Megosztottátok valakivel, hogy nem sikerül teherbe esni?

Én sosem osztottam meg senkivel, hogy gyerekvállalást tervezünk.

De szerintem ez emberfuggo és csaladfuggo. Nekem nem olyan a kapcsolatom a családommal példaul.

Pár barátnőm tudott róla, a családnak inkább nem mondtam.

Az egyik barátnőm egyik találkozásunk alkalmával benyögte, hogy terhes. Mivel nem volt kapcsolata, elég kerek szemekkel néztem rá. Erre elkezdett röhögni, hogy csak viccelt, gondolta kifigurázza, hogy mennyit beszélek erről a témáról.

Már nem a barátom.

Az első pár évben nem mondtuk senkinek, csak én szüleimnek. Inszeminációnál már munkahelyemen a főnököm (ő is sokáig küzdött a babáért, így könnyű volt vele erről beszélni) tudta, mivel tőle kéredzkedtem el ha orvoshoz kellett mennem. Kollégák előtt titkoltam, csak egy kolléganőm tudta. Vele jóban voltam, de csak akkor mondtam el neki is amikor progeszteront kaptam, és nagyon szédültem tőle, így jó ha valaki tudja mi a baj ha történne valami.

Lombiknál már több embernek elmondtuk, már csak azért is, hogy ne kérdezősködjenek mikor lesz már végre. Az én szüleim eddig is tudták, hogy mi a helyzet, meg a 2 testvérem. De itt már elmondtuk férjem tesójának, férjem barátjának és feleségének (többször is ők tanúzták a lombikos papírt)

Úgy voltunk vele ha baj történik azt kinek mondanánk el, annak a lombikot is elmondjuk.

Anya néha rosszul kezeli ezt a témát, olyankor megbánom kicsit, hogy elmondtam. De a vetélést is elmondanám neki úgy voltam vele, és sajnos már volt is 2 vetélésem.

Barátnőm és férjem tudnak róla.

Volt egy vetélésem, azt a terhességet nem is mondtuk senkinek. Férjem barátjának szarkeverő barátnője mégis megtudta, minden közös ismerősünknek elpletykálta. Nem tette zsebre amit kapott tőlem.

(Egy facebookos privát csoportban, ahol benn sincs, na ott irtam egy kérdés alá, hogy én mennyit vártam a nőgyógyásznál. Na ő elkezdett kombinálni, ráadásul vmi rokona a nőgyógyászaton aszisztens, mit számít az orvosi titoktartás, elmondta neki.)