Kinek milyen mellékhatásokat okozott az inszemináció?

A cyclogestől én is puffadtam meg görcseim is voltak inszem után. De én ezeket nem tekintettem igazán mellékhatásnak. Természetesnek vettem.

A lombiktól sem volt mellékhatásom. Ott is a cyclogesttől volt nagyobb a hasam. Mikor a 12. héten leépítettük visszacsökkent a hasam normálra. Mondjuk szinte csak én láttam nagyobbnak.

Nekem ezek nem igazi mellékhatások, hiszen máskor is görcsöltem, máskor is hullott a hajam és máskor is zúgott már a fülem. Inszem nélkül is.

Én azt tekintetem mellékhatásnak ami nem fordul elő máskor és valami komolyabbat okoz.

Szerintem te se keres magadon mellékhatást és véletlen se sajnáld magad.

Menj előre és csináld amit kell.

Kettesnek köszönöm a választ.

Első kommentelőnek: nem tudom, mit ártottam Neked. Minden tiszteletem, hogy Te már túl vagy a lombikon, bizonyára nem volt fájdalommentes élmény, remélem, hogy sikerült is a teherbeesés, és már megérkezett hozzátok a gyermekáldás!

De nem értem, miért személyeskedsz, mi értelme? Azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymásnak, mind ugyanazon megyünk keresztül.

Sajnálom magam néha, igen, és? Ki nem? Sőt, a férjem is sajnál, amikor újabb és újabb kellemetlen vizsgálatnak, beavatkozásnak, műtétnek (az nem függött össze a meddőséggel) vetnek alá, vagy csak simán akkorára puffad a hasam, hogy egy ruhám sem jön rám. Ez a normális szerintem, a támogató partner, aki át akarja venni a terhet, de sajnos nem tudja, hiszen fizikailag lehetetlen.

Ez van, attól még csinálom a dolgom tovább. Igenis lehet sajnálni magunkat pár percre, aztán megrázzuk magunkat, továbblépünk, sőt, még keményebben megyünk előre!

3

Te most a kérdező vagy csak egy másik fiókból válaszoltál ?

Én nem bántottalak, csak szerintem ezek amiket leírt a kérdező vagy te , nem tudom melyikőtök, ezek nem adnak okot sajnálatra és csak magadnak ártasz vele.

Ha akarod nagyon szívesen sajnállak én is, de hasznod nem lesz belőle. Inkább elkellene terelni a figyelmedet de nem sajnálni.

Amúgy 4 inszemen és egy lombikon vagyok túl, szóval hiába érzed bántásnak, nem bántottalak. Minek bántanáloak?

Csak volt ismerettségi körömben ahol tényleg voltak is mellékhatások. Komolyak. Nem ennyi hogy puffadtak.

A partneredről meg semmit nem írtam. Nyilván a legtöbb esetben támogató a partner ha meddőségibe kell járni. Ahol meg nem, ott előbb utóbb elválnak.

Az én férjem is nagyon támogató volt de azt nem akartam hogy sajnáljon.

Biztasson azt igen, de engem senki se sajnáljon. Nem vagyok halálos beteg. Ez egy kib.baszott nehézség amit megoldunk együtt.

A kényelmetlenségekről nekem azt mondták a központban és maximálisan igazat adok, hogy a szülés ezerszer durvább lesz, mint egy 15 perces petesejt leszívás altatásban. Vagy egy 5 perces beültetés.

Szóval ne légy ilyen nebáncsvirág, senki nem bánt.

Igen, a kérdező vagyok, a férjem profiljából válaszoltam (most is), bocsi :)

Fiatal vagyok, nebáncsvirág vagyok, tudok róla, mondták már, dolgozom rajta. Az önismeret amúgy is egy egész életen át tartó folyamat.

Csak szívás, hogy más azonnal teherbe esik, nekünk meg ezeken kell átmenni ilyen fiatalon, te meg írod, hogy ne sajnáljam magam. De, néha fogom sajnálni a helyzetünket. Néha egészséges, és a hangsúly a "néha" szón van.

Tudom, hogy a szülés durvább lesz (nekem csak császár lehet), tudom, hogy pokolian fog fájni utána. De a gyerekért megéri.

Még mindig az egyes vagyok.

Egyébként szerintem ezzel mindenki így van, hogy miért pont mi megyünk át.

De én inkább arra gondoltam, hogy még mindig jobb mintha az ember halálos beteg lenne. Vagy a férje.

Sajnos láttam egyszer egy ilyen posztot a meddőségi csoportban ahol voltunk. Á, nem is írom le inkább.

Amúgy én megdöbbentem, hogy mennyien vannak így vele, csak sokan nem mondják. Mi sem mondtuk senkinek csak a legszűkebb családnak.

Nekem nagyon sokat segített mikor az Ördög Nóra youtubos videóját megnéztem. Amiket mondott, olyan volt mintha én mondtam volna. Utána oldódott bennem minden.

A lombik se fog rosszabb "mellékhatásokat" okozni.. Na majd a terhesség...

Ha egy kis hajhullást a világ végének élsz még, akkor a pokol vár rád terhesség és szoptatás alatt, a szülésről meg ne is beszéljünk.