Párom gyermeket akar. Nekem már van egy. Honnan tudjam mitől vagyok fáradt?

Évek óta segítség nélkül nevelem munka mellett a kisgyermekem.

Nyakamban a gondok, a háztartás, a tehetetlenség pl senki nem vigyáz rá, rengeteget hiányzom a munkahelyről, mióta megszületett, az összes énidőm a munkahelytől az oviig vezető út oda és vissza.

Amikor hazaérünk, pörgök a háztartással, a kicsivel nincs minőségi időm, max az alvás előtti beszélgetés, de a hétvégék is csak a gyereké, igy már nincs bennem az a töltés, nem tudok már örülni egy katicának vele, nem állok neki tököt faragni, folyamatos fáradtság, befásultság érzésem van.

De ugy adódott, hogy megismertem valakit(online) és már mindent tervez velem az illető, probálok vele "én"programokat beütemezni, hamarabb jövök el a munkából stb, eddig minden olyan csodaszép szerelem.

És gyereket szeretne.

És nem tudom, hogy férj, apa mellett vajon teljesen más lenne e, érzelmi töltöttséggel az anyaság és csak az egyedüllét miatt vagyok csak zombi anya, vagy alapvetően is kimerültek e az energiatartalékaim és férj mellett sem tudnék helyt állni és felőrölne a sok még több kötelesség?

A páromnak fontos hogy talpraesett legyek, ő az, minden ffimunkát megcsinál a ház körül, (rokon)gyerekekkel laza jófej, volt már gyerekes párja, stb.

Szóval csak az én részemről kérdés az, hogy honnan tudjam hogy mitől vagyok gyenge befásult, mellette is az lennék plusz egy új babával?

Csak jó lenne minél hamarabb tisztázni magamban ezt az egészet és ha kell, elengedni őt.

Mérhetetlen szeretnék teljes családot, gyerekeket, de nem tudom képes vagyok e rá.

Egy férjjel könnyebb vagy nehezebb az élet?

Egyelőre csak annyit érzek, hogy végre egy kis szabadság a gyerek mellett, felnőtt ffi társaság (mint amikor a mesében visszaengedik az őzikét az erdőbe) kis töltés a léleknek. Viszont a párom már családot tervez velem.