Februárba teherbe estem (szerettük volna a párommal) de mikor az anyukája megtudta akkor azt mondta, hogy nem születhet meg. Akkor a párom is elbizonytalanodott.3-4 napig sírtam, hogy egyedül maradtam . Mire elkezdtem vérezni és elment a baba. Akkor már a párom és az anyukája is azt mondta, hogy "sajnálják" . Azóta nem kívánom a szexet. Minden nap eszembe jut, hogy milyen jó lett volna ha megmaradt volna a baba. Szeretnék nagyon, de már nem tudom, hogy a párom mit akar mert ő most nem.22 éves vagyok, jelenleg szeptemberig tanulok,munkanélküli által.Mellette babyszitterkedem. Ő dolgozik. Albérletben élünk.Anyumék ,tesómék,barátnőm és a tesójáék is segítettek volna ha megmarad a baba. Viszont hozzá tartozik hogy rákmegelözző állapotban vagyok és a dokim azt mondta, jó lenne minél előbb gyermeket vállalni. Volt már egy méhnyak műtétem és attól félek hogy az miatt vetéltem el.Mit csináljak? Ti mit tennétek a helyzetembe? Minden válasz érdekel.
Igen, bizonyára- mint már előttem is írták- valószínűleg azért "javasolják" a teherbeesést, mert h mi lesz ha ki kell venni a méhedet :S:(
Elég szomorú hogy a párod az anyjára hallgat, de tudom h mit érzel, mert az enyém is :(
Nem tudok sajnos tanácsot adni, pedig veled egy idős vagyok.
2010. jún. 4. 17:41
Hasznos számodra ez a válasz?
12/21 anonim válasza:
tudom, hogy ez nem segít, de ezt a kérdést a pároddal kell megbeszélned, és nem velünk. Én bevállalnám egészségügyi okokból, viszont a kapcsolat a párommal, vagy az albérlet elbizonytalanítana. És e két utóbbi bizony nagy úr!
2010. jún. 4. 18:19
Hasznos számodra ez a válasz?
13/21 A kérdező kommentje:
A sulit mindenféleképp befejezem. Azon gondolkoztam hogy utána munkahelyet keresek és egy két hónap múlva lehetne próbálkozni. De nem tudom jól teszem e.Félek hogy mi lesz ha nem lehet babám,hiszen azért élek. Nem tudom nélküle elképzelni az életemet. Viszont nekem nagyon rossz gyerekkorom volt . Én szeretnék mindent megadni a gyerekemnek, és példás szülő lenni amennyire csak lehet. Csúnyán hangzik ,de ott tartok ,hogy nem érdekel az sem ha a párom elhagy. Ez bármikor bekövetkezhet. Lehet 5 éves lesz a gyerek ,lehet előbb vagy később. De legalább gyerekem lenne. nem?
2010. jún. 5. 00:48
14/21 anonim válasza:
Szerintem igazad van. Lehet sokan nem értenek velem egyet ebben, de szerintem ha egy nő úgy érzi csak gyermekkel lenne teljes az élete akkor iganis az a legfontosabb, nem a pasi, hiszen másik párt találhat az ember, de ha elszalad az idő akkor gyermek lehet nem lesz.
Ha van segítséged, családi háttér, érdemes bevállalni amikor csak lehetőséged adódik rá.
2010. jún. 5. 10:25
Hasznos számodra ez a válasz?
15/21 anonim válasza:
Nem olvastam végig a többiek válaszait,lehet már írta valaki, de az én véleményem: Házad, kocsid, (talán még másik párod is, a kapcsolatotok erősségétől függően) még lehet, de ha gyereked nem lesz, talán nem lesz soha teljes az életed. Ha ilyen helyzetben vagy, és biztos alapokon áll a kapcsolatotok, szerintem vállaljátok be a babát. Mi két éve próbálkozunk a babával, hidd el, az egyik autónkat simán oda adnám érte... sőt, szinte bármit megadnék...
No de bízom benne hamarosan hozzánk is ide talál a gólya. Ezt kívánom Neked is! :-)
Sok sikert!
2010. jún. 9. 17:37
Hasznos számodra ez a válasz?
16/21 anonim válasza:
Én is vállalnám a babát, akár egyedül is, a helyedben. A sulit se várnám meg és nem szaladgálnék munka után. Akár jön a baba, akár nem, terhesen is be lehet fejezni a sulit. Én nem ettől tenném függővé az időzítést. Arról nem is beszélve, hogy ember tervez, Isten végez. Mi egy évet vártunk a babára, pedig hogy elterveztük, mikor fog születni, stb. :-)
És ha összejön, ne mondjátok el senkinek egy jó darabig! Rájönni nem fognak, ha ügyesek vagytok. Én akár 14 hetet is kivárnék, mire elmondanám, ismerve az előzményeket. Csak ebben nyilván a párodnak egyben a társadnak is kell lennie...
2010. jún. 9. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
17/21 anonim válasza:
Egyetértek az előttem szólókkal. Semmilyen anyagi jólét nem pótolhatja azt a csodás érzést, amit egy nőnek a gyermeke születése, babusgatása, felnevelése okoz. A helyedben egyedül is belevágnék, mert ahogy a soraidat olvasom, Te vagy annyira talpraesett és szorgalmas, hogy el tudnál tartani egy gyermeket. Persze legjobb lenne, ha a párod is támogatna ebben és esetleg leendő anyósoddal is meg kellene próbálni elbeszélgetni erről. Valahol ő is nő és anya, meg kellene, hogy értsen. Ha továbbra is "ellenzi" a babát, akkor pedig legyél annyira "önző" amennyire ő és vállalj gyermeket. Nincs joga senkinek ahhoz, hogy ettől az élménytől megfosszon. Mielőtt megszületett a kisfiam gondoltam már rá, hogy talán jó lenne, ha babám lenne... de amióta itt van velünk, azon csodálkozom, hogy hogyan bírtam eddig nélni nélküle! Minden jót Neked, vigyázz magadra és kívánom, hogy mielőbb legyen/lehessen kisbabád!
2010. jún. 10. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
18/21 anonim válasza:
Előző vagyok.Bocsi... élni nélküle!
2010. jún. 10. 12:51
Hasznos számodra ez a válasz?
19/21 A kérdező kommentje:
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! El sem tudjátok képzelni mennyit segítettetek és mennyi erőt adtatok. Bár furcsa hogy "idegenek" jobban átlátják a dolgokat és jobban mellettem állnak mint azok akik a családomhoz tartoznak. Még egyszer köszönöm.
2010. jún. 10. 16:27
20/21 anonim válasza:
Utolsó vagyok. Ha lesz kedved írd majd meg, hogy hogyan alakultak a dolgaid. Mindenesetre én nagyon szorítok, hogy sikerüljön a kisbabó és kívánom, hogy tegyen nagyon boldoggá az anyaság! Minden jót és fel a fejjel!!!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: