Mi van akkor ha valaki nem megy el a kötelező vizsgálatokra?

A cukorterhelésnek, ahogy előttem is írták - a világon semmi köze nincs ahhoz, hogy konkrétan cukrot eszel-e? Hormonokhoz van köze, és vannak hajlamosító tényezők, ami szimpla genetika, túlsúly, anyai életkor, csökent inzulintolerancia, és ki tudja mi minden lehet még. Nem minden intézményben kell glükózt inni, van ahol próbareggeli van. Ha nem tudsz róla (nincs tünete többnyire), akkor szerencsétlen babát teszed ki annak, hogy védekeznie kell a cukor túlkínálat ellen, méghozzá úgy, hogy nem győz inzulint termelni. Kinyírod a hasnyálmirigyét, amely az 1-es típusú diabétesz előszobája. Arról nem beszéléve, hogy megszokja, hogy halmoznia kell az inzulint, ha túl akar élni. Halmozza. Majd megszületik, elfogy a cukor túlkínálat, ő meg csak termel... =hypoglikémia = kóma. Nem hiszem, hogy szeretnéd.

A cukor evés, nem evésről csupán annyit, hogy előző gyerekkel tavaly GDM-es voltam, épp elkezdtek kivizsgálni, hogy mi okozza a diéta ellenére nem mozduló súlyt (ennyire nem fekete-fehér, de hosszú lenne), de közbejött a gyerkőc, és addig is igyekeztem a 180g-os diéta szerint étkezni, meg is szoktam, és sejtettem, hogy most is ez lesz, eleve nem akartam ártani neki, így szigorúan vettem a 180-at. 16. hét terhelés: minden jó, szuper eredmény. 26. hét terhelés: nem, hogy jó, hanem egyenesen rossz, 10,8 lett! Tehát szerencse, hogy figyeltem erre. Most meg ott tartok, hogy a 160g is sok, jön az inzulin. És alapból egyébként nem vagyok diabéteszes.

Az UH-ról már leírták, hogy azért elég sok mindent mégiscsak látnak, tudnak előre jelezni, ami azonnal cselekedve életet ment, ha nem tudnak róla belehalhat. És nem csak a babát nézik. Köldökzsinór, áramlás, lepény állapota, esetleges haematóma, stb. Ezt te kívülről nem fogod sem érezni, sem tapasztalni, hogy nem funkcionál megfelelően a méhlepény, ami súlyos retardációhoz is vezethet. Nem beszélve arról, ha netán épp a magzatvíz öli meg a kicsidet.

Nem emlékszem írták-e, hogy azért IS jó, ha mérik a baba méreteit, mert bizony van, hogy így derül ki, természetes úton sehogy sem fog tudni megszületni, téraránytalanság van, a késlekedés az életébe, vagy akár a tiédbe kerülhet.

Végül igaz, hogy nagyon letolnának, és igenis haragudnának rád, mert igazuk van. Ki a fene szeret vakon dolgozni? Ki tud? Milyen felelősséget kell vállalnia annak az orvosnak úgy, hogy gyak. beesel és neki lila fingja sincs, ki vagy, ki a baba? Mmilyen eseményekre kell "berendezkednie", nincs egy nyomorult UH leleted, amin vannak méretek, adatok. Mi van, ha a vége sürgősségi császár lesz? Vakon operálni biztos marhára szeretnek.

Ha nem tudsz megbirkózni azzal, hogy ha szövődmény lesz, vagy bármi, és rádnyomnak minden felelősséget - jogosan, akkor szerintem kerüld ezt el, nem késő elmenni, megcsináltatni ezeket. Mert ha bármi baj történik, azt hiszem az lesz a legkevesebb, hogy nem kapsz anyaságit, a pénz akkor már nem jelentene semmit.

Van ismerősöm, akinek toxoplazma fertőzése volt, kapott gyógyszert. Egyébként beteg lett volna a baba.

Értem, hogy a babát így is úgy is megtartod, de vannak olyan betegségek, amin tudnak segíteni. Ekkor jó, ha időben felfedezik. Ha nem gyógyítható, de születés után kezelést igényel, jobb időben felkészülni rá. Tudd, hova fordulhatsz, mennyi javulás várható, milyen eszközöket kell beszereznetek hozzá. Nem beszélve a lelki felkészülésről, jó ha keresel sorstársakat, akik megkönnyítik az amúgy nehéz helyzetet.