Hogyan lehet rávenni egy Down szindrómás gyermeket arra, hogy azt csinálja, amit nem akar?

Segítséget szeretnék kérni, ha vannak itt olyan anyukák, szülők, akik down-os gyermeket nevelnek, vagy gyógypedagógusok, akiknek több tapasztalatuk van e téren, mert az én tudományom már csődöt mondott!

Gyógypedagógus vagyok, most mentem vissza dolgozni gyesről, egy új munkahelyre. Egy kis létszámú csoportot kaptam, ahol tanulási nehézséggel küzdő felsős korcsoportú tanulók vannak. Ebbe a csoportba van beintegrálva egy középsúlyos, Down szindrómás fiú, aki 5. osztályos, 13 éves.

Eddig az alsósokhoz járt, de most már mivel 5-es, bekerült a felsősökhöz, de nagyon nem tudunk így együtt dolgozni. A többit zavarja a munkában, tanulni nem akar, semmit sem akar csinálni. Tudom, hogy a downosokra jellemző lehet a makacsság, meg a feladathelyzet elkerülése, de úgy látom sajnos, hogy ez az állapot hosszú évek során berögzült nála, és ő így az iskolában azt csinál amit akar, csak tanulni nem tanul, nem fejlődik. 13 éves, a finommotorikája nagyon gyenge, a körkörös firka szintjén rajzol, elutasít minden manipulációs tevékenységet, számfogalma is kialakulatlan, a betűket viszont ismeri, két-három betű összeolvasására képes. Azt mondják a kollégák, hogy akkor tanult meg olvasni, amikor alsóban voltak elsős osztálytársai, és ő utánzásos alapon együtt tanult velük, de azóta semmi.

Sajnos az, hogy a többiek tevékenysége felkeltse az érdeklődését, az itt felsőben nem fog menni, mert olyan messze áll az osztály szintjétől, őt nem vonzza amit a többi csinál.

Gyakran szemléltetek interaktív táblán, de abból is csak a baj van, mert jön oda hozzám, el akarja venni a laptopot, mert zenét akar hallgatni, és nem érti, hogy nem lehet.

Ugyanis az édesanya elmondása szerint otthon egész nap zenét hallgat a számítógépen, és azt ajánlotta, hogy én is úgy fegyelmezzem, ahogy ő szokta, hogyha nem akar valamit megcsinálni, akkor mondjam azt neki, hogy akkor nem lesz zene. Egyébként nem hallgat az anyjára sem, reggelente megáll az iskolaajtóban, és egy fél óráig nem akar bejönni, végül erőszakkal tuszkolja be az anyja. De ha már bent van, akkor nem akar kimenni, szünetben nem akar az udvarra kimenni, tesiórára a tornaterembe menni, de ha már ott van, akkor meg óra végén nem akar kimenni, órán semmilyen játékos tevékenységben nem akar részt venni, ha mellé ülök, egyből mondja, nem akarok tanulni.

Egyet akar csak. Van egy egyszerű kirakós játék, azzal játszik órákon át. Ezt még alsóból hozta, s nem unja.

Próbáltam neki új játékot ajánlani, mindet elutasítja. Próbáltam vele zenét hallgatni. Na akkor órákig beszél az együttesekről, és énekli a dalszövegeket, kívülről fújja valamennyit, de akkor nem tudunk a többiekkel tanulni.

Próbáltam a zenét felhasználni jutalmazásnak, hogy ha tanulunk, akkor óra végén hallgatunk egy kis zenét, de az időorientációja elég gyenge, ő csak a jelenben él, tanulás helyett ötvenszer megkérdezi, hogy mikor lesz már zene, a többieket őrületbe kergetve ezzel.

Szóval, áldatlan állapot ez. Olyannak kell elképzelni őt, aki durván olyan szinten van értelmileg, mint egy 2-3 éves dacos kisgyerek, csak épp 13 éves testben, és a többi tizenéves közt kényszeríteni akarjuk arra, hogy márpedig tanuljon már, olvasson, rajzoljon stb.

Szégyen, hogy gyógypedagógusként tanácstalan vagyok, de ilyen nagyfokú makacssággal még életemben nem találkoztam, és attól félek, hogy ez egy elrontott helyzet, mert ráhagyta az anyja, ráhagyta az alsós tanítónénije, hogy az ő akarata érvényesüljön, így aztán elég nehéz lesz rávenni bármire is.

Húúú, sokat írtam, nem tudom kinek lesz türelme végigolvasni, de hátha van aki tőlem okosabb, tapasztaltabb e témában, vagy csak több szem többet lát alapon ötletelhetünk, mit lehetne tenne.

Kérlek segítsetek!