Több mint egy éve nem jön össze a baba. Megfordult a fejemben, h talán egy félrelépés segíthet teherbeesi. Szörnyű vagyok?

Oké, hogy szeretnél gyereket, de az már messze nem normális, hogy ilyesmi megfordul a fejedben. És ne gyere azzal, hogy nem tudom mit érzel, ugyanis pontosan tudom milyen érzés, ha nem lehet gyereke az embernek.

Beszéld meg a pároddal a továbbiakat.

Volt egy kolléganőm, aki egy év várakozás után pont ezt tette. Három év boldogtalan házasság után, egy éve elváltak. Jelenleg újraházasodik éppen - természetesen nem azok egyikével, akikkel férjét megcsalta. A hölgy sugárzik a boldogságtól, hogy "érzem, hogy ez az igazi". Mintha az elsőnél is valami hasonlót mondott volna, de ebben már nem vagyok biztos. A boldogtalan "apa" a hölgy elmondása alapján rendszeresen látogatja kislányát, illetve még minimum 16 évig fizeti a nem is kevés gyerektartást - semmit sem tud az egészről. Milyen jó is a női hűség és becsület - Istenkém...

A szívesen besegítő uraknak: nehogy azután az a becsületes, szegény sorsú, megvert lány kifogjon egy olyan férfit, akinek lesz annyi esze, hogy válásákor csináltasson -egy ma már épeszű embernél sztenderd- követelménynek számító géntesztet. Mert akkor ööö ... a bíró úr a sírva nyivákoló hölgyet szigorú hangon megkéri, hogy legyen szíves, nevezze akkor meg a vér szerinti apát, akire a gyerektartás rászupportálható. Ismerek olyan konkrét esetet is, mikor negyedjére végre már stimmelt az a huncut vércsoport is, mivel a hölgy nyilvánvalóan elég türelmetlenül próbálkozott a szaporodással. Azt nem tudom, hogy ott lett -e génteszt, vagy símán fizet a tag, mint a katonatiszt. Szépek ezek a dolgok, lesz ez még ennél is jobb. Csak így tovább, előre pajtások... (47/F)

Van baj fejben.

Az ilyesmiket nem a pároddal kellene megbeszélni és a lehetőségeket?