Most melyik a "jobb" szívtelen anyának vagy lustának lenni?

Én is megkaptam, hogy "Majd megnézem, hogy hagyod ott, amikor sír utánad.", meg hasonló kedves megjegyzéseket. A lányom 19 hónaposan megy, egyedül nevelem sajnos, muszáj visszamennem dolgozni.

A "Van szíved ott hagyni?" kérdésre meg azt szoktam válaszolni, hogy nincs, de sajnos pénzem sincs eltartani... Valamit valamiért. És nem érdekel, ki mit gondol! Te se foglalkozz másokkal!

A véleményem erről a témáról:

Ha havi max. 40ezerért kéne itthon lennem még 1 évig, akkor bizony nem tenném meg. Nem tudok úgy itthon "ülni" a lányommal, hogy tudom a férjem halálra dolgozza magát. Pont azért, hogy engem és a lányunkat eltartson.

Ez a pénz koránt sem elég arra, hogy hónap végén kijöjjünk.

Jelenleg GYED-en vagyok, egész jól kapok. A férjem is jól keres, félre is tudunk tenni. Viszont a GYES alatt nem így lenne. Amit pedig X hónapig rakosgattam félre, nem óhajtom ilyen miatt felélni, főleg, hogy a munkahelyem tárt karokkal vár vissza.

Sok óvónő és bölcsöde vezető ismerősöm van, aki kifejezetten a "3 év után szabályt" tartja előnybe.

Nem is szeretik, ha fiatalabb gyereket iratnak be. Egy 6 hónapos gyermek anyukáját lehordták már a háta mögött, mert a férje halála után visszament dolgozni. Tehet ő róla, hogy meghalt a kenyérkereső? Az élete párja? A gyermeke apja?!

NEM! NEM! és NEM!

A kérdésedre a véleményem:

Nem leszel se lusta, se szívtelen dög, akárhogy is döntesz. Én nem tudom, hogy milyen az anyagi helyzetetek, hogy mennyire fontos neked a "régi" életed, a munkád.

Aki összhangba tudja hozni a régi életét és a gyermekét, az valamit jól csinál. Ezt kell megtalálni magadban és a családodban.

Ha úgy érzed, hogy a gyermeked megért arra, hogy napi X órát nélküled legyen, gyermek társaságban, akkor nincs miről beszélni.

Az én 14 hónapos lányom halálra unja magát, ha velünk kell lennie egész nap. Neki a gyerektársaság ezerszer jobb, mint az, hogy én szórakoztassam bárhol is vagyunk.

Nem tehetek róla, ő ilyen. Vannak ilyen gyerekek.

Szerintem, ne hallgass senkire. Ugyanis SOHA nem fogsz megfelelni ezeknek az embereknek, bármmit csinálsz, de ez nem is baj, mert a családodnak és a gyerekednek kell megfelelni szerintem.

Nálunk szerencsére nincs ilyen gond, ha meg hallok valamit, akkor bármilyen is rosszul esne, nem töröm ezen a fejem.

Én itthon vagyok így is, akarok mégtanulni is. Én azért adom majd be fél napra bölcsibe, hogy szokja a gyerekeket, pedagógusok is foglalkozzanak vele, szocializálódjon. Majd meglátom, hogy viseli, max. kiveszem. Biztos, hogy könnyebb úgy, hogy itthon vagyok, de addigsem lógatom a lábam, tanulok majd, nagy a ház,háztartást vezetek, pedig jár hetente takarítónő. Rám is lehetne mondani, hogy lusta. Na és. Kinek mi köze van hozzá? Max. a férjemnek van beleszólása.

6-os vagyok. Egyetértek abban, hogy mostmár új életünk van valamilyen szinten, a szülés után. Én átéltem magát a szülést, ami utána jött, a nehézségek ellenére, csodálatos korszak és nem vagyok "ősanya" vagy ilyesmi, de én elsősorban a gyerekem érdekeit nézem. Én nem dolgozom, és egyelőre úgy néz ki itthon maradok,bár nincs gond az anyagi háttérrel, és maradhatnék a gyerekkel itthon,így is akartam tenni. De most a másfél éves fiamon látom, hogy igényli a társaságot, szerintem, nagyon jót tenne neki egy fél napos foglalkoztatás külön, gyerekekközt. Aztán meglátjuk, ha nem, akkor kiveszem.Én elsősorban hozzá alkalmazkodom. Bár, ahova viszem, ott szívesen várják a piciket is, nemcsak a 3éves korosztályt. Persze, ha úgy alalkul az élet és az anya nem tud mást tenni, dolgoznia kell, akkor teljesen noormális, hogy beadja a gyerekét, nem tud mást tenni. EZ nem szívtelenség. Akár nagyon korán is. Vannak helyzetek, amikor mást nem tehet.

És ezért is mondom, senkinek semmi köze hozzá!!!Különböző anyagi hátérrel rendelkezünk, különböző emberek vagyunk, de szerintem a legtöbb anyuka a legjobbat akarja a gyerekének.