Ebben az esetben ti elmondanátok az apukának a babát?

"Nem ő döntött róla, de a gyerek attól még létezik. Én nem döntöttem arról, hogy a világ tele legyen e pókokkal, pedig a hátam közepére sem kívánom őket. Nem én döntöttem arról, hogy elvigyék e az utolsó kakaóscsigát e előlem. Nem én döntöttem arról, hogy a gyerekem hogy nézzen ki vagy gondja legyen e a beszéddel. Nem én döntöttem arról, hogy nekemjött egy autós a zebrán. Nem én döntöttem arról, hogy milyen kérdések legyenek az államvizsgán. Nem én döntöttem arról, hogy az a suttyó lenyúlja e a tárcám a táskámból a vonaton, amíg fújtam az orrom. "

Te ennyi ésszel gyereket nevelsz???? Van, amiről nem tud dönteni az ember, és van, amiről Igen. Arról nem tud dönteni, ami nem áll az irányítása alatt, amit nem tud befolyásolni, pl pókok, baleset, vizsgakerdes és hasonló okossagok, amiket felsoroltal. Arról viszont tud dönteni, higy akar e gyereket vagy sem. Férfiként kicsit nehezebb, mert ugye az egoista nő simán felulbiralja a férfi döntését, nőként viszont egyszerű. Ha képes vagy ezt pókokhoz hasonlítani, akkor hogy is mondjam, agyilag zokni vagy.

$Neki akkor is van gyereke, ha 2 éve nem látta. Egyszerűen csak pocsék apa. "

Nem, nem pocsék apa. Egyszerűen nem apa, hiszen te konkrétan csak spermadonornak használtad. Ennyi. Ahogy attól se lenne semmi jogod bármiféle érzelmet kovetelned, tőle se lehet. Nem akart apa lenni, nem akart gyereket, nem törődik vele és ez úgy van jól, hiszen te döntöttél úgy, hogy akkor is kell az a gyerek.

"Örökké ezzel a lelkiismeretfurdalással fog élni, az életben bármikor összefuthat velünk, vagy én a rokonaival véletlen, hisz egy városban élünk. Egy rakás rossz dolog fogja érni még emiatt a döntése miatt, a gyerekünket pedig szintén."

Neked kellene higy lelkiismeretfurdalasom Legyen, hiyzen te döntöttél úgy, tudatosan, hogy egyedülállóként gyereket vállalsz, az apa kifejezett akarata ellenére. Nem az ő döntése miatt érik a gyereket rossz dolgok, hanem miattad, a te önzésed miatt.

Látom neked valami nem tiszta utolsó.

Attól lesz valaki apa, hogy gyereke születik, nem attól, hogyan bánik vagy hogyan nem bánik vele. Ha nekem nem hiszed el, szerinted miért hívják apaságinak a nyilatkozatot? Szépen le is van fektetve benne minden, aláírta(hisz kötelező és azért kötelező, mert apa lett) és elfogadta az apaság tényét. Láttál már ilyet? Tudod miket kötnek ki benne? Az más kérdés, hogy apaként tojik a gyerekére. Az apaságot ezért nem tudja eldönteni, mert én döntöttem arról, hogy a megfogant gyerek meg fog születni és nem egy darálóban végzi magzatkorában. Ha pedig megszületett, onnantól bizony apa lesz a srácból, akivel összehoztuk, ha meg még szerződésben is elismeri a jogait és kötelezettségeit, akkor pláne apa, attól függetlenül, hogy a jogaival nem él és a kötelezettségeit nem tartja be.

Egyébként én is azért döntöttem így, mert én örültem neki(mondjuk, inkább csak nem voltam az elején ellene), az apja nem. Ha a magzat választhatna, hogy apa jelenléte nélkül nő fel, vagy egyáltalán nem nő fel, szerintem az előbbit választaná. Így 2:1 arányban az apja akarata vesztett.

Remélem utolsó idővel kitisztul a fejed és rájössz, hogy attól, hogy valamiről nem akarsz tudomást venni, az bizony még létezik.

Nekem nincs lelkiismeretfurdalásom(jóideje), neki viszont van, mert érzi, hogy nincs így rendben a helyzet.

