1 év sikertelenség után, valóban csak a stressz áll a háttérben ?

"Beszélgettünk elmondtam h érzem magam, azt mondta h engedjem el az egész dolgot mert amíg ilyen stresszes vagyok nem szívesen kezdene bele bármilyen kezelésbe."

Szerintem azonnal válts orvost! Nekem 32 évesen megmondta a dokim, addig kell ütni a vasat, amíg meleg.

Válts dokit szerintem is. És lehet egy pszichológus sem ártana. El kell engedni, fel kell dolgozni az előző veszteséget először.

Szívből kívánom a legjobbakat!

Hát ha ekkora görcs van benned a korod miatt meg a baba miatt akkor egy pszichológust valóban nem ártana keresni.Értem, hogy elment a babád,de azért meredek azt gondolni hogy ez az egyetlen lehetőség volt,csomóan járnak így sajnos.A korod meg olyan ami van,ha nem lenne nem élnél és pszichés blokk is okozhat termeketlenseget,meg mondjuk ezer más is.

Ne a múltat sirasd hanem élj a pillanatnak, annak amiben vagy, mert nagyon szar életed lesz ha mindig azt siratod amin már nem tudsz változtatni.

Szia! Mindenképpen keress szerintem is terapeutát első körben. Fel kell dolgozni a gyászt, anélkül tényleg ne vágj neki a terhességnek,ami egy hormonrobbanás! Szerintem lelkileg nálad stabilabb embereket is képes kikészíteni.

Ami a termékenységet illeti, millió kivizsgáláson találtak nálam mindent rendben,annak ellenére hogy hol menstruáltam,hol nem,hol volt cisztám,hol nem,borult minden hónapokig... Mégsem találtak eltérést. A férjem mondta,hogy akkor most már ő jön,de mielőtt elindult volna orvoshoz, én még ki akartam próbálni a méhpempőt.Nekem bejött,a három hónapos kúra végén megfogant a kisfiam,aki azóta már másfél éves. A tesók (jelenleg ikreket várok) elsőre jöttek.

Hányadik hóban ment el? Mert a nőgyógyászom szerint az első 8-10 hetes vetélés egy normál jelenség, gyakorol a szervezet. Persze ha már az utcán látszott, akkor idősebb lehetett.

Sajnos a legrosszabb, amit termékenységi gondokkal küzdőknek mondani lehet, hogy engedd el. Azzal együtt, hogy amúgy nagyon igaz, ezrével vannak ilyen sztorik, hogy akkor jött össze, amikor teljesen lemondtak róla. Csak ezt te így nem fogod tudni, leírásod alapján szörnyű állapotban vagy. Ebből egy dolgot tehetsz, lassulsz egy kicsit. Nem engeded el, csak egy kis szünetet tartasz és mást csinálsz. Pszichoterápiára mész, feldolgozni a múltat, beleértve a gyerekkorodat, anyáddal való kapcsolatodat is, a társadalmi elvárások nyomását stb. Tuti voltak korai nehézségeid, ha így becsavarodtál a babatémára. Mintha ez valami státusz lenne, ha szégyelled, hogy már nem vagy terhes.

Értsd meg, hogy ha most fogannál, az a babádnak sem lenne jó fizikailag. Meg lelkileg sem, ha ő lenne a vigasz a veszteségedért, meg a személy, akivel az anyja méri önmaga értékét satöbbi. A gyerekeinknek nagyon fontos, hogy ezeket kidolgozzuk magunkból, mielőtt megszületnek, minél magasabb az önismereti fokod, annál könnyebb lesz a gyereked élete.

Jó szívvel ajánlom a Perinatus szakértőit: [link]