Ti mit gondoltok az alábbi helyzetről?

Nyilván rossz embernek éreztem eddig is magam emiatt...hát most ezek után pláne, de azért megmondom őszintén, azt gondoltam azért, hogy ettől nagyobb megértésre találok a problémámmal kapcsolatban. Azért kicsit átestünk a ló másik oldalára. Ne menjünk el így ennyire egymás mellett.

Tehát egy szóval sem mondtam, hogy down-szindrómás. Csak vannak rá utaló külső jegyek. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mikor van szűrés és hogyan működik. Neki is volt afp lelete -amiről köztudott, hogy nem megbízható és már nem is kötelező ugye-, rendben találtak mindent.

Fel sem merült bennem kb 8-9 hónapos koráig, hogy baj lenne.

Aztán valami megszólalt bennem. És nem csak bennem. Mások is mondták már, hogy kicsit furcsa (családban is és szomszédságban is.elhangzott már az is a gyerekre, hogy "bolond" és nem a vicces megfogalmazásban.) Sőt, nővérem maga is kérdezte már, hogy normális-e egyáltalán ez vagy az a viselkedése. De mivel nem vagyok orvos, én is sokszor vagy nyugtattam, vagy azt mondtam nem tudom...mert hát tényleg nem tudom.

A problémám nem a down-szindrómás gyerekekkel van...és ha az is lenne a második természetesen mellette állnék és nem vetetné el ő sem ebben biztos vagyok. Ha nekem lenne, én sem vetetném el.

A lényeg itt az...és kicsit erről az oldalról próbáljatok megérteni és magatokévá tenni a problémát, hogy ha tudván tudjátok, hogy az egyik szeretett családtagotoknak van egy olyan párja, akinél gondok vannak és nem "százas"...amit valamilyen szinten örökölt az első gyerek...ti bárminemű figyelmeztetés vagy elbeszélgetés nélkül buzdítanátok arra, hogy persze! vállald be a másodikat is!

Nem szólalna meg a vészcsengő egy kicsit, hogy hát az ő helyzetükben ez nem biztos, hogy okos döntés?

A férje kint dolgozik külföldön, 3 havonta jár haza. Nővérem így is alig bír a gyerekkel. Lassan jön a bölcsi és vissza kell mennie dolgozni 4 műszakba!. Ha most bejön a másik baba, és kiderül róla, hogy baja van, szerintetek hogy fog dolgozni mellette?

Albérletben laknak, alig jönnek ki anyagilag. Azért is ment ki a férje, hogy hátha így könnyebb.

Hát én megmondom őszintén biztos úgy lennék vele, hogy ha valahol sejtettem ezt, akkor miért nem figyelmeztettem?

Mert lehet, hogy ő is sejti, hogy probléma van a gyerekkel, csak nem mer róla beszélni, mert fél, hogy beigazolódik.

Én csak féltem őt. Most lesz 2 éves a gyerek. Még korai bármit is diagnosztizálni nála, de én úgy gondolom vannak arra utaló jelek, hogy lesznek nála bajok. És ő is úgy van vele, hogy majd óvodában és iskolában mutatkozik meg igazán.

Azért nem kell engem így letolni, mert próbálok ésszel gondolkodni és megóvni egy olyan lépéstől, amit előtte alaposan át kéne gondolni. Mert ha megteszi, akkor lehet hogy azt mondja, hogy inkább elmennek a férjével különböző vizsgálatokra vagy beszélnek erről egy orvossal.

Nem jogom eldönteni és nem is ez a kérdés most, hogy szüljön-e másik babát vagy sem.

A kérdésem az, ha ezt látnátok ti, akkor beszélnétek-e vele erről vagy sem?

2 értelmes hozzászólást kaptam eddig, azokat köszönöm is és azok alapján mérlegelek.

A többieknek pedig könnyebb volt a kést szúrni belém egyből, minthogy magukévá tennék a helyzetet és úgy átgondolni.

És pontosan azért gondolkodok ezen ennyit, mert nem akarom, hogy úgy járjon, hogy terhesség közben derül ki, hogy probléma van, főleg ha esélyt látok erre.

Kedves 9!

A te hozzászólásod abszolút nem válasz a kérdésemre.

Egyrészt azért, mert rögtön az első mondatoddal igazolod azt, hogy attól még hogy okos és értelmes kisfiúról van szó, lehet down-szindrómás. És ezzel nem tudsz vitázni, mert ezt írtad le.

A sajátos nevelési igényűt mint jelzőt használtam, nem pedig a fogalmat. Mivel ha akármilyen viselkedési zavara is lenne a gyereknek "sajátos, egyedi nevelésre" szorul. Így értettem.

Másrészt, már rögtön kinyitottad a bicskádat és nekem estél, hogy "És ha down gyermek, akkor mi van????"

Kérdezném, hol írtam bármilyen negatív jelzőt a down-os babákra? Hol írtam, hogy ölni kell őket, hogy te azt mondd rám, nem állok messze a gyerekgyilkostól?!

Az meg hogy adóznak...azt már abszolút nem értem, hogyan kapcsolódik ide.

Semmi bajom ezekkel a gyerekekkel/emberekkel: Nekem is volt már nem egy down-os gyerekkel tapasztalatom.

Annak ess neki légy szíves így, aki mikor meghallja hogy down-os lesz a baba, azt mondja:"Jaj, beteg lesz? Akkor köszönöm szépen nem kérem"

Persze az is az ő döntése, nem ítélem el, attól függetlenül, hogy én nem vetetném el, és Isten ellen való cselekedet.

Harmadrészt...egy szóval nem mondtam unokaöcsémre, hogy hülye vagy hogy hülyének tartom. Éppen az ellenkezője. Egyes dolgokban pedig kiemelkedően jó.

13!

Rátapintottál kicsit a dolog lényegére.

Egyrészt a párválasztás..

Az elején nem is lehetett észrevenni a férjén, hogy baj van, pedig a barátai figyelmeztették nővéremet, hogy biztos jól meggondolta-e hogy ő vele köti össze az életét. Ő mondta hogy tudja h vannak hibái, de elfogadja és tudja kezelni. Viszont mára ez nagyon elhatalmasodott. Sajnos "beleválasztott"...

A 4 műszak...

Hát ez a baj, hogy mostanában mondogatja nővérem és gondolkodik a másodikon, hogy mivel egyébként is szeretett volna, lehet, hogy most lenne a legalkalmasabb, mert hogy akkor "megoldódna" a munkahely probléma is. És én éppen emiatt félek, hogy hirtelen ugrana bele a másodikba. Nyilván én segítenék neki...de rengeteget gondolkodunk rajta, hogy hogy legyen ez a helyzet. Mert oké, hogy én bevállalom, hogy viszem-hozom ha úgy van, természetes...csak a gyerek nem fogja bírni. Attól félünk, hogy elkészíteni sem tudom, nem hogy elvinni majd a bölcsibe. Nagyon anyás természetesen.

Már most ezeken gondolkodik, hogy fel kell mondania a munkahelyén, mert nem tudja vállalni a 4 műszakot és ott nem adnak más opciót (már beszélt velük). Szóval ő úgy van vele, nem akar terhet rakni ránk, vagy legalábbis hosszútávon nem, ezért is gondolkodik a második babán. Vagy felmond, vagy második gyerek.