Azzal pedig teljesen ki vagyok békülve, hogy a saját érdekeimet(gyerekmegtartás) az övéi elé helyeztem. Jól is néznénk ki, ha akármilyen felnőtt érdeke fontosabb lenne az enyémnél. Egyikünk mindenképp szívott volna, ha ő "nyer", akkor én járhattam volna terápiára, amiért egy számomra nem fontos személy miatt kikapartattam egy magzatot magamból, a magzat pedig szintén rosszabbul járt volna, mintha én "nyerek".

Egyébként az apja viszonylag jófej, pár alaptulajdonsága hiányzik, de abszolút nem a spermadonor szint. Főleg azért nem, mert nem sok jó génnel rendelkezett.

Beteges család, sorozatos rák, alkoholizmus, depresszió, öngyilkos hajlam, nem túl előnyös külső.. mázli, hogy a gyerek csak pár rossz dolgot örökölt, legalábbis eddig kevés jött ki. Lekopogom.

Jajj elfelejtettem reagálni az egoista nő felülbírálja a férfi döntésétre. Lol. Fordítva nem durva? Az egoista férfi azt meri mondani, hogy a nő kapartassa ki a testéből a leendő gyermeket, mert ő most nem akarja, hogy megszülessen. Nem érzed, mennyire abszurd ez?

Nem döntött az apaságról, ahogy én sem dönthetek semmilyen engem ért dologról, mint lopás, pókok, vagy a mai eső, vagy a kenyér drágulása.

Mondhatnánk, hogy a fogantatással döntött, de ha a nő nem akarja megtartani a magzatot, a pasi meg igen, akkor abból nem lesz gyerek.

Szóval amit ő csinált, az kb az, hogy megadta a lehetőséget, hogy dönthessek, hogy apa lesz e vagy sem. Pusztán a fogantatással lép elő ez a helyzet.

Amúgy érdekelne annak a nőnek pár gondolata, aki kiemelte, hogy nem fair, hogy a nő dönthet egyedül a megfogant gyerek megtartásáról.

Mit gondolsz, hogy kellene eldönteni, hogy kinek az akarata érvényesüljön? Hogy a nő 9 hónap alatt megváltozott testtel és rosszullétekkel küzdjön e vagy sem? Hogy kockára tegye e az egészségét és az életét(a szülés nem sétagalopp)?

Akkor lesz fair, hogy a férfi is dönthet a magzat sorsáról, ha lesz mesterséges méh, vagy megoldják, hogy a férfiak testében növekedhessen a baba 9 hónapon át, esetleg egy másik nőbe átrakhatják az embriót, akit a férfi kijelöl.

Amíg ez nincs, teljesen jogosan dönt a nő arról, mi történjen a testében lévő akármilyen dologgal akkor is, ha ez valaki más érdekeit sérti.

"Szégyen, nem szégyen, szexkapcsolatból lettem terhes."

Engem az erdekelne, hogy a mesterseges megtermekenyitest leszamitva, lehet-e terhes valaki NEM szexkapcsolatbol?

Nem, ne mondd, hogy van, aki a ferjevel valo kapcsolatbol, mert a ferjeddel is kell egy szexkapcsolat, kulonben sose leszel terhes pusztan attol, hogy a fenykepet nezegeted.

A kerdeshez: igen, en elmondanam.

Persze a férfiaknak könnyű.. teherbe ejtenek mert ugye nem tudnak odafigyelni kellőképpen a védekezesre és aztan felemelik a kezüket hogy nekem ez a gyerek nem kell, nekik könnyű hisz nem az ő testükrol van szó , ők könnyen elmehetnek és a nő kell vállalja a következményeket. Ez abszolut nem fer pontosan olyan felelős a férfi is abban hogy teherbeejtett sőt ő a legnagyobb felelős es nem rakhatja rá a nőre a következményeket... ha mar megkurta akkor legyen férfi és vállalj ne futamodjon meg gyengeségből ....

