Ebben az esetben ti elmondanátok az apukának a babát?

Nem a TE, hanem a TI gyereketek!

Az apának joga van tudni, ezért neked kötelességed tudatni vele, hogy lesz egy gyereke.

Az, hogy megtartod a kicsit az apa véleménye figyelmen kívül hagyásával, a te döntésed.

Az viszont, hogy lesz-e apja, a gyerek érdekeit kell szem előtt tartanod.

A többi (látogatja-e, hogyan, mennyire gondoskodik) az apa döntése, amit kulturáltan lehet és kell megbeszélni.

El.

Mondjuk értelmesebb ember eleve fel se teszi ezt a kérdést, mert egyértelmű, higy elmondja, sőt, megbeszélt a másik féllel, hogy ő mit szeretne.

Pont ebben a helyzetben elmondtam(előtte persze titkoltam, hogy mentesüljön a dolog súlya alól, de aztán rájöttem, hogy nem dönthetek helyette)

Eléggé padlóra került, depresszióra hajlamos alak, semmi kedve nem volt apáskodni, de azzal sem békélt meg, hogy egy gyereke van a világban, akivel semmilyen kapcsolatot nem tart fent.

A gyerek pár hónapos koráig úgy gondoltam, ne látogassa, ha nem kész rá, de utána elkezdtem a gyerek érdekeit nézni..

Továbbra sem látogatja, de már neheztelek érte, lassan 30 lesz, igazán felnőhetne.

Anno úgy gondoltam, hogy az én felelősségem, hogy megtartottam és szegény krapek az áldozat, aki, ha dönthetett volna lazán elvetette volna(nyilván az én testemből, ha benne növekedett volna, ebben már nem vagyok biztos)

Nyilván nem klassz számára, hogy én döntöttem a megtartásáról, de attól még a gyereke itt van. Nem csak olyan dolgok léteznek, amiket akartunk. Normális felnőtt ember látogatná a gyerekét..persze nem nagyon volt rendben régen sem, ezért nem voltunk egy pár..

Pénzt nem kap a gyerek, soha nem is kértem, de már 3 éves, legalább néha megerőltethetné magát és ránézhetne, de nem..

Az mondjuk elég borzasztó, hogy a gyerek 3 évesen random férfiakat apának szólít, mert nem tudja elkülőníteni az apát a férfi fogalmától, hisz az egyiket nem ismeri.

Ilyenkor szinte belepusztulok, akármennyire is próbálok a pozitív dolgokra koncentrálni. Ami amúgy van bőven: nem kell megvitatnod a nevelési elveidet senkivel, a gyerek szinte semmi veszekedést nem lát/hall, nagyon közel tudtok egymáshoz kerülni, kiegyensúlyozott az életetek, nyugalom, kiszámíthatóság, jókedv. Mivel velem van a legtöbbet, eléggé átvette jópár szokásom, amit eszméletlen aranyosnak találok.

Akkor lehetne ideálisabb, ha 2 hetente egyszer pár órát eljátszana vele az apja, hogy legalább az apaság egyik pozitív oldalát ismerje.

a 7-es válaszoló a legjobb példa arra, mikor a terhes kiscsajok elkezdik, hogy nem akarom, h részt vegyen az életünkben, nem kötelezem semmire, nem kell fizetnie sem, én megtartom a gyereket és kész.

Aztán eltelik kis idő és már neheztel, h nem látogatja a ffi a gyereket. a pénz is jól jönne, stb-stb és helyben is vagyunk, megy a követelőzés, még lehet a gyerektartást is bevasalja egy nap a pasin. Amivel nincs gond, fizessen, aki gyereket csinál. Na de ha megbezséltétek , hogy nincs kötelessége a férfinak felétek, akkor a gyerek 3 éves korában se legyen.

Sosem mondtam, hogy nem akarom, hogy látogassa a gyerekét. Azt mondtam, hogy el tudom fogadni, ha így érez, végülis ő nem akart gyereket.

Krízishelyzetben hozott döntés volt, iszonyat nehéz volt az egész, engem támadott a helyzet miatt, borzasztó lelkiismeretfurdalást csinált, amiért én ezt tettem vele, tönkretettem az életét, mert "ezzel a teherrel kell élnie, hogy nem látogatja a gyerekét".

Teljesen normális, ha az ember feje kitisztul, miután véget ért a stresszhelyzet és megszűnt a hibáztatás, nyomás, na meg érik is kicsit az ember.

Továbbra sem kérek pénzt, stabil anyagi helyzetben vagyunk, sőt még én fizettem neki egy tanfolyamot, hogy szegény áldozat vissza tudjon illeszkedni a huszonévesek közé..

Az a lényege a sztorinak, hogy stresszhelyzetben egész máshogy látszik a történet, és nehéz tisztán gondolkozni.

Én sem éreztem, hogy stresszes lenne, amikor benne voltam, a legjobbat akartam a babának meg a szegény apává tett srácnak is.

Teljesen normális, ha tiszta fejjel az ember máshogy gondolkozik. Pláne akkor, ha a terhességi hormonok megdobják az ember ítőlékeppésségeit a helyzeten felül.

Csóró az apja egyébként, az a mennyiség, amitől elesnék a 18 év alatt, nem mennyiség.

Apasági aláírva, ha változna a helyzete úgyis örököl utána, de valószínűbb a tetetemes adósság, amit a gyerekre hagy, mint párszázezer.