Mit gondoltok az alábbi helyzetről?

Őszintén? Kicsit szeirntem túlreagáltad. Mert a mai világba az ember nem nagyon teheti meg, hogy ne végezze el rendesen a munkáját. Elhúzódott, ottmaradt, ezidáig szerintem teljesen rendben van. Odaszólt a szalonba, nagyon dícséretes. Az egy dolog, amit én kifogásolnék, hogy miért nem tud szólni neked, ha már késik? Akkor valószínűleg nem 'pitbull fejre' kellett volna hazamennie :)

De én úgy gondolom, hogy odaértetek, elvitt, túl vagytok rajta. Kész. Felesleges ezen vitázni. Kérj bocsánatot, ha úgy érzed, hogy kell. És mondd meg neki kedvesen(!), hogy legközelebb szóljon.

Gondolj csak bele. Lehet, hogy ő az egyetlen támaszod, de ő nagyon sokat ér. Felesleges ilyen miatt nem beszélni :)

teljesen igazad van! próbáld neki elmondani vagy leírni nyugodtan, hogy te csak rá számíthatsz és borzasztó érzés, hogy megbízhatatlan. Otthon vagy, amúgy is függő helyzetben vagy, és még ezzel is kihangsúlyozza.

mond el, h megérted a munkát, de ő mit szólna, ha te viselkednél így. (pl. ráhagyod a gyereket, hogy hazaérsz altatásra és nem érnél haza stb.) Szerintem ő nem érzi, hogy mekkora súlya tud lenni az ilyeneknek, amikor neked hetekig akár csak 1 ilyen előre megbeszélt programod van. (Míg neki valószínűleg naponta több is, így fel sem tűnik, ha 1-2 helyről elkésik)

csak férfi...szóval dunsztja sincs arról, hogy milyen napokig két gyerekkel a nyakadon lenni és nem csak lenni, hanem dolgozni is.

Az én párom 4 hete ígérte meg, hogy vigyáz a kicsikre, míg elmegyek a fogorvoshoz. Aznap , ugyanúgy mint a te párod, biztosra mondta, hogy hazaér. De semmi...

Szóval 2 gyerekkel állítottam be a fogorvoshoz és Isten segítségével a gyerekek elvoltak az asszisztens nővel+a pici elaludt.

Nem esett jól, de túl vagyok rajta és tudom, hogy leginkább a Fenvalóra és magamra számíthatok. Ha a férjem vigyáz a gyerekekre, az csak bónusz.

Mellesleg nekem sincs semmi segítségem a közelben, és sajnos még a távolban sem nagyon.

Szerintem meg tök igazad van!

Nálunk ugyan ez van. Ha én kérek valamit, azt nem lehet időben megcsinálni. Volt, hogy orvoshoz nem tudtam elmenni, mert nem jött haza. 39 fokos lázzal kínlódtam itthon a 7 hónapos gyerekkel és nem jött haza, mert dolga volt.

Bezzeg, ha a haverok hívják, akkor mindig ráér.

Én sem kérnék bocsánatot a helyedben. Nekem volt olyan, hogy anyukám vett ki szabit és utazott fel vidékről, hogy a dolgaimat el tudjam intézni és ne kelljen a gyereket húzkodnom magammal minden felé.

Megértem, hogy munka, meg pénz hajtás és hasonlók, de rám és a gyerekre igen is, hogy kell időt szakítania.

Szerintem nem reagáltad túl, vagy akkor én is túl reagálok mindent. :)