Két apától két gyerek? Ti vállalnátok így gyermeket?

A legjobb ha őszintén a pároddal beszéld ezt meg.

A fiad előbb utóbb elfogadná az kiatesót, e miatt ne aggódj, csak okosan kell terelgetni, hogy pl, vele tudsz majd nagyokat kalandozni stb...

A mi családunk pont ilyen. Bátyám 11 évvel idősebb nálam. Édesanyám első férjétől van én ugye a másodiktól (29 éve vannak együtt már)

Anyu 38 volt mikor születtem apu 27. Szóval minden ellene szólt de biztosak voltak benne és működik.

Egyébként bátyámnak is megadatott a teljes család, hisz apukám úgy szereti mint sajátját és én sem értettem mi a különbség hogy ő "csak" féltestvérem".

Viszont azt írod nem éltek együtt és messze is laktok egymástól. Így én nem mennék bele, hisz akkor ismered meg igazán ha együtt éltek. Úgy biztosabb lehetsz benne, hogy igazán szeretne gyereket és jó apa lenne.

"Ami mellette szól:

-Imádom az anyaságot.

-Nagyon jó lenne újra átélni azt, hogy babázhatok.

- Jó lenne boldoggá tenni vele a páromat.

-A párom ideális apa jelölt.

- Nem hagynám egyedül a gyermekemet a "nagy világban"

Ezek jó érvek mellette, látszik, hogy a második gyermekednek is jó anyja lennél.

"- Közel vagyok már a 35-höz."

Ezt nem a "mellette" rovatba akartad írni? Vagy pontosan miért baj az, hogy felnőtt, felelősen gondolkodó ember vagy, nem egy csitri?

"- Bennem van a félelem,hogy mi van, ha úgy járok, mint az előző kapcsolatommal és 2 gyerekkel egyedül maradok."

Hát ezt neked kell megítélni... Megértem, hogy nehéz újra bízni, de neked kell tudni, mikortól tudsz bízni a párodban.

"- A kisfiam nem akar testvért és nagyon anyás."

Tudatosítani kellene magadban, hogy te vagy a szülő és ő a gyerek. Véleménye lehet, de az életed fölött nem ő dönt. Ha mostohaapát nem akarna, vele is szakítanál? Munkahelyváltás előtt is kikérnéd a véleményét? Ne rendeld alá magad neki mindenben, mert akkor örökre a nyakadon marad, ugyanis a leendő párjától is ezt az alárendelést várná el...

"- Félek, hogy még egy törést okozna a fiamnak, hogy a testvére teljes családot kap,ami neki nem adatott meg."

Ha összeköltöztök és a párod elfogadja a gyerekedet, akkor ő is teljes családban élhet.

"- Mivel a párom az ország másik végén lakik és ott van egy saját vállalkozása,így valószínűleg nekünk kellene odaköltözni, emiatt a fiamat ki kell vennem a megszokott környezetéből."

Ha ez azt jelenti, hogy még nem éltetek együtt, akkor előbb együtt kellene élnetek 1-2 évig. Már csak azért is, mert a megszokott környezetből való váltás és az új tesó egyszerre túl nagy változás lenne a kisfiúnak. Ellenben pszichológiai szempontból mindenképpen jó, ha ez nem a kamaszkorra esik nála, szóval jó, ha minél hamarabb döntesz.

(Milyen jellegű vállalkozás egyébként? Abszolút nem tud a párod költözni?)

3 kicsi gyerekem volt, amikor összejöttem a 2. férjemmel, ő 6 évvel fiatalabb nálam. A gyerekeimet sajátjaként nevelte az első perctől, mégis 6 együtt töltött év után lett bátorságom a közös babához, igaz, akkor már kettőhöz is. 38 és 40 évesen szültem őket. 15 éve vagyunk együtt,a nagyok velünk élnek teljes családban, az gyerekek testvérek, nem féltestvérek.

Azt mondanám, bátran költözzetek össze, de a közös gyerek előtt 1-2 évig próbáljátok ki a valódi együtt élést. Tudod, közös gyereknevelés, közös felelősség, közös anyagiak.