Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Teherbeesés » Hogy lehet ezt lelkileg...

Hogy lehet ezt lelkileg feldolgozni?

Figyelt kérdés
Tudom, hogy az én problémám nem nagy és nem is vagyok az a "hú de nagyon sajnálom magamat" típus, de most úgy érzem kiborultam. Elfáradtam. Régóta próbálkozunk babával, tudjuk is mi a gond, de nem akar összejönni. Megint műtétem lesz, amitől nagyon félek. Eddig jól viseltem, még nevetgéltem is ezen, de a hétvégén valahogy elszállt az erőm. Ott kezdődött, hogy megláttam egy ismerős csajsziról készült terhes képet az iwiwen. annyira kiborultam, nem sajnálom én tőle a babát, ne értsetek félre. már akkor kész voltam, erre elmentem a piacra hálóinget venni és a csaj kismama hálóinget akart rámsózni. pedig nem is vagyok duci, hogy terhesnek nézzen. A pasim elment a hétvégén bulizni a haverjaival - hozzáteszem egész hétvégére - és én olyan nagyon egyedül voltam. Rosszul viselem, hogy éli világát, míg én próbálom feldolgozni ami velem történik. Pedig én sem ülök otthon, taliztam 3 barátnőmmel, voltam a szüleimnél, eljárok én is, de most annyira szörnyen rossz passzban vagyok, hogy nem elég. Forduljak pszichológushoz, vagy mit tanácsoltok? Hogy lehet ezt átvészelni? Havi szinten orvoshoz járás, hormonok... áááááá úgy elfáradtam.
2010. ápr. 26. 12:04
1 2 3
 1/22 anonim ***** válasza:
100%

Na, először is nyugi, meg egy finom kapucsínó Neked! :)


Hány évesek vagytok, hány éve próbálkoztok és mi lesz a műtéted célja most?

2010. ápr. 26. 12:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/22 anonim ***** válasza:
100%

és mi a gond amiért nem jön össze? milyen műtéted lesz?

sajnos ez olyan dolog hogy minél jobban görcsöl rá az ember annál inkább nem jön össze. gondolom nehéz ez az állapot, de ha egy kicsit az élet más szépségével foglalkoznál, kicsit lazítanál biztos többet segítene a dolgon. a párod pedig éli az életét, hiszen mi mást tenne?? otthon depisen ülne és búslakodna? Tudom nehéz neked, de ha pozitívan állsz a dolgokhoz akkor megtörténik majd a csoda.

2010. ápr. 26. 12:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/22 anonim ***** válasza:
89%

Én személy szerint nem tudom elképzelni,hogy mit érzel,mert nekem vannak gyerekeim,és könnyen teherbe is esek.De a barátnőm pontosan ilyen volt mint te.Amikor a harmadik gyermekemet vártam el is jött,hogy megkérjen adjam oda neki a születendő lányomat,ők felnevelik.Szóval ebből is tudhatod,hogy éveken át próbálkoztak,szinte mindent megcsináltak,hogy baba legyen(voltak lombik programon is)Nagyon sajnáltam,de mindig mondtam neki,hogy valahol azért sem jön össze nekik,mert nagyon görcsösen akarják.Mert minden gondolatuk az egész életük erről szól..Néha már nem mertük hívni,hogy jöjjön,mert éppen valamelyikünknek nagy pocakja volt(5-en vagyunk barátnők akik rendszeresen összejárunk) mert volt,hogy a vidámság,szórakozás közben egyszer csak elkezdett zokogni,hogy lám megint más terhes és nem ő...Évekig mondtuk,hogy ne mindig ezen agyaljanak,mert a stressz,a minden napi görcsölés miatt sem jön össze nekik.(orvosilag mind ketten képesek a gyermek nemzésre).Ezt az állapot legalább 15 éve tartott.2 évvel ezelőtt végre belátták,hogy nekik soha nem lesz gyerekük,így leálltak vele.Már nem a gyerek téma volt fontos nekik,és mi is végre vissza kaptuk az életvidám barátnőnket.Annyira nem foglalkoztak már az egésszel,hogy egy nap éppen étteremben ebédeltünk amikor rosszul lett,és elájult.gyorsan jött a mentő,és volt nagy izgalom,idegesség!Egy fiatal mentős jött ki,és amikor megvizsgálta annyit mondott a barátnőmnek.Hogy ezentúl hanyagolja a csípős ételeket,és egyen,igyon rendesen mert a babának árt vele..terhes lett amikor már nem érdekelte az egész.Ma boldog iker lányok édesanyja...nemsokára ünneplik az 1 szülinapjukat..

Ezt a történetet azért írtam le,mert lehet(mondom lehet) hogy nálatok is közre játszik ez.Annyira görcsöltök a babára,annyira akartok,hogy e miatt sem jön..Talán egy kicsit mással is kéne foglalkozni,és talán amikor már nem ez tölti ki a minden napjaidat ,akkor neked is lehet hogy eljön az a nap amikor kismama ruhákat kell venned..

