Ha nem sikerül teherbe esni, először érdemes elmenni a nőgyógyászhoz vagy meddőségi központba kell menni?

Valójában attól függ, hogy mi derül ki a meddőség hátterében. Viszont ezt csak akkor fogod megtudni, hogyha kivizsgáltak.

Leírok két példát, hátha jobban érhető:

1. Páciens. Elmegy nőgyógyászhoz, megcsinálják az alapvető vizsgálatokat, nem találnak semmilyen kezelendő eltérést, a partner is rendben, petevezetők átjárhatóak. A diagnózis ismeretlen eredetű meddőség, aminél a következő lépés az inszemináció. Azt viszont sem a mezei nőgyógyász, sem a vidéki kórház nem csinál, csak az asszisztált reprodukciós intézet.

Ott újrakezdik a kivuzsgálásokat (egyrészt azért, mert ők csak akkor kapnak érte finanszírozást, msárészt azért, mert bizonyos leleteket csak bizonyos ideig fogadnak el), aztán indul maga a kezelés.

Tehát a beteg jért egy időpontot a nőgyógyászhoz, kapott mondjuk 1 hónap múlvára, aztán lezongorázták a vizsgálatokat mondjuk szerencsés esetben 1-2 hónap alatt, ezt követően jért időpontot a meddőségibe, ahová kapott 4 hónappal későbbre, majd ismét 4 hónap a vizsgálatokra.

Az egész első kört kihagyhatta volna a pi.ába, és sokkal előrébb lenne.

2. Páciens. Meddőségiben kezd, ahol kiderül, hogy van egy műtéti beavatkozást igénylő eltérése (legyen az akár egy myoma, akár egy méhsövény stb.). A meddőségibe 4 hónapra adtak időpontot, 2-3 hónap alatt kiderült, hogy műteni kellene, ott persze nem operálnak, szóval visszaírányítják a területileg illetékes kórházba, ahol szakrendelésre kap időpontot majd 2 hónap múlvára, műtétre meg 4-5 hónapra rá.

Sokkal jobban járt volna, ha a nőgyógyászaton kezd, mert rögtön kiderül az operációt igénylő baja és az első kört megsórolja.

Ugyanez a helyzet pl. ha van egy kezelést igénylő endokrin baja.

A lombikközpontból elküldik az endokrinológiára, ott vár 4-5 hónapot az időpontra, aztán mire beállítják a gyógyszereit, ott is eltelhet egy csomó idő.

Az sem mindegy, hogy valaki hány éves. Nyilván ha az ember gyereket akar, akkor sokkal "hangosabban ketyeg az óra", de nagyon nme mindegy, hogy 25 évesen kezdi el a vizsgálatokat vagy 40 évesen.

35 év felett mindenképpen azt javasolnám, hogy kérjen az illető egy időpontot a meddőségi intézménybe, és ha ott legalább 3 hónap a várakozás, akkor addig nőgyógyásznál kezdje el az alap vizsgálatokat (legyen UH, cytológia, alap hormonsor, spermiogram legalább).

Utolsó vagyok.

Amúgy szerintem elég elcseszett az egész rendszer. Ha valakinek nem kell a végén sem inszem, sem lombik, akkor valójában semmi keresnivalója nem volt a meddőségi központban.

Félreértés ne essék, természetesen nem a kommentelőt szeretném leszólni, teljesen természetes, hogy ő megoldást szeretett volna a problémájára!

Az a szomorú, hogy ezt meg kellett volna oldani egy meddőségi ambulancián, amiket azóta nem sikerült megvalósítani ennek a szájbatekert kormánynak, amióta államosították a meddőslgi intézeteket már vagy 3-4 éve.

Az lett volna az eredeti (és egyébként helyes) koncepció, hogy a meddőségi központok alatt legyenek meddőségi ambulanciák, ahol egyrészt megtörténnek az előzetes vizsgálatok, amiket a lombikközpont el is fogad, nem csináltatja újra totál feleslegesen csak azért, mert úgy kap finanszírozást, másrészt a betegek már úgy mennének a meddőségibe, hogy a kezelendő bajaik kezelve vannak, harmadrészt meg nem foglalják olyanok a helyet a nem rövid várólistán, akiket egyébként a meddőségi ambulancián is simán "teherbe lehet ejteni".

Tudnék még mesélni az elba.ott rendszerről, maradhunk annyiban:D