Rosszul esik, hogy korulottem mindenki szul, vagy terhes, csak en nem! Hogyan torodjek bele?

Nem egy ismerősöm van, aki örökbefogadás után spontán teherbe esett. Van, ahol alig 1 év van a gyerekek közt.

Ha gyereket akarsz, mozgass meg érte minden követ! Nem is értem miért vártok már 4 éve, rengeteg idő.

Mi is sokáig próbálkoztunk, kiderült IR vagyok ezért nincs is peteérésem.

Onnantól számítva, hogy az kezelve lett a 6. hónapban sikerült (szigorú diéta, sport, és gyógyszer, na meg -20kg)

Most sikerült csak 4+5 napos vagyok, de már harmadszor a kórházban, hogy minden rendben van e mert barnázom. Ez sem könnyű...

Nekem is minden barátnőnek meg munkatársnak gyereke lett. Szörnyen írigy voltam. Pl aki márciusban szül az egyik legjobb barátom párja, nekik pár hónap járás után becsúszott és most lesz gyors az esküvő is.

Mi meg már 8 éve vagyunk együtt... Ne add fel! Mindenképp menj meddőségibe, szinte biztos, hogy tudnak segíteni.

Szia!

Én arra gondoltam, hogy még nem jött el az ideje. Mindennek rendelt ideje van. Hívő keresztény vagyok, és rábíztam Istenre az életemet. A férjemmel babát vártunk 2016-ban, majd a 40.hét után halva született a kislányunk. Utána még jobban vágytunk babára, de hónapokig semmi. Persze számoltunk, naptáraztunk...stb. Közben sorban lettek terhesek a barátnőim, a nővérem is. Engem is kiakasztott, bevallom. De szem előtt kellett tartanom, hogy még nincs itt az ideje. Amikor beletörődtünk hogy emberi erővel képtelenség, akkor elengedtük és Istenre bíztuk, hogy Ő munlálkodjon az életünkön. Közben élveztük a házas élet örömeit...és most már 7 hetes kismama vagyok. Kérlek ne adjátok fel, a hit sok csodára képes az életünkben. Fel a fejjel!

Együttérzésem. :( Én is hasonló cipőben járok, átérzem, milyen rossz nézni, ahogy az ember körül mindenki lebabázik. A facebookon automatikusan rámegyek a hasonló bejegyzések elrejtése gombra, ha babás posztot látok, de a való életben már nehezebbb kikerülni a várandós-gyerekes ismerősöket.

A PCOS-on kívül találtak még bármelyikőtöknél eltérést? Ha nem, az jó, ez tudtommal egy viszonylag jól kezelhető állapot, hallgass az orvos tanácsaira, és sikerülni fog! És amint lehet, próbálkozzatok meg az inszeminációval.

A lombiktól sem kell megijedni, több intézményben van rá TB-támogatás, ami az eljáráson kívül a gyógyszerek 70%-át is fedezi, úgyhogy lehet, érdemes lenne gyűjtögetni rá a perselyben, ne ezen múljon, lehet-e kisbabátok. Nehogy később kattogjatok majd azon, hogy "mi lett volna, ha?". Az örökbefogadás is járható út, ha mindketten el tudjátok fogadni, hogy nem vér szerinti a kicsi, de sajnos nagyon hosszú a várólista, 2-6 év átlagosan (persze az igényektől is függ), mire kiajánlanak egy gyereket, gondolom, ennyit nem szeretnétek már várni... Addig is, bárhogy döntötök is, bármilyen nehéz is, próbáljatok meg másra (és egymásra) koncentrálni, utazás, mozi, sport, programok, közös élmények, esetleg, ha szeretnétek, akár egy házikedvencen is "gyakorolhatjátok" a szülői felelősségvállalást (feltéve, ha nem kell mennie a háztól, amikor jön a baba).

Drukkolok, minden jót és mielőbbi sikeres babásodást nektek! :)

Mi is kulfoldon elunk, es mar egy eve probalkozunk...Nemreg elkezdtuk a kivizsgalasokat, es most kaptam beutalot a meddosegibe, mar csak varnom kell hogy levelben ertesitsenek az idopontomrol. Eddigi vizsgalatok nem mutattak semmi rendellenesseget: parom oke, nekem hormonok rendben.

Nekem is az a legnehezebb, hogy en vilag eletemben babat szerettem volna, mindig engem hivtak ismerosok gyerekre vigyazni, kesobb kulfoldon is baby-sitterkedtem, van erzekem a gyerekekhez, szeretem oket. Erre pont nekem nem sikerul sajat babat osszehozni, olyan rokonaimnak/ismeroseimnek akik meg utaltak a gyerekeket, mar van legalabb egy gyerekuk. Ez olyan igazsagtalan. Fiatalon szerettem volna anya lenni, de eddig a korulmenyek nem voltak megfeleloek, most meg egyszeruen nem akar sikerulni. :( Mar a masodik terhessegemnel kellene tartanom, de ezek utan annak is orulnek, ha csak egy osszejonne. 31n