Hogyan mondjam el anyának, hogy várandós vagyok? 18L
18 éves vagyok, nemsokára betöltöm a 19-et és néhány napja csináltam terhességi tesztet, ami pozitív lett. A barátommal már két éve együtt vagyunk és együtt tervezzük élni az életünket már egy ideje, nem csak egy egyéjszakás kalandról van szó. A babát semmi pénzért nem fogom elvetetni, amikor kiderült, hogy várandós vagyok, elmondtam a páromnak és ő nagyon boldog volt. Szeretjük egymást, hosszabbtávú terveink vannak együtt, úgyhogy ha valaki csak arra van kiélezve, hogy ez a tiniszerelem úgysem fog kitartani, akkor kíméljetek meg az ízléstelen válaszoktól, kérlek.
Az egyetlen dolog, amitől félek, az az, hogy hogyan mondjam el otthon a szüleimnek? Szeretik a barátomat és az ő családját is, nem ezzel van a gond, csak az időzítéssel. Anyával beszélgettünk már a továbbtanulás témáról és ő abban a hitben él, hogy egyetemre megyek én is (a barátom már egyetemista Pesten), aztán házasodunk csak össze. Nem tudom, hogyan kéne elmondanom neki, hogy teherbe estem és a baba miatt egyetemre most biztosan nem fogok tudni menni (az érettségit értelemszerűen leteszem évvégén).
Tudom, hogy a szüleink támogatnak minket mind lelkileg, mind anyagilag, de nagyon rosszul érzem magamat, mert félek, hogy anya csalódni fog bennem. :( Ő kislány korom óta abban a tudatban él, mert nekem is ez volt az álmom mindig, hogy továbbtanulok. Most pedig a baba miatt lehetetlen lenne tanulnom is (fogorvosira mennék), maximum, ha már kicsit nagyobb lesz.
Tudom, sovány vigasz, de ha van köztetek, aki hasonló cipőben jár/járt, megosztaná velem, milyen volt a család reakciója? Sokat segítene kicsit megnyugodni, hogy bejelenthessük a barátommal, hogy babát várunk.
Köszönöm a válaszokat előre is!
Köszönöm az (többnyire) értelmes válaszokat! :)
Amint megbeszéltük a szüleinkkel, hogyan tovább, és a helyzet is lecsillapodik majd (gondolom, hogy nem fog mindenki azonnal napirendre térni efölött a váratlan terhesség fölött, így ez akár több nap is lehet), le fogom írni, hogy mit szóltak hozzá. Reménykedem a legjobbakban, hiszen tényleg én ismerem innen a szüleimet a legjobban, és a rosszmájú kommentekhez úgy állok hozzá, hogy még ha a legrosszabb is következik be, akkor se legyenek ezek az opciók.
Ugyanakkor nem értem, sokan miért kezdenek el olyan dolgokon túrázni, amiket ugyan leírtam, tájékoztató jelleggel, de nem íkvántam senki véleményét kikérni. Lásd a párommal való kapcsolatunk. Igen, lehet, hogy holnap leszakad az ég és szakítunk, de a hosszútávú terveink, a közös élményeink és az együtt lelélt két év alapján erre igen kicsi az esély. Ráadásul ismerem a barátomat, jobban, mint bárki más ezen a platformon és tudom, hogy egy gyereket sosem hagyna magára, hát még a nőt, aki megszüli neki. Úgyhogy erről ennyit...
Nem tudom mit kell most mindenkinek így elvenni a kérdező kedvét.Ha meg azt írná, elveteti a gyereket, akkor is kapna mindenféle kritikát.
Ha tudják támogatni a szülők, abban mi van? Ráér még tanulni később is.Örülni kéne, hogy érzi a dolog súlyát, és fel akarja nevelni a gyerekét.
Sziasztok!
Hát nem tudom, mennyien fogtok ehhez a kérdéshez visszakeveredni még, de mióta legutoljára írtam ide, beszéltem a szüleimmel. És hála Istennek, nem úgy fogadták a hírt, mint ahogy azt a válaszadók 80%-a megjósolta. Akkor persze elég kemény volt, azt hittem, mentem leszédülök a székemről, amikor belekezdtem, hogy elmondom nekik, de végül nem lett nagy kiborulás és nem is tagadtak ki. Anyának talán nehezebb lesz megemészteni, mint apának, sajnos szerintem elég sok álmatlan éjszakája volt az utóbbi hetekben, de remélem, hogy tíz év múlva mind úgy tekintünk majd vissza, hogy ez volt a legjobb döntés, amit hozhattunk volna.
Köszönöm a kedves és támogató válaszokat még egyszer!
Nagyon örülök hogy jól reagáltak a szüleid.Ha majd az unokájukat meglátják, majd akkor nézd meg, mennyire fognak örülni neki.És nem fogják megbánni, hogy ilyen fiatalon szültél.
Itt annyi a rosszindulatú ember, meg irigy is.Ha nekik sz..az életük, véletlen se tudnak pozitívan hozzáállni más boldogságához.
Tanulni tudsz később is.
Sok örömöt és boldogságot kívánok nektek!
Szerintem itt nem a rosszindulat inkább a realitásérzék tombolt a válaszolókban (bennem is), de annak ellenére örülök, hogy jól fogadták, gondoltam Rád párszor, kérdező.
Kívánom hogy a párod szülei is olyan jól fogadják a hírt, mint a sajátjaid és hogy megerősödve, boldog családként menjetek keresztül ezen a kicsit megpróbálóbb időszakon.
Kérlek tegyél meg mindent Te is a szüleid felé hogy biztosítsd őket, hogy a jövőd nem hever romokban. Kommunikáljatok nyíltan, és tényleg kezdd el a sulit (akár más szakon is, ha az érdekel), mert nekik ez most a legnagyobb aggodalmuk, és ez az aggodalom az évek alatt keserűséggé változhat - ha nem kezeled.
Örülök hogy jól sikerült.
Sok boldogságot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!