Mennyire általános hogy az uh-on nem mondanak és nem lát a kismama semmit?

Én úgy tapasztaltam,hogy náluk sem mindegy,hogy milyen lábbal kelnek fel. :) Az első uh-on nem volt túl szószátyár a doki,a 12. hetire pedig még a kisfiamat és a páromat is beinvitálta és szépen hangosan kommentált mindent.Mutogatta a kisfiamnak,hogy mi micsoda,kellemesen elbeszélgettünk.Persze,alig volt 10 perc az egész,ezt megértem.Sztk-s rendelés,rengeteg páciens van mindig és nem minden beteg kedves,szimpatikus.Több alkalommal jártam már ott,hát minden alkalomra jutott balhé,dokit fenyegető,ordítozó apajelölt,káromkodás,szitkozódás,vitatkozó anyukák...szóval én megértem,ha néha nem túl lelkesek az orvosok és ápolók.

A magánrendelés más,nyugodt a légkör,legalább fél órát foglalkozik velem az orvos.Tudom,cserébe fizetek,de ez van.

Olyan helyen dolgozom ahol UH is van.

A köszönés nálunk alap, sajnos nem mindenhol, de ez is emberfüggő.

Van amikor a doki jókedvében van, mérések után mindent megmutogat. Ha előtte tizenakárhány órát dolgozott és volt szülés és műtét akkor is a végén megmutatja, de rövid időre.

Tudom, nem leszek népszerű, de azért azt tudjátok, hogy az állami az nem fizetett babamozi. 30-40-50 kismamát megnézni nem ugyanaz mint a magán rendelőben 15-20-at. Az egyetlen cél, hogy megnézzék: egészséges-e a baba. Minden, ami ezen felül történik -kivéve persze a normális köszönést és az érthető beszédet- az az orvos hozzáállásán múlik és egy plusz, ami alapból nem jár. Sem a monitor oda fordítása, sem a fényképezési lehetőség, sem a papírkép. Ezek mind mind pluszok amit az orvosok jóindulatból adhatnak, de semmiképp nem lehet a hiányuk panasz tárgya.

Mindezzel együtt nem vagyok buggyant, sem szőrös szívű, értem, hogy szeretnétek minél többször látni, képet kérni, mert jól esik, mert egy nagy élmény és legalább ennyi legyen, ha még nem tudjátok kézbe fogni, stb. és biztos valamilyen mértékig ezt az élményt elveszi tőletek, ha az orvos csak a hivatalos dolgokat teszi meg.

Amikor végignéztem egy kisebb műtétemet tőlem sem kérdezte az orvos, hogy akarom-e látni (pedig érdekes volt és fura kívülről látni mi történik az ereimben és nagyon örültem, hogy legalább pár szóval mond róla valamit). Egyszerűen azért láthattam, mert a fejemnél állt és semmi másért.

Törvény adta jogod, hogy bevigyél magaddal egy kísérőt bármilyen orvosi vizsgálatra!

Ne hagyjátok magatokat, csajok!

Ha pedig csak dünnyög és nem érted kérdezz vissza, hogy mit mondott!

Sajnos az sztk-ban a sarkunkra kell állnunk, sokszor még a magánban is. De mi választjuk meg melyik dokihoz megyünk, sztk-ban is vannak mindenhol többen is, legközelebb menj másik dokihoz.