlen szófogadatlan a gyerekem, verjem meg, és hogy szar anya vagyok......
Egy nap a nagymami vigyázott az agyonajnározott unokájára, és hogyhogy nem, a nagyszülők is megkapták a gyerkőc hiszti adagját olyannyira, hogy nem tudtak vele mit kezdeni, bármit csináltak a kisfiam csak üvöltött, visiltott, verte magát a földhöz...:( Azóta már a nagymami elfogadja a nevelésem. Bár csak próbálom, mert rettentően nehéz. Két évesen volt a leghisztisebb, most már három, de egészen picikét nyugodott csak le. Az ovikezdés borzasztó volt. Látva hogy a gyerekem"nem normális", úgymond a többi gyerekhez képest a beszoktatási időszakban azonnal szakemberhez fordultunk. Úgy néz ki hiperaktivitásra utaló jeleket mutat, de csak 4-5 éves korára tudják konkrétan kijelenteni, az is lehet kinövi. Fejletlen az idegrendszere, nem tudja az érzéseit kontrollálni, dühkitörései vannak. Ha hasonló a lánykád is, lehet nálatok is ez lehet a problem.
Én marcangoltam magam milyen szar anya vagyok hogy nem tudom megnevelni a fiam, mindent, de mindent próbáltam, szívem lelkem ezé a kis angyalkáé, de akkor sem ment, egyszerűen tehetetlennek éreztem, és hibáztattam magam mindaddig míg kiderült lehet nem csak én vagyok a hibás.
Nem vagy rossz szülő, szüleid az elfogultak a kisunokával. Próbáld megbeszélni velük, hogy a gyerek előtt ne vonjanak soha kérdőre, és ha következetesen kérsz valamit, akkor azt ők is tartsák be.
Nálunk ez sem sikerült anyósommal, annak ellenére hogy ott vagyok tőle egy méterre, és háromszor mondom el ne adjon neki ropi-pufi-túró rudi után kinder szeletet, csak azért mert a gyerek kéri és hisztizik érte abszolút nem érdekli,engem lökött arréb, hogy be tudjon nyúlni a hútőbe, csak azért is.
Kívánom neked a legjobbakat, és KITARTÁS!!!
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Az egyedüli nevelés, hogy visszamenjünk a saját házunkba, elég kényes téma, mivel van egy ún. pánikbetegségem, és nem bírok este egyedül lenni a lánykámmal, mert előjön a halálfélelmem, remegés, reszketés...Voltam orvosnál, ő adott gyógyszereket, szedtem 3 hónapig, mindig váltogatta, nem használt, így megpróbálom magam túltenni rajta, de lehet tényleg ez lesz a vége. Néha félek, hogy pont ezért alakult ki, mert ez van bennem, hogy nem tudok gyereket nevelni... :(((
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!