Milyen fiatal anyukának lenni?

21 vagyok, 10 hós a kicsi. Anyagilag és lelkileg is készen álltunk.

Így könnyebb. Megfelelő társ nélkül nem szerettem volna.

Mindig gondoskodó voltam.

Gyermek mellett tanulok újra! :)

Azért én különbséget tennék a tizenévesek és a huszonévesek között, nagyon sokat számít már pár év korkülönbség is!

Én 23 évesen szültem a fiamat, addigra már együtt éltünk két éve, dolgoztam, (így járt nem kevés GYED), tettünk rá félre, és ennyi. 30 évesen sem tudtunk volna többet megadni neki.

Most 35 vagyok, és a harmadikat várom. Igazából nem érzem, hogy olyan nagy különbség lenne a terhességek között, most is könnyen viselem, de erre azért majd szülés után még visszatérünk. :)

Ha valaki felkészülten, tudatosan vállal gyereket, akkor mindegy, hogy mennyi idős, egészségügyi szempontból a fiatalabb kor előnyösebb, és ennyi.

De megint más, hogy becsúszik tizenévesen, és tervük sincs a közeljövőre, nem hogy félretett pénz. De ugyanez fennáll akkor is, ha valaki 35 évesen esik teherbe meggondolatlanul, mert már nagyon kell a gyerek, és kifut az időből.

Ez egy eleg relativ kerdes. Egyaltalan mi/ki szamit fiatalnak? En 34 evesen egyaltalan nem erzem magam oregnek, es nem is szamit oregnek egy 34 eves no. Sot, addig, amig elkerik a szemelyimet meg most is minden egyes alkalommal, ha alkoholt veszek a boltban, akkor az meg visszaigazolas is a kulvilag reszerol, h nem nezek ki oregnek...Szoval ez a kerdes igy eleg tag.

Amugy igen, egyetertek azzal, h nem elonyos a huszas evek elejen szulni. En 32 evesen szultem es nem erzem kesonek, sot.

Huszonevesen tanultam, utaztam es olyan elettapasztalatot szereztem, amit nem tudnek gyerek mellett, viszont ami hozzasegit ahhoz, h a gyerekeimnek megfelelo anyagi es erzelmi biztonsagot tudjak nyujtani.

4-es válaszolóval nem értek egyet, én tanultam és utaztam a gyerek mellett, egyikben sem akadály a kisbaba. Megfelelő anyagi körülmények között neveltük és neveljük ezzel sem volt sosem gondunk.

Ja és kérdező: igen, kaptam atrocitást sajnos a korom miatt, mai napig több szülői közösség kinéz, bár már egyre kevésbé így, hogy én is 30 felett vagyok. De igen, sajnos jár egyfajta "megbélyegzéssel" ez, amit nem értek, de ilyen világot élünk...

Pont azt akartam írni, mint az utolsó :)

32 és 33 évesen szültem, kicsi most 3 hónapos, nagy sincs még 2 éves. Nincs olyan huszonéves, aki felvenné velem a versenyt, azt garantálom :)

Mindkettő rögtön összejött, terhességeket meg sem éreztem, éjjel négyszer szoptatok, de nappal alvásidőben ki szoktam szökni futni, plusz napi 2 séta a gyerekekkel...tehát miért is nem előnyös 30 után szülni?

Huszas éveimet tuti nem pazaroltam volna gyereknevelésre, most ideális, ebben a korban úgysincs jobb dolga az embernek :)

28 évesen szültem, véletlenül sem akartam előbb. A másodikat 32 évesen. Mindkettő egyből összejött. Hála Istennek alapozott életünk volt,amikor érkeztek a gyerekek. Továbbá ki is buliztunk magunkat, én elindítottam egy munkát, amibe visszamehetek.

És biztos vannak kivételek, de én egy embert ismerek közvetlenül, aki 17 évesen szült. Neki még úgymond mákja is volt, mert a szülei támogatták. Viszont agyban nem nőtt fel a gyerekneveléshez, a lánya a mamát szólította néha anyunak, ami nem is csoda, hiszen nagyrészt a nagyszülők nevelték, nevelik. A lány ugyan elvégezte az iskoláit, még főiskolát is, úgy,hogy a nagyszülők kialakítottak egy házrészt neki, ott maguknál. Így tudtak vigyázni a Kicsire, amíg anyuka tanult, ill. bocsánat de bulizott, pasizott. Most a Kislány már 14 éves. A nagyszülők még élnek, de nem fiatalok. Anyukával nem sikerült bensőséges anya-lánya viszont kialakítani. A kislánynak még mindig a nagyszülők a szülők. Csak már nem bírják, a Papa sokszor kórházban. Kérdés mi lesz vele,ha nem lesznek? Mert nehezen tudom elképzelni,hogy az anyukájával él tovább.