Rosszul esik, hogy korulottem mindenki szul, vagy terhes, csak en nem! Hogyan torodjek bele?
Koszonom szepen a szurkolast!
Alapjaban veve viszonylag higgadtan kezeljuk a ferjemmel a helyzetet.
PCOS-em van, vele minden rendben. Jarunk dokikhoz, most megint egy uj specialistara varunk... isszuk a Gyuri bacsi fele teakat, sportolok, szedem a gyogyszereket, imadkozom.
Tenyleg orulok a baratnoimnek, de nem tehetek rola, akkoris neha kijon belolem, es tenyleg rossz, hogy nincs kivel megbeszelnem!
Mindenki azzal jon, hogy majd lesz nekunk is, meg ilyenek.
Mi elvezzuk az eletunket, meg a nyugalmat, de ezt konnyu annak mondani, akire ranez a ferje, es terhes lesz!
Mi mar a gyerekunkkel, gyerekeinkkel szeretnenk elvezni az eletet!!
Szeretnem megtapasztalni a terhesseget, a szulest, minden elonyevel es hatranyaval egyutt!
De a csalodottsagom is csak a ferjem es koztem marad mindig, mert tenyleg, akivel beszelhetnek errol, szo szerint most szultek, vagy nemsokara szulnek. Nem toluk irigylem! De akarmennyire is szeretjuk egymast, nem sirhatok a harom het mulva szulo baratnom vallan, hogy mennyire elvagyok keseredve neha, mert akkor azt fogja hinji, hogy nem orulok majd az o oromenek! Holott errol szo sincs!
De nem tudom, hogy dolgozzam fel a banatom...
Aranyos vagy! Koszi!
Tenyleg igyekszem pozitivan allni a dolgokhoz, csak neha kijon belolem...
En egesz eletemben tudtam, hogy szeretnek majd anyuka lenni! Mindigis ot gyereket akartam legalabb... sajnos ugy tunik, ez a szam egyre csokken... egy honap mulva 34 eves leszek.. tudom, meg fiatal vagyok meg minden... de akkoris igazsagtalannak tartom, hogy ilyen sokan vagyunk meddok, meg olyanok, akik hosszu eveken keresztul probalkozunk, meg remenykedunk...
Nem adom fel!
A lombik iszonyu draga sajnos, es nincs ra garancia.
Megbeszeltuk a ferjemmel, hogy mi maximum az inszeminacioig megyunk el.
Most utananeztem, azt hiszem inkabb jelentkezunk orokbefogado szulonek... azt amugyis terveztuk, hogy mindenkeppen adoptalunk gyereket, fuggetlenul attol, hany sajatunk lesz..
Legfeljebb igy nem a pocakombol, hanem a szivunkbol szuletik majd...
Meg varom a beutalot a meddosigi klinikara is. Valahogy majd csak lesz...
Koszi, hogy meghallgattatok!
Azert, ha megis van valakinek tapasztalata, hogy hogyan kell ezt feldolgozni, jol esne par tipp. Ha egyaltalan letezik ilyen...
Tippem nincs, csak pozitiv tortenetem. A baratnomek 10 evig probalkoztak, mire raszantak magukat az inszeminaciora. A masodik sikerult is !
Sot, azota mar a masodik babat varja, aki szinten inszeminacioval sikerult. Az elsot 37 evesen szulte, most meg 41.
Hogy miert vartsk ilyen sokaig az inszeminacioval azt sosem mondta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!