2010. ápr. 26. 12:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/22 anonim ***** válasza:
12:20as..de szépen írtál!!!Elolvastam,nagyon megható sztori!Gratu barátnődnek az ikrekhez:-)))
2010. ápr. 26. 12:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/22 A kérdező kommentje:

köszönöm a válaszokat és a bíztatást!

egy éve és hét hónapja próbálkozunk és én első perctől tudom, hogy nem jók a hormonjaim. csak gyógyszerrel van pé-m. de szerencsére a legkisebb adag is már használ. közben volt polipom, most miomám is van. egyébként átjárhatóságira megyek meg méhtükrözésre, de képzelhetitek mennyire hiányzik...

lehetne persze sokkal rosszabb is. próbálok nem rágörcsölni, de mindig nézni kell mikor kell UHra menni. igazából elvagyok, kirándulunk, utazgatunk, sportolok, barátnőzök, de ez a dolog mindig ott van.

tudom, hogy lesz gyerekem, csak ez a mizéria....

kicsit a pasimra is nehezteltem, mert úgy érzem ő ebből nem sokat érzékel, pedig de. olyan nagyon sajnáltam magam a hétvégén, pedig én nem vagyok ilyen.

és az is zavar, hogy mindenki azzal nyaggat, hogy miért nincs gyerekünk, mert már 2 éve volt az esküvő. én meg nem tudok fűnek fának beszélni a gondjaimról.

mivel tudnám még elterelni a figyelmemet?

jajj, olyan meg végképp nem akarok lenni, aki siránkozik kismami barátnők előtt. nehogymár ő érezze magát kellemetlenül. de sajnos úgy jártam, hogy az utcán elsírtam magam egy terhes láttán. de ciki....

2010. ápr. 26. 12:39
 6/22 anonim ***** válasza:
Semmi sem ciki, ha kell sajnáld magad, sírd ki magad, hisztizz egy nagyot. Aztán erőre kapsz, hidd el! Mindenképpen jó lenne, a párod segítene neked, pl. nem egyedül járna el bulizni, hanem együtt ketten. Álmodozz, tervezgess, mondogasd magadnak, hogy össze fog jönni! Próbálj nem görcsölni rajta, szeresd a párodat nagyon és minden ok lesz, mert így kell lennie
2010. ápr. 26. 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/22 anonim ***** válasza:

Együtt érzek veled! Márciusban volt 2 éve, hogy abbahagytam a fog.gátlót. Májusban lesz 1 éve, hogy hormonokat szedek, 3 havonta laborra járok és minden hónapban középidőben hüvelyi uh-ra. Nekem is voltak cisztáim, most is van kettő, 1-1 mindkét petefészkemben. DE NEM ADOM FEL!

Tudom, milyen szívszorító, mikor az ismerőseid sorra rakják fel az iwiwre az uh képeket a babáikról, nekem is sokszor megfordul a fejemben, hogy ha nekik sikerül, nekünk miért nem, pedig én sokkal jobb anyuka lennék... Tudom, ez nem szép dolog, de ennyi idő után az ember mindentől ki tud borulni. Én múlt hónapban voltam egy agykontrollhoz hasonló belső utazáson és azóta valahogy másképp állok a dolgokhoz. Nem idegeskedek, nem akarom annyira azt a babát, hogy minden gondolatom körülötte forog. Sokat meditálok és magamra kezdtem kicsit jobban odafigyelni. Tornázok, több szabadságot vettem ki, pihenek és már most sokkal jobban érzem magam.

Próbálj meg te is kicsit mással foglalkozni, ne a babával és a problémákkal és hidd el könnyebb lesz!

szorítok neked! P.

2010. ápr. 26. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/22 anonim ***** válasza:
0%
És gondolod ha meg lenne a baba a bulizós egész hétvégére eltűnős párod otthon maradna veletek?Én inkább e miatt aggódnék.Bocs de nekem ez jutott az eszembe mikor olvastam a kérdésed,és a pszichológust is egy kicsit túlzásnak tartom.
2010. ápr. 26. 13:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/22 anonim ***** válasza:

nekem 3 sztorim van. az első én vagyok: méhenkívüli miatt kivették az egyik petevezetéket, és folytonos ciszták mellett terhes lettem. akkor, amikor már belementem a lombikos gondolatba.

1. barátnőm: rendszeresen járt lombikra. aztán abbahagyták, majd újra kezdték volna, de közben kiderült, h terhes lett.

2. barátnőm: lombikkal összejött a baba. tiszta boldog volt, h van gyereke. most természetesen jött össze a tesó.

tényleg úgy van; ha rágölcsöl az ember, akkor nem jön össze, ha belenyugszik, akkor összejön. de erre a szintre el kell jutni. mert nehéz nem arra gondolni.

2010. ápr. 26. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/22 A kérdező kommentje:

a férjem legénybúcsún volt, ezért nem voltam vele. csak elég rosszul esett, hogy itthagy ilyen lelki állapotban - bár akkor még én sem tudtam, hogy "sajnálom magam" hétvégém lesz. nem szoktam az ilyeneken meghatódni.

mostmár jobban érzem magam kicsit. akivel csak lehet beszélek róla. anyósoméknak is mostanában mondjuk el, hogy problémánk van. ez is aggaszt. nem szeretem ha sajnálnak, nagyon kevesen is tudják, hogy gond van. meg is lepődnek milyen erős vagyok. pedig hát.... minden vagyok csak erős nem. legalábbis most úgy érzem.

13:14 akkor egy cipőben járunk. sajnos. de egyszer csak eljön már a mi időnk is és mi is pakolhatjuk fel a képeket iwiwre!!!!

sok sikert minden babát tervezőnek! a babásoknak meg boldog babázást!

nagyon szépen köszönöm a pozitív válaszokat!

2010. ápr. 26. 13:57
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!