Több mint egy éve nem jön össze a baba. Megfordult a fejemben, h talán egy félrelépés segíthet teherbeesi. Szörnyű vagyok?

Egyik kollégáméknak volt egy közös kisfiuk, simán gyorsan összejött a baba, amikor akarták. Utána akartak egy kistestvért, de nem jött össze. Különösebben nem törték magukat a kivizsgálással, hiszen már van gyermekük. Rájöttek, védekezni sem kell, hisz úgy sem lesz terhes az asszonyka. Amikor már 16 éves volt a kisfiú, jött a meglepetés, terhes lett az anyuka. Minden kezelés nélkül. Van másik ismerősöm is akiknek született közös gyermekük, de a második baba nem jött össze, ők pedig jártak ilyen-olyan kezelésekre, mégsem lett több gyermekük.

De ha félrelépsz, mástól esetleg lesz gyermeked, egy esetleges későbbi egészségi problémánál kiderül, hogy nem a férjed az apa, akkor hogyan magyarázod meg, mennyire szereted a férjedet. Gondolok arra, hogy vércsoport nem egyezik egyikőtökével sem. Tudom, ne fessük az ördögöt a falra.... de ne adja Isten, egy sajnálatos baleset után vért adna egyikük a másiknak, és akkor derül ki a félrelépésed... Nem folytatom, gondolkozz el ezen is.

Angliában 6 éve kifejlesztett egy cég pendrive kivitelű génszekvencert. Egy csepp vér a cuccba, bedug az USB-be a notidon és megvan a szignatúra. Papától egy másik csepp és ennyi, minden mást meg tud a szoftver...

10...20 év és ez a cucc filléres, hétköznapi eszköz lesz, amivel a recesszív géneket vizsgálgatja magának a legtöbb fiatal. Milyen jó poén lesz már, mikor kiírja a gép öcsikének és a mögötte ácsorgó szerető papának, hogy bocs, de nincs felismerhető rokonság... Lesz itt szerintem sok helyen hadd el hadd, ha ez a cucc filléres lesz, vagyis elterjed... Márpedig filléres is lesz, meg el is fog terjedni.

Egyszer én is feltettem egy hasonló kategóriájú kérdést, ráadásul nagyon hasonló témában, és én is kaptam hideget és meleget is, ám volt benne igazság is, és erre a közös pontra hívnám fel a figyelmed: azért gondolhatja az olvasó, hogy nem szereted a párod, mert ha szeretnéd, akkor nem az utca/net népéhez fordulnál ezzel a kérdéssel, hanem hozzá. Ne felejtsd el, hogy ez a gyakori kérdések oldal olyan, mintha kiállnál a város főterére és hangosan kiabálnál. A kettőtök dolgáról. Márpedig a kettőtök dolgát nektek együtt kell megoldanotok, ez az egészséges kapcsolat jele. Vagy hazugsággal akarod már megfogantatni is azt a gyermeket...?

Az, hogy a fenti kérdésed felmerült benned, szerintem természetes, és még nem leszel tőle azonnal szörnyű, ahogy az az anya vagy apa sem, akinek éppen elege van az éjjel-nappal síró babából, és felmerül benne, hogy bárcsak ne lenne. Ez is egy szörnyű gondolat, de valószínűleg minden szülőben felmerült már, ez természetes, és ettől még senki sem lesz szörnyű. A kérdés csak az, hogy ez megmarad az ösztönös kérdés szintjén, vagy netán erkölcsi-etikai korlátaidat átlépve a tettek mezejére is lépsz-e. Na, az már szörnyű, ugen.

Visszatérve tehát az első gondolatomhoz, nekem is az volt az érzésem, hogy ez nem egy normális kérdés, hiszen egy normális kapcsolatban az ember nem a köz népét kérdezi. Véleményem szerint egy gyermeknek a szerelem gyümölcsének kell lennie, és nem vagyok elvakult vallásos vagy ilyesmi, csak elvált szülők gyermekeként (és ráadásul óvónőként) hiszek abban, hogy minden gyereknek jár a boldog család, ami viszont annak a két embernek a felelőssége, aki megcsinálja azt a gyereket. Hiszek abban, hogy azok az összefekvő párok, akik képesek gyereket csinálni, vállalniuk kell a felelősséget azért, hogy ha már netán lesz is gyerek belőle, akkor fel tudják békében és szeretetben nevelni. Te vajon ellátsz azon túl is, hogy de jó, teherbe estél és de jó, megszületett a baba? Nem támadásként kérdezem, hanem hogy előbb gondolkodj el ezen és nézz magadba őszintén. Pl. ahogy mások is írták: ha ez később kiderül, fel tudnád, akarnád aztán nevelni egyedül azt a gyereket? Ami még boldog és szerető férfivel együtt sem egyszerű, hát még anélkül, mind anyagilag, mind egyszerűen energiailag.