A párotok/férjetek hogy áll hozzá a sikertelenséghez?

Nekem nagyon rosszul esik, hogy úgy érzem, lelkileg nem támogat.

olyan nemtömörődöm..

10 hónapja próbálkozunk, azóta több emberről kiderült, hogy terhes a környezetünkben.

Nyiván mindenkinek örültem, de 2 embernél konkrétan bevallomelsírtam magam amikor megtudtam..(mindkettőnél pont aznap jött meg a nemvárt ) és ezt el is magyaráztam neki, hogy számomra pont aznap megtudni a másikról hogy terhes, ráadásul hogy szinte elsőre összejött az nagyon rossz érzés..erre azt mondja, ne legyek irigy.....

ennyit tud mondani....hihetetlenül fáj, hogy ezt gondolja rólam....talán csak azok a nők érthetik meg, akik hasonló helyzetben vannak mint én.

Őszintén örülök én mindenkinek, de a hír hallata számomra felnagyítja a saját kudarcunkat.

Nyilván ez is elmúlik ez az érzés, és csak 1-2 napig szomorkodtam , hogy de nekünk miért nem sikerül.

De attól még örülök a másiknak, azt mondja irigy vagyok, de én nem érzem annak magam.

Max egy-két percig irigykedtem ebben a 2 esetben amikor meghallottam, hogy micsoda szerencséjük volt, de úgy érzem ez nem is irigykedés, hanem valami más.

Viszont, hogy ő ezt gondolja rólam az fáj.

Neház megfogalmazni, vagy megmagyarázni..

Fáj, hogy nem ismer...fáj , hogy nem érti, hogy ez nekem miért fáj, és ahelyett hogy vígasztalna ennyit mond, hogy ne irigykedjek másokra....egyszerűen hihetelen számomra a hozzáállása. Ti mit gondoltok? Rossz ember vagyok, mert nem tudtam őszinte tiszta örömmel reagálni a máik boldogságának, hanel elsírtam magam magam miatt...

nem a másik boldogsága fáj, csak az hogy nekünk miért nem jön össze ilyen könnyen..

köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat, és külön hálás vagyok , hogy egy férfi is válaszolt a saját szemszögéből.

Ma bocsánatot kért a párom, bár azt gondolom nem értette meg, hogy ez nem feltétlen irigység amit érzek, hanem annál kicsit bonyolultabb a dolog.

Én azt gondolom nem stresszelek rá az egész hónapban, sokszor eszembe sem jut, sőt igazából 8 hónapig kb csak akkor akartam szeretkezni amikor tényleg volt kedvem nekem is , mert nem szerettem volna ha muszájból jön össze az a gyerkőc.

Na most ezen változtattam , igyekesztem /igyekeztünk 2-3 napont szeretkezni, nyilván sose mondjuk ki, hogy na most van peteérésem stb stb...mert egyébként fogalmam nincs mikor lehet..én nem hőmérőzök, nem tesztelgetek szóval nem tudom.

Annyi hogy vitamint 3 hónapig szedett amikor eszébe jutott, meg most vettünk egy sikosítót direkt erre a célra...

hát ennyi nálunk ami számára plusz teher úgymond, de igen megértem, hogy valahol érezheti, hogy úgymond teljesítenie kell stb stb...

sőt én tudom, hogy teljesen máshogy gondolkoztok , és ezért el is magyaráztam neki többször is, hogy nem a másik boldogságának nem örülök, hanem a tudat, hogy másnak hipp-hopp összejön mi meg küszködünk azon mindig elcsodálkozok.

Ő ezt irigységnek gondolta, de én tudom hogy nem gondolok rossz szívvel senkire, aki babát vár csak néha fáj, amikor látom, hogy a másiknak kerekedik a pocakja és arra gondolok, hogy mi már előbb nekiálltunk a babaprojektnek és mégis annak a másik nőnek már kerekedik a pocakja én meg változatanul csak egy helyben vagyok.."

a párom nagyon laza, ami sokszor jól jön, de ilyenkor bánt, hogy nem vígasztal, hanem lazán kezeli.

Amit még próbáltam elmagyarázni neki, hogy értse meg , hogy ha 30 éves lennék akkor valószínű egyáltalán nem paráznék rá, de mivel 34 vagyok így az idő ellenem dolgozik és mintha minden hónappal egyre közelebb kerülnék a végleges sikertlenséghez.

Szóval nehéz...

próbálom én elengedi, de azokon a napokon amikor megtudom , hogy ez a hónap sem sikerült nagyon nehéz..egyszerűen kiborulok..aztán minden megy tovább és újra kiborulás, aztán újra nemtörődömség..bár azt gondolom, úgy isten igazából nem tudok nem rá gondolni.

De félreértés ne essék, élvezem az együttléteket és amikor úgy érzem nem tudom magam elengedni akkor nem állok neki elcsábítani csak azért..

hát nehéz dolgok ezek.

egy dolog van amit viszont nem bánok, hogy nem előbb álltam neki a projektnek , hiszen mit tehettem volna, ha nem úgy alakult az életem.

Akkor álltunk neki a projektnek amikor felkészültünk rá..

ezt nem lehet erőltetni.

Viszont akkor már 33, 5 éves voltam így hát most nagyon ketyeg az idő..