Mit gondoltok erről a helyzetről?

A fiam és a szóban forgó anyuka kislánya együtt kezdték az ovit. A kislány járt bölcsődébe, az én fiam nem. Itthon sokszor emlegeti a kislányt, meg is kérdeztem, hogy tetszik-e neki, mire igen volt a válasz, és hogy csinos a ruhája. :) Örültem, olyan aranyosnak találtam.

Viszont pár hete beszéltem az óvónénivel, és kiderült, hogy a fiam néha-néha megfogja a kislány arcát. Nem tudom jobban megfogalmazni, a mutató és a hüvelykujja közé fogja. Megijedtem, hogy esetleg agresszív és kislánynak fáj, de azt mondta az óvónő, hogy semmi ilyesmiről nincsen szó. Egyszerűen a fiam így próbál kapcsolatot teremteni, mivel ő nem járt bölcsődébe, új neki a gyerekközösség. Valahol el kell kezdeni, de tényleg ne aggódjak, nincsen semmi probléma. Ha lenne, már szólt volna. Meg is nyugodtam.

Tegnap végre találkoztam az anyukával, és gondoltam megkérdezem tőle, hogy mit szól ehhez a "szerelemhez", ugye milyen édesek? :) Erre anyuka nekem ugrott, hogy ő nem így hallotta, mert a csajszi nem ezt meséli otthon, és legyek szíves szóljak rá a fiamra, hogy vegyen vissza. Azt hittem elájulok. Megmondtam neki, hogy én mit gondolok, és nehogy már leharapja a fejemet, szerintem nincsen tragédia.

Erre megyek ki az ajtón a kislány szívettépően zokog az apuka karjaiban, és az óvónő kérdésére, hogy mi történt, apuka ezt válaszolja: "Az a kislány (rámutat) megütötte, és ezért sír." Láttam az esetet, szinte hozzá sem ért a másik gyerek. Abszolút nem volt indokolt ekkora ordítás a kislány részéről, de én az apuka helyében megnyugtatni próbáltam volna, nem "árulkodtam" volna az óvónőnek. Ez utóbbit csak azért írtam le, mert most már azt gondolom, hogy van a kislányban egy jókora kényesség. Most hatványozottabban próbálom mondani a fiamnak, hogy játsszon mással, mert a kislány megijed tőle, remélem meg is érti. Vagy mit tehetnék?

Nem akarok túl nagy feneket keríteni az ügynek, csak tegnap óta ezen gondolkozom, nem igazán értem. Az én fiam jóval önállóbb, életrevalóbb, ezt látom a szoktatás óta, azt hittem csak elfogultság, de ezek szerint nem így van. Persze, mindenki a saját gyerekét félti, óvja, de nem szeretnék túlzásba esni sem. Úgy nevelem, hogy próbálja meg megoldani a problémáit, az árulkodást ki nem állhatom, neki nem is szokása.

Bocsi a litániáért, ha valami zavaros, kérdezzetek vissza. :) Várom a véleményeket, tanácsokat, nem baj, ha nem értetek velem egyet. :)