De hát ez van sajnos a férfiak ilyen gyengék és rátuszkolják a nőre mondván hogy nekik nem kell, ha neked kell akkor tarttsd meg de hát ez nem teljesen így van mert azért kétlem hogy bármeik nő szivesen megy hogy kaparják ki belőle a magzatot. Tehát ez felelőség sajnos a felelőtlen férfiakról ránk hárul, tehát mi kell mindig rettentően odafigyeljünk a védekezésre mert ugye ha bármi baj van a felelősség rajtunk van , sajnos...

De még mindig reménykedem sőt tudom hogy nem minden férfi ilyen kis gyáva szóval azért nem zárul minden eset ilyen tragikusan.

Visszatérve a kérdésre mindenképpen szólj neki hisz joga van hozzá, ugyanúgy az ő gyereke mint a tiéd, ha akarja ha nem .

#25, bár jó régi kérdés, de valamiért visszataláltam, és látom, intéztél hozzám kérdést.

Én írtam, hogy nem fair, hogy a nő egyedül dönt, és ezt nőként írom. Tudom, hogy csak mi vagyunk képesek teherbeesni, és szülni, így a mi "jogunk" dönteni, de egy gyerek életének egy kis %-a, a legnagyobb része akkor következik, amikor a világra jött. Abban a szakaszban mindenki ezerrel csápol, hogy igenis az apának is van joga beleszólni abba, hogy mit ehet a gyerek,hova mehet a gyerek, stb. Akkor a kezdeti időszakban miért nem? Mert a nő testében történik? Ettől még KÖZÖS. És nem csak akkor, amikor gyerektartást kell fizetni...

Én azt gondolom, minden esetben csak akkor kellene gyereket vállalni, ha azt anya IS, és apa IS akarja. Csak anya, vagy csak apa óhajaira nem feltétlen bíznám rá ezt a döntést. Más dolog, persze, ha valaki erőszakból fogant gyermeket tart meg, megözvegyül a terhesség alatt, vagy egyéb. De ott, ahol két, mentálisan egészséges felnőtt várja a KÖZÖS gyermekét, ott a döntésnek is KÖZÖSnek kéne lennie.

És igen, én így látom. Ha teherbe esnék, a párom, szeretőm, egyéjszakás kapcsolatom, bárki, aki velem együtt nemzette, nem akarná, nem tartanám meg. Az egy dolog, hogy azt mondom, nem kell részt vennie a gyerek életében, DE azért mert ő nem akar gyereket, még lehet jó ember, akit mélyen igenis piszkálna a dolog, hogy él valahol egy fia, lánya. Ez lelkileg megterhelő. És a gyereknek is. És nekem is, pedig én cselekedtem így.

Tudom, lepontozásra rendeltetett a kommentem, mert a nő teste szent, és ez igaz is, de véleményem szerint a benne növekvő magzatról dönteni nem egy ember joga. Onnantől, hogy megfogan, egészen odaáig, hogy felnőtt nem lesz, saját élettel, a szülők döntenek róla. EGYÜTT.

Utolsó: Neked azt nem sikerül megértened, hogy onnantól, hogy az embrió a nőben van benne, és neki kell vállalnia a szülés vagy az abortusz kockázatait, már nem dönthet az embrió sorsáról más.

Tegyük fel, hogy felnőtt ember vagy. Mondjuk lenne egy rosszindulatú daganatod, amit meg kellene operálni ahhoz, hogy életben maradj. De a műtétnek megvannak a maga kockázatai, így TE, MINT FELNŐTT, SAJÁT TESTÉRŐL DÖNTENI KÉPES EMBER, azt mondanád, hogy te ezt nem akarod. Majd pedig jönne az anyád/apád/tesód/férjed és azt mondaná, hogy márpedig ő nem akar elveszíteni, operáltasd meg magad. És mivel az xy hozzátartozód azt akarja, ezért megfognának, feltennének a műtőasztalra és megoperálnának. A te saját akaratod ellenére. Ilyen nincs.

Lehet kicsit idétlen példa, de egy terhességnél pont az a probléma, és pont amiatt soha nem lehet "igazságos" a döntés, mert nem csak az embrió sorsáról van itt szó, hanem a nőéről is, akinek a testében benne van.

És a kettőt nem lehet szétválasztani.

És hiába nem akarja az apa a gyereket, nem teheti meg senki, hogy egy másik embert akaratán kívül felrakat egy műtőasztalra és megoperáltat.