Megosztottátok valakivel, hogy nem sikerül teherbe esni?

2 barátnő tud róla ezt nem bánom, nem igazán beszélek róla.

Viszont az egy amit megbántam, az az hogy otthon elmondtam, anya nem igazán értette meg, majd jön ha akar, stb. Én ezt értem, de viszont ha mindkettőnknél meddőség áll fent, azt kezelni kell, esetlegesen továbbmenni mesterséges megtermékenyítésre. Ilyenkor inkább arra számít az ember, hogy mellette vannak, nem pedig arra hogy majd ha nem gondolsz rá összejön... Meg folyton mesélni hogy az is meg az is terhes lett, hát ez nekem eszméletlen rosszul esik.

Egyébként azóta titokban végig csináltunk egy inszeminációt, akkor eldöntöttem, hogy ha majd összejön és a 12. hétig eljutunk akkor fogjuk elmondani.

Lehet hogy ez most nem szép tőlem, de én irigylem azokat akik mellett ott vannak és támogatják, (nyilván a férjem mellettem van), úgy gondolom hogy így is elég nagy fájdalommal jár, hogy nem jön a baba :(

Csak a legjobb barátnőm. Senki más és ez így is marad. Ő az elején szkeptikus volt, hogy de a közeli családnak!? ( nagyon jó a viszony mind a kettőnk családjával)

Egyszerűen nem akartam, hogy ezen agyaljanak, várakozzanak, izguljanak és legfőképpen, ne idegeskedjenek. Semmi értelme. Párommal nagyon sokat beszélgetünk erről és ez nekünk bőven elég. Barátnőm a főbb lépéseket tudja és ennyi.

Rám is 3 évet vártak a szüleim. Megkeserítette volna az életüket, ha ehhez végig asszisztálniuk kellett volna.

Most 3 inszem után jön a lombik.