Van itt az oldalon 18-20 éves kismama/vagy leendő kismama?

Ne haragusj, ezzel sem bántani akarlak:

de én a férjemhez úgy mentem hozzá, hogy nem vettem be a számításaimba, hogy elhagyhat. És ő sem azt, hogy én hagyom el másért.

Persze, tudom, nem láthatunk a jövőbe. De mi azzal az alapfeltevéssel indultunk neki a közös életnek, hogy mi ki akarunk tartani egymás mellett - végig.

És így, ebben a biztonságban jó érzés együtt nevelni a gyermekeinket.

és mit szól anyukád ehhez a dologhoz?!

ne haragudj, de teljesen felelőtlenek vagytok. a barátod most kezdi az egyetemet, neked még érettségid sincs...minek gyereket szülni??? miből tartod majd el? az egyetem is pénzbe kerül, te pedig csak gyest fogsz kapni, ami nagyon kevés....

miért nem élvezitek még az életet?

hidd el, tudom, miről beszélek, nekem is van gyerekem.

legalább 2-3 évet várjatok már....

tök rossz ezt olvasni. mert én már előre látom magam előtt: nagyon nagy eséllyel pár év múlva egyedül maradsz egy babával. ti nem tudjátok, hogy rossz döntést hoztok (amiben nem is vagytok biztosak ráadásul, mert írod, hogy még1* átbeszélitek, de csak ha nem jött össze) mi meg úgysem tudunk meggyőzni, mert ahogy kiveszem a szavaidból, részedről ez eldőlt.

pedig lennének minimum dolgok, amiket a gyerekvállalás előtt meg kéne tenni. ha nem is akarsz egyetemet végezni, legalább az érettségit le kéne tenni előtte. (pedig hozzáteszem: szó szerint semmire nem megy az ember az érettségivel. De ha még az sincs meg, akkor szóba se állnak veled a legtöbb munkakörben és így eléggé leszűköl majd a kör, hogy milyen helyekre jelentkezhetsz. ott meg ebből kifolyólag többszörös túljelentkezés vár)... valamivel meg kéne annak a babának alapozni a jövőjét.

Én 25 éves vagyok, a férjem 30, 2 éve házasodtunk össze. 17 éves voltam, amikor megismerkedtünk és már akkor tudtam, hogy neki fogok gyereket szülni, mindkettőnk első kapcsolata ez, és tudom, hogy az utolsó is:)

Leérettségiztem, elvégeztem a fősulit, Ő addigra kettőt, majd összeköltöztünk, összeházasodtunk.

Most kezdjük tervezni a babát, szeretném, hogy mire meglesz, fel tudjuk újítani a házat. Mindketten dolgozunk, és így is elég nehéz, de tovább már nem akarunk várni, mert olyan úgysem lesz, hogy mindenünk meglegyen.

Azért írtam le a saját történetünket, hogy lásd, nem kell kapkodni, rohanni, ha szeret a párod, kivárja és megteremti a megfelelő helyzetet.

Minden elismerésem azoké a lányoké, akik véletlenül estek teherbe és a nehezebb, de egyben boldogabb utat választották, megtartották a babájukat!!!!! De direkt teherbe esni érettségi előtt egy egyetemista fiútól... A Ti döntésetek, de a saját életeteken kívül egy harmadikért is felelősek lesztek!!!!!

Gyereknek gyereket szülni....gondold át! Ráadásul, ne haragudj meg érte, de az írásaid alapján kicsit éretlennek is tűnik a gondolkodásod!

Amúgy mióta vagytok együtt?