Mi a nehéz a lombikban?

Szia!

Nagyon jó a kérdés, igazából nehéz ezt megmondani. Nekem még csak egy lombikom volt, ami nem sikerült! Szerintem mindenki másként éli meg! Az anyagi része is fontos, elég megterhelő, de ha valaki mögött van anyagi háttér, ez nem jelent nehézséget!

Minket a férjemmel csak jobban összekovácsolt. Ugyanugy óvott és vigyázott rám mint egy anya a gyerekére. Beültetés után kaptam egy ultrahang képet, hogy lássam igen is bent van az embriónk, hát... potyogtak a könnyeim... Ezzel szembesülni igy utólag nem a legkellemesebb dolog, főleg, hogy 50-50%, hogy ott lesz-e később is.Én elhittem, hogy velünk fog maradni, és nem maradt... Nem csak anyagilag megterhelő, de valamelyest testileg is, és ami a lènyeg, lelkileg is megterhelő. Amikor kiderült, hogy nem sikerült kicsit büntudatom volt, hogy biztos valamit nem jól csináltam. Nem pihentem eleget stb...

Erre a kérdésre akkor is nehéz válaszolni, ha már átélted!!!

Kérdező, leírnád, milyen vizsgálataid voltak már?

IR-t néztek?

Manka68 légyszi ne engem hibáztass, hogy vannak ilyen rossz helyek...kicsit úgy vettem ki a szavaidból, mintha én lennék gáz, hogy így bánnak velünk. Egyébként a tájékoztató füzetben egy csomó minden máshogy volt írva, mint ahogy az a valóságban történt...Pl: első leszívásnál kaptam egy jódos hüvelytablettát, amit leszívás előtti este kellett használnom, hogy fertőtlenítse a hüvelyt, de pl másodiknál, meg utána már nem adtak ilyent és kérdeztem és hülyének néztek, hogy mit akarok... Az eredményhirdetést minden egyes papírra úgy írták, hogy beültetés után 10-13 nappal a vér béta hcg szintjéből eldöntendő a terhesség...szinte szó szerint emlékszem erre...ennek ellenére úgy volt, hogy vizeletből nézték teszttel (amit én is meg tudtam volna otthon és emiatt kicsit csalódtam, mert mégis nem sokkal jobb ketten a pároddal megtudni és kicsit ölelkezni, ha nem sikerült, vagy kettesben örülni, ha igen, mint ott a sok ember előtt bőgni...), és utána bemenni és ott vérvétel, mint így, hogy sima vizelet teszt. Egyébként azt mondták, hogy amíg használod az Utrogestan-t, addig nem jön meg, ennek ellenére nekem a 4 beültetésnél 3-nál már 1 nappal tesztelés előtt megjött, szóltam, hogy nem vagyok terhes, mert már megjött, de azért kikényszerítették a vizelet tesztet, tiszta véresen vittem be, kellemetlen volt...biztos ez a protokoll... Nálunk tényleg legalább 50 ember van mindig a váróban és hiába van időpont, csúszik az egész... de azt nem mondtam, hogy bent a vizsgálóban más is lenne, csak mi, a doki, meg az asszisztens..azért az durva lenne. És nekünk nem kellett eltakarni magunkat, amikor vizsgálatra mész, vagy simán rákszűrésre, akkor gondolom felveszel egy hosszabb felsőt, vagy egy szoknyát és nem kell meztelenül mászkálnod, lombikon meg nálunk hálóingben voltak a műtétek és a beültetés is, tehát nem kellett semmikor meztelenül semmikor sem mászkálni.

Szóval kedves kérdező, szerintem elég részletesen leírtam, hogy velem mik történtek, most már értheted, hogy ha ilyen pozitívan állsz hozzá és nem érted, mi a rossz benne, akkor is vannak olyan dolgok, amik közben történnek meg, és csak ott érted majd meg, miért nehéz...remélem a te klinikád abszolút emberségesebb lesz, mint itt nálunk, de nekem ez van, nem járkálhatok pestre, ha egyszer ez itt van 10 percre. Én azon is stresszeltem még, hogy mi nem mondtuk meg a munkahelyemen sem és a családnak sem, nekem a legnagyobb félelmem az volt, hogy állandóan faggatóznak majd, hogy na sikerült a beültetés, és akkor annyi embernek egyesével elmondani, hogy nem...és akkor jön a lesajnálás, ez nekem nem hiányzott, még akkor sem, ha a családom, ők akkor sem tudják, hogy min megyek keresztül, min mennek keresztül azok a párok, akiknek csak évek alatt jön össze a gyerek... Stresszeltem, hogy időben beérjek a munkahelyemre, ne legyen gond, akkor még 1 órányira laktam a lombik központtól... Most is úgy fogunk menni, hogy nem említjük senkinek, de most jobb, mert 10 percre van kocsival és itthon vagyok, nem kell időre mennem a munkahelyemre..Ha ismerős meglát, hogy járunk, megmondjuk, hogy akkor akartuk csak elmondani, amikor már 3 hónapos kismama vagyok, addíg nem...énnekem ez volt, amin sokat stresszeltem, hogy ne faggassanak, mert elég megterhelő maga az egész lelkileg, nem még a sok faggató ember, nyugodtan ketten akarjuk átvészelni a nehezebb időszakokat...

7/8/18-as válaszoló nem téged hibáztatlak! A helyet ahol voltál!

Egyébként én is szaladtam bele hasonlóba, nem lombiknál, hanem amikor sürgősséggel beküldtek nőgyógyászatra. A vizsgálóban 3 nővér vihorászott, míg én görcsök között fetrengtem az asztalon, ki-be járkáltak, stb... Szóval én is megtapasztaltam a sötét oldalt. :-(

Szerintem ez a titkolózás is megterhelő lehet, mi elmondtuk mindenkinek, aki megkérdezte, úgy sokkal egyszerűbb volt, mint mindenfélét kitalálni, miért nem babázunk.

A munkahelyemen is tudták hova járunk, másképp el sem tudtam volna menni olyan gyakran, nem engedtek volna szabadságra olyan lehetetlen időpontokban.

És nem volt lesajnálás. :-) Persze kérdezősködés igen, hogy hol tartunk, mi történik épp velünk, mert az emberek kíváncsiak, nem tudják miről szól ez az egész, próbáltak tanácsokat adni. De nekem ez jó volt, a sok pozitív visszajelzés megerősített minket. :-)