Vállalnátok a harmadik babát? Vagy abortuszra mennetek? Van ket kislányom az egyik 2 másik 5 éves. Egyetlen alkalommal megszakításos modszerrel nem védekeztünk a férjemmel. A ferjem nem akarja ezt a babát, semmi fele keppen.

En ezt nem is értem. A meló nagy része úgy is a tiéd.... Neki nincs dolga a hátartásban és stb. Annyi, hogy a gyerekeket arra kell mevelni, hogy: ha apa otthon van, akkor csendesebben, és tanuljunk meg "kultúráltan" apán lógni, és az olyan kérdésekkel, amik úgy kezdődnek, hogy "ha te meghalsz" és stb. :) ne forduljunk apához.

Azta! Végigolvastam a kommenteket. A férjed egy állat! Amugy nem dobhat ki. Es ha elvaltok, kotelezo lesz gyerektartást fizetnie.....de elmondom neked, ha moat megszulod ezt a gyereket, 2 gyerekkel, meg egy kisbabával bitang mehéz lesz elválni...önállosulni

Kedves Kérdező! :) Én vállalnám a helyedben. Azt írod, szeretnéd valójában, és abortuszellenes vagy. Ez a lényeg. Azt írod, már most haragszol magadra és a férjedre. Akkor mi lenne még az abortusz után? Tudom, hogy vannak, akik azt mondják, nem bánták meg az abortuszt. De ismerek olyanokat, akik nagyon megbánták. Ez főleg olyanokra jellemző, akik csak kényszerből mentek abortuszra, ahogy te is tennéd. Anyagilag jól álltok, és három gyerekért sok juttatás is jár, pl.ingyenes étkeztetés, tankönyvek. Ez a Te döntésed kell hogy legyen, nem a férjedé. A leírtak alapján szerintem egy abortusz után nem tudnál együttmaradni a férjeddel. Sokkal nehezebb az apja nélkül felnevelni gyerekeket, de nem lehetetlen. Meg az is lehet, hogy csak váratlanul érte őt ez az egész, és majd meggondolja magát. Lehet, hogy csak hirtelen rászakadt a felelősség gondolata, és később örülne a kicsinek. Az abortusz megviselheti a lányokat is, olyan gondolatok kavaroghatnak a fejükben, hogy ők miért kaptak esélyt, a testvérük miért nem. Minden jót kívánok Neked, és jó döntést! :)

Előző. Az abortuszt nem jelenti be senki a gyerekeinek.

15:12-es. Azt is elolvastad, hogy a férje majdnem megverte őt terhesen és néha kidobja gyerekestül a házból? Mert minden szép és jó, amit írtál, de egy baromság.

Értem én, hogy egyszer volt. De mégis elmondtad nekünk, valamit éreztetni akartál ezzel. Mégpedig azt, hogy milyen emberről is van szó. Azért írtad le, hogy meg akart egyszer ütni, hogy felfogjuk, miért gondolkoztál el az abortuszon. Nem csak azért, mert a férjed egyszerűen nem akarja a babát. Hanem ezek miatt is. Tehát igenis lényeges dologról van szó, hiszen te is lényegesnek tartottad megemlíteni. Innentől kezdve lényegtelen, hogy mekkora vitátok volt, benned maradt ez a dolog. Én nem vagyok sem párterapeuta sem pszichológus, de azt a saját környezetemben is tapasztaltam, hogy a "majdnem megütöttből" egyszer "megvert" lesz. Én tényleg minden jót kívánok neked, de te is tudod, hogy ez a házasság kuka. És a gyereknek nem az a jó, hogy a szülők ölik egymást, de legalább együtt vannak. Azt is megértem, hogy nem tudsz lépni, meg van kötve a kezed. Akkor viszont tudod, hogy ezt a gyereket nem szülheted meg, a másik kettőnek kell egy normális életet biztosítanod egy ilyen férjjel. Én mindenesetre kitartást kívánok bárhogy is döntesz.

Úgy érzem, nem is érzed, milyen súlyis dolgok ezek (verekedés, megalázás, fenyegetés, gyerekek pszichés bántalmatása), vagyis már megszoktad őket. Annál rosszabb.