Mit gondoltok erről a helyzetről?

Arról a nőről, aki a kétéves fia mellől kimenne, hogy a családnak jobb legyen, azt gondolnám, hogy nagyon nehéz döntést kellett hoznia. Hogy jól, vagy rosszul döntött, azt egy kívülálló nem tudja megmondani. Igaziból nem az a lényeg, hogy ki mit gondol a nőről, hanem az, hogy a kétéves gyereke ezt hogyan fogja tudni feldolgozni, illetve ő hogyan dolgozza fel, ha a gyerek eltávolodik tőle.

Én biztos nem tudnám megtenni, de ettől még nem tartom hibának, ha valaki másképp dönt, csak mérlegre kell tenni, hogy tényleg megéri-e. Pénzt keresni sokféle módon lehet, a gyerektől elvett időt viszont soha semmi nem fogja pótolni.

En nem lennek ra kepes.Egyebkent talalkoztam mar olyan novel, aki a babajatol es csaladjatol tavol dolgozott evente 6 honapot.Oszinten szolva csak azon gondolkodtam, hogy milyen nehez lehet neki amikor nem lehet veluk.

Szinte kamaszkoromtol kulfoldon elek, nekem termeszetes,hogy a kisbabas anyukak is dolgoznak, en is dolgozok a 2.5 honapos babam mellett.Azt viszont elkepzelni sem tudom, hogy a munkaidom leteltevel ne tarthassam a karomban a gyerekeimet minden nap.

Én megtettem, vagyis dolgoztam kint fél évet, a fiam 3,5 éves volt, mikor kimentem, 4. szülinapja előtt jöttem haza. Közben 2szer voltam itthon 2-2 napra. Iszonyú nehéz volt, még jobban ragaszkodott hozzám. Nagyon nehezen viseltük, ő sokáig nem tudta feldolgozni, még ősszel is voltak viselkedési problémái az oviban (5 éves már), amit a nevelési tanácsadóban erre vezettek vissza, anya figyelmét felkelteni