Kinek milyen mellékhatásokat okozott az inszemináció?

8-as, ki mondta, hogy a világ vége a hajhullás? De fura vagy. Csak kíváncsiság, sorstársakkal beszélgetés. Kinek mit okozott a kezelés, mindenki más, máshogy működik a teste.

Az, hogy te a világ végét látod bele a kérdésbe, az téged minősít, hogy mindenkiről a legrosszabbat feltételezed.

Nem is ismersz engem, fogalmad sincs az életemről, fura vagy, hogy így kötekedsz. Fogalmad sincs, hány műtéten estem már át, milyen utána újra megtanulni járni, milyen egy ilyen gyerekkor, nem mintha közöd lenne hozzá.

Na az fáj, nem a puffadás. De kívánom, hogy téged sose műtsenek életedben. A meddőségi kezelés is kellemetlen, akár fájhat, de vannak sokkal fájdalmasabb dolgok, amik hetekig, hónapokig, évekig tartanak. Örülj, ha te még nem tapasztaltad.

Nem mellesleg a terhesség teljesen más, feleslegesen hoztad példának. A terhességnek van vége, egy konkrét, határozott idő. Máshogy áll az ember olyan dolgokhoz, aminek tudja, hogy egyszer vége lesz, és azt is, hogy mikor. Szó szerint máshogy tűri az emberi agy.

Császárom lehet csak, már írtam. Nem lesz szülésem.

Szoptatni meg sajnos nem mindenki tud, anyám sem tudott, nagymamám se, tesóm se. Ha nekem pont sikerülne, én lennék a legboldogabb, sebes mellbimbók, fájdalom, tejkő, gyulladás ide, vagy oda! A tápszer nem méreg, fel vagyok rá készülve, hogy az fog kelleni.

Plusz a fájdalmat mi, nők elfelejtjük, hormonális oka van, megszépülnek az emlékek, senki sem vállalna egynél több terhességet, kb. kihalnánk.

Aki pokolnak gondolja a terhességet, ahogy te fogalmaztál, az menjen pszichológushoz, hogy valamennyire feldolgozhassa. Mindenki cikinek gondolja a pszichológust, pedig nagyon hasznos, mindenkinek kötelezővé tenném.

A meddőségi kezeléseknek nincs határozott vége. Évekig tartanak.

Hosszú évekig, miközben azt érzed, sosincs vége. Az ember nehezen viseli az évekig tartó bizonytalanságot, ezért jó a pszichológus, segít feldolgozni, hol lehet a kezedbe venni az irányítást.

Egy kollégámnak 9 évbe telt a terhesség, számtalan beavatkozás, lombik. Ember legyen a talpán, aki kibír 3-5-10 évet, minden tiszteletem. Nálunk még csak most van a 3. év időben.

Csak reménykedni tudunk, hogy Isten valóban annyi terhet ró ránk, amennyit kibírunk, képesek vagyunk elviselni. Annyi év várakozást, amennyit kell.

A várakozás közben jó néha sorstársakhoz fordulni, pár ártatlan kérdéssel, kinek mennyi idő volt teherbe esni, hányadik inszemináció, lombik sikerült stb, én is írtam ki ilyen kérdést nemrég, és olvasgatom a többiek hasonló kérdéseit is. Örülök, amikor kedves, releváns válaszok érkeznek, egymást támogatva ismeretlenül is. Szomorú látni, hogy ennyien küzdünk hasonló kihívással, az élet sajnos nem igazságos.

Itt sajnos csak 4 releváns válasz érkezett, amit köszönök. Sajnos érkezett több személyeskedő komment is, amiből direkt nem kértem, szó szerint írtam a kérdésemben, hogy tudom, hogy ennél a lombik sokkal rosszabb... Egy egyszerű, kíváncsi kérdés volt. Majdnem oda is írtam a végére, hogy személyeskedő, kötekedő válaszokat nem kérek, köszönöm, erre most nincs szükség. De elvetettem, hiszen itt felnőtt emberek válaszolnak, minek odaírni?

Durva, hogy miket írtatok, miket láttatok bele egy sima kérdésbe a mellékhatásokról.

A terhesség rosszabb, mint egy műtét? Nem hiszem. Hónapokig feküdni, több műtéttel, majd otthon rehabilitáció, majd megint műtét, kezdődik minden elölről, mindezt gyerekként? Nem, nem hiszem, hogy rosszabb. A terhességnek van egy csodálatos eredménye, a gyermek.

Lehet, hogy rosszabb lesz, mint a műtétek, igen, előfordulhat, igaz. De mégis ott lesz a végén a gyermek, a csoda.

Az, hogy szó szerint a pokollal sértegetsz, hogy pokolnak élhetem meg a terhességet, szülést, a világ legcsodálatosabb, legtermészetesebb, egyben legfájdalmasabb dolgát, az kegyetlen hasonlat volt. A pokol nem vicc tárgya. Bele sem gondoltál, amikor leírtad, persze nem rosszból tetted, tudom.

Inkább segítsünk egymásnak, amikor kommentet írunk. Empátiával.

Kívánom, hogy találd meg a lelki békédet, és ne bánts másokat a szavaiddal, öntudatlanul, mert tudom, hogy nem szándékosan tetted. Biztosan jó ember, nő, édesanya vagy, csak most rosszul fejezted ki magad, nehéz napod volt, este volt, fáradt voltál. Vagy a kiírt kérdésem rossz emlékeket idézett benned. Sajnálom, nem ez volt a szándékom, hogy téged bántsalak, frusztráljalak.

Eszembe juttattad, hogy még kedvesebbnek kell lennem, bármin is megyek keresztül. Mindenkihez. Aki éppen nem kedves, ahhoz még inkább. Csak így érdemes!