Mi a nehéz a lombikban?

Szia!

5 lombikunk volt. Nekünk igazából az anyagi része volt megterhelő, a többire úgy tekintettünk, mint szükséges kellemetlenségre a babához vezető úton. Ha már túl vagytok egy rakás vizsgálaton, akkor nagyjából tudtok mindent. :-) Maga a lombik semmivel sem rosszabb, sőt, az én legkellemetlenebb élményem az átjárhatósági vizsgálat volt, ahhoz képest minden más csak sétagaloppnak tűnik. Nem volt millió orvos, csak egy, és nem kellett állandóan orvoshoz járni. :-) Persze stimu alatt (kb 10 nap) kétnaponta uh, de az nem annyira gáz, főleg amikor a doki jó hírt mond. :-) Utána a petesejt leszívás egy kisműtét, odamész pontos időre, elaltatnak, és amikor felébredsz (kb 15-20 perc) megmondják, mennyit sikerült leszívni. Onnantól 24 óra izgulás, hogy vajon mennyi termékenyül meg. 3-5 nap múlva beültetés, aztán csak várni kell, hogy mit mond két hét múlva a tszt, vagy a vérvétel. :-)

Szerintem a stabil, jó kapcsolatokat inkább megerősíti ez a procedúra. De ha eleve vannak problémák, azokat tényleg felerősítheti. Itt kiderül mennyire számíthatunk egymásra, mennyire gondoljuk komolyan a babavállalást, a közös életet.

Nagyon sok stresszel jár minden vizsgálat, hogy jók lesznek-e az eredmények, aztán izgulhatsz, h mikorra kapsz első konzultációra időpontot. Ott további vizsgálatok, mindemellett ott a türelmetlenség, szakad a cérna, h bezzeg X-nek nincs ilyenre szüksége, csak kitalálta, h terhes akar lenni és a köv. hónapban már nem jött meg neki. Veled meg közli a dokid, h a sikerről semmit nem tud mondani, az anyagi részéről sem. Nekem semmi hormonprobléma nem volt, így mindennel együtt 280 000 ft-ban volt benne az egész eljárás. Szerencsére elsőre sikerült, de nem tudom, mi lett volna, ha 4-5-6 próbálkozás kell. Megviseli a kapcsolatot, főleg, ha nincs elég pénz.

A stimuláció...hm....engem túlstimuláltak, pedig az itteni lombikos csajokhoz képest kevés hormont kaptam, kórházba kerültem durva görcsökkel, ájulásig fokozódó rosszulléttel, járni sem tudtam. Ekkor már terhes voltam, d ea hiprstim. tünetei később jönnek elő...

És még ami próbára teheti a kapcsolatot: a nőt szurkálják, vizsgálják, hormonozzák, szenved, utazik,a férfinak meg annyi a dolga, h egy meghat. időpontban spermát ad egy kis pohárba. Na most ha egyébként a pasival van gond, a csaj meg egészséges, a csaj igazságtalannak érezheti, h ő szenved, mikor neki semmi baja. Ebből veszekedések, válás felmerülése, stb. minden lehet.

Szia, én amiben a nehézséget látom:

- sokat utazni (konzulátció, stimuláció alatt a leutazások, amikor uh-val nyomon követik a petesejtek érését, leszívás, beültetés)

- pénz

- lelki része: aggódás, izgulás, hogy ne legyen túlstimu, legyen elég petesejt, termékenyüljön meg, mennyit kérjünk vissza, megtapad-e

- hormonok hatására a nő lehet ingerültebb, sírósabb, aggódósabb, stb.

- testileg: mindennapos szúrkodás, hiperstimuláció veszélye, altatásban végzik a leszívást

Amúgy pedig minden nehézséget elfelejtesz, amikor meglátod a pozitív tesztet. :)

SZÓVAL HAJRÁ!!!!!!!!!!!

7-es, 8-as, tökjól leírtad. :)

Hova jártok, ahol ilyen gáz módon közlik, hogy sikerült-e???

7-es válaszoló, te nagyon rossz helyen járhattál. :-((

Ahol mi voltunk, ott nem voltak többórás csúszások, a vizsgálatokon csak egy asszisztens és a doki volt bent, a váróban kb 4-5 pár volt egyszerre, a környezet nem kórház jellegű, halk zene szól, és akikkel beszélgettem a beavatkozások előtt-alatt, mindenki inkább biztatta a másikat, erősítettük egymást és nem stresszeltük. Minden megbeszélésen csak a doki, és mi voltunk jelen a párommal.

Nem volt poharazós sorbaállás, mert vérvétellel állapítják meg sikerült-e, az eredményt pedig telefonon közölték, mert nem vártuk meg ott. De van egy olyan érzésem, hogy ha ott vártuk volna meg, akkor sem mindenki füle hallatára mondanák el. Egy olyan helyen, ahol kapsz egy nagy papírtörölközőt, hogy eltakard magad míg felmászol az asztalra, pedig csak a nővér lehet jelen és a vizsgálóba csak akkor lép be a doki, ha már letakarva fekszel a helyeden, és senki sem léphet be a vizsgálat alatt, egészen más élmény az egész dolog, mint ahol te jártál 7-es válaszoló. Pedig ezek nem nagy dolgok, nem kerülnek milliókba, bárhol meg lehetne tenni, hogy emberként bánnak velünk, nem tárgyként.

Lehet hogy mi voltunk szerencsések, hogy jó helyen voltunk. De azt gondolom, a bunkóságra, nemtörődömségre nincs mentség, a leterheltség sem lehet indok, aki emberekkel foglalkozik, annak tudnia kell viselkedni még a tizenhatodik munkaórában is. Tudom miről beszélek, vendéglátóztam tíz évig. Ha úgy viselkedtem volna a vendégekkel, ahogy az egészségügyben a betegekkel bánnak (tisztelet a kivételnek), nagyon hamar felkopott volna az állam.

Elnézést kérek mindenkitől, hogy így elragadtattam magam.

Kérdező, azt hiszem, sok múlik azon, hogy milyen helyre mentek. Ha nem úgy bánnak veletek, ahogy nektek jó, keressetek másik helyet. Választék van bőven. :-)