Milyen fiatal anyukának lenni?

Az egyik barátnőmnek volt rossz tapasztalata, aki 25 évesen szült.

Tervezett baba volt.

Fiatalabbnak nézett ki a koránál, és a védőnő kezdetben kifejezetten lenéző volt vele és a lelkét is kiszekálta. Aztán amikor rájött, hogy nem is annyira fiatal a barátnőm, mint gondolta, akkor elkezdett "rendesen" viselkedni vele:S

Amúgy egyetértek veled. És 30 felett már ezért nem is tervezek gyereket. (Igen, tudom, a mai nézetek szerint még "bőven" lenne időm:S De én mégis egyértelműen másképp érzem.)

Na akkor én leszek a legfiatalabb Anyuka itt. :)

22 éves vagyok, a fiam januárban 5 lesz.

Fogamzásgátlót szedtem.

Apuka 5 éve a férjem, aki 6 évvel idősebb nálam.

Baba mellett tanultam, mellette csináltuk a közös otthont. Mindenünk megvan, semmiben nem szenved hiányt.

Tervezzük a tesót. :)

Az én történetem happy end, de elég sok évfolyamtársam illetve osztálytársam szült előttem/utánam 1-2 évvel, mindegyikőjük egyedül maradt, sajnos.

Büszke fiatal Anyuka vagyok, egy tündéri nagydumás kisfiú Édesanyja, szerető, gondoskodó férfival az oldalán. Ennél többet nem is kívánhatnék. :)

Bocsánat, de én annyira közhelyesnek érzem azt, amikor valaki azzal jön,hogy bezzeg anyáink meg nagyanyáink 20 évesen szültek. Igen, de nézzük már meg milyen világ volt. Mennyivel könnyebb volt boldogulni, sokkal több helyen lehetett, akár csak apuka fizetéséből megélni stb. Könnyebbel lehetett saját lakáshoz-házhoz jutni, kevesebb volt az albérlet. Ezért sokkal többen tehették meg, hogy szüljenek, otthon maradjanak, és még így is, ha nem is gazdagságban, de tisztességgel megélt a család.

És oké,hogy eljárta akkor szórakozni, de nem volt ekkora bulizhatnék bennünk, mint a "mai fiatalokban".

Akárki, akármit is mond, én úgy gondolom,hogy manapság nagyon nehéz 25 év alatt megfelelő anyagi körülményeket teremteni (és itt nem két autóra, meg saját családi házra gondolok), ahhoz,hogy felelősségteljesen lehessen gyereket vállalni.

És azt is látom, hogy a párkapcsolatok sem tudnak kiforrni. Mert nagyon sok fiatal pár nem él együtt minimum 1-2 évet, önállóan, egyedül. Gondolok itt arra,hogy mondjuk elvégzik a sulit (akár középiskola, akár főiskola), még nagyon össze sem költöztek, nemhogy együtt lakjanak és jön a baba. Nem tudják még azt sem megtapasztalni,hogy milyen nekik, kettőjüknek együtt élni. Úgy,hogy nem anyuka főz mindennap, hogy csekkeket kell fizetni, hogy háztartást kell vezetni stb.

Van a fiam ovis csoportjában egy kisfiú, alig volt 20 éves, amikor szülte az anyukája, apuka volt 22. Rettenetesen nehéz körülmények között élnek. A srác egy gyárban dolgozik, ahogy halottam anyukától kicsivel több,mint a min.bérért, anyuka szakmájában nem tudok elhelyezkedni, mert mint kiderült egészségügyileg nem bírja. Hol van munkája,hol nincs. Mást kitanulni nincs pénze,mert a legtöbb valamirevaló képzés fizetős. Mindig gond van a párszáz forintos csoportpénzzel, a kisfiú szakadásig hordja a ruháit. A srác pedig a fáradságot (mert tényleg sokat gürizik,hogy megéljenek) minden hétvégén bulival vezeti le. Anyuka mondta,hogy nem issza le magát, de sosincs otthon, nem elég,hogy hétközben egyedül van a gyerekkel, még hétvégén is.

Szóval én egyáltalán nem bántam meg,hogy a 30-hoz közelebb vállaltunk gyereket, több év együttélés után, normális munkahelyekkel a hátunk mögött.