Ti megtartanátok a babát az alábbiak alapján?

Kizárt dolog. Ilyen helyzetben nem tartanám meg.

#2 te pedig valamit rendesen félreérthettél, ugyanis a kérdező nem megölni akar egy már élő, fájdalmat érző, megszületett embert, szimplán abortálna egy fejletlen, tudat nélküli, életképtelen sejthalmazt. A kettő még csak véletlen sem ugyanaz, sőt mi több.. semmi közük nincs egymáshoz. :)

Semmiképp nem tartanám meg. Fiatal vagy még, nincs saját kereseted, hallgató vagy egy főiskolán és a pároddal sem éltél még huzamosabb ideig együtt soha, gondolom. Tudom, hogy nehéz döntés, de kérlek, egyszer az életben, ha máskor nem is, de most hallgass a józan eszedre, és hozz racionális döntést! A gyereket NINCS miből felnevelni, a párod meg lehet, hogy hamar megunja a babázást, aztán majd jól otthagy, és hiába mondják a szülők, hogy szívesen segítenének a gyerkőc körül, de te sem akarhatsz a nyakukra szülni, még ha ez (legalábbis jelen pillantban) nem okozna számukra gondot. Amondó vagyok, hogy a közjó érdekében vetesd el a magzatot, fejezd be a főiskolát, költözz össze az aktuális partnereddel, keress állást, aztán majd (ha akartok, persze) annyi gyereked lehet, amennyit csak szeretnél. Ne félj, ha nem űzöl sportot az abortuszokból, vajmi kevés kockázattal jár az egyszeri beavatkozás, legközelebb pedig jobban odafigyelsz majd az óvszerre.

Ha viszont nincs szíved abortálni a magzatot (vallási vagy egyéb okokból), az örökbeadás opciója is fennáll, a döntés rajtad és a párodon múlik első sorban. Kívánom, hogy felelősségteljesen állj elébe a dolgoknak és minél előbb lendülj túl az eseten!

Szia! Én pedig azt mondom, hogy megtartanám. Mindened megvan, ami igazán számít- bármennyire is nyálasan hangzik: a párod szeret, a szülők támogatnak, és ott egy kis élet benned, aki az anyukájának választott.

Pont az ilyen helyzetekre, mint a tiéd, találták ki a diplomás GYED-et. Az unokatesóm tök hasonló cipőben volt, neki ez nagy segítség volt. A párod már dolgozik?

Az egyetemet tudod egyéni tanrenddel végezni, az unokatesóm is úgy végezte, és én is így csináltam a mesterképzést. Volt, hogy nem kellett órákra bejárni, vagy mondjuk nekem beraktak egy napra több vizsgát (nekem is utazni kellett), vagy beszámolókat kellett írnom otthonról. Végső soron meg max halasztasz egy félévet.

Azt mondjuk unokatesómnak is le kellett nyelni, hogy 2-2,5 évig még a szülőkkel laktak a kisszobában, ez manapság már kényelmetlen, de annak idején sokan éltek így. Nem mondom, hogy ideális, de emiatt én biztos nem vetetném el a gyerekemet.

annak, hogy ne lehessen gyereked, minimálisan, de van esélye. Nem lehet előre megmondani, kinek hogy reagál a méhe a mesterséges tágításra. Van, hogy utána spontán is nyílik a méhszáj, és a tervezett baba is veszélyeztetett, vagy épp elvetélsz majd. A lelki tényezők viszont sokkal rosszabbak. Nagyon sok mesterséges abortusz után bűntudat, mély depresszió fordul elő, akár a férfinél is, de a nőknél gyakran. Hiszen azzal kell együtt élned, hogy te döntöttél a gyereked haláláról. Van, akit évekig kísért. Persze ezt nem szokta senki reklámozni, de sokan bevallották már utólag, hogy visszacsinálnák az abortuszt. Csak már nem lehet. Ez a baba most él, és ha megölik az abortusz által, már soha többet nem kel életre.

Álljatok talpra, és harcoljatok a babáért, váljatok igazi családdá! Milyen jó, hogy a szülők nem ellenetek, hanem mellettetek vannak!

Megtartanám.

Sőt, voltam ilyen helyzetben, megtartottam. Szülők eleinte segítettek, szépen befejeztem az egyetemet, párom dolgozott, anyukám segített a babával, majd én is munkába álltam.

Szomorú, hogy a legkisebb nehézségnél is itt mindenki szemrebbenés nélkül rohanna abortuszra, mintha egy foghúzásról lenne szó, nem egy emberi életről...

Nem tartanám. Mindene megvan, ami számít? Már hogy lenne?? Se saját lakása, se munkája, ezáltal pénze sincs. Épp csak pénze meg külön lakhatás nincs meg.

Szó szerint a szülei nyakára szülne, márpedig épp eszű ember ilyet nem csinál. Felelősségteljes gyerekvállalás ott kezdődik, hogy nem szülök a semmire, se anyámék nyakára.

Baromi fiatal vagy még kérdező, előtted az egész élet, bőven ráérsz majd később gyereket vállalni, mikor valóban adottak a körülmények. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben biztos nem vállalnék gyereket, se ilyen fiatalon. Előbb végezd el az egyetemet.

És amúgy mellékesen megjegyezném, hogy a szülésnek is számos szövődménye lehet, kezdve pl az inkonteninciával, hónapokig sajgó, állandóan begyulladó gátseb, vérzés problémák, véralvadási gondok stb stb. És ezek közül némelyek sokkal gyakrabban előfordulnak, mint az abortusz utáni bármelyik szövődmény. Ja és persze ott a szülés utáni depresszió, ami pedig rendkívül gyakori. Nem csak ab után lehet ám depresszióba esni!

Továbbá a szülést is épp úgy meg lehet bánni, mint egy abortuszt. És bizony sokan meg is bánják, csak nem merik elmondani, mert egyből szétszedik őket, hogy milyen anya az ilyen, pedig ha tudnátok hány olyan nő van, aki ha tehetné, visszaforgatná az időt és nem szülne...

Sokkal inkább az a szomorú, hogy sokan a világ legtermészetesebb dolgának tartják, hogy a szülei nyakára szüljön az ember, fiatalon, munka, tapasztalat és elegendő pénz nélkül! Gratulálok. Normális ember nem szül ilyen körülmények közé, független hogy ki támogatja meg ki nem.

Egyebkent ott a pont 17es, minden szavaddal egyetértek.

17-es ilyeneket csak az mond, akinek nincs gyereke.

Aki anya, az tudja, hogy milyen a feltétel nélküli igazi szeretet. Még akkor is, ha sokszor szenyák a gyerekek, és sokszor nehéz, meg nem alszol mininmálisan a gyerek első pár hónapjában. Egy anyának mindez sokkal kevesebbet nyom a serpenyőben mint a gyermeke egyetlen ölelése.

Attól, hogy valaki panaszkodik, hogy mennyire nehéz neki a kölykeivel, attól az még nem azt jelenti, hogy ha tehetné, nem szülné meg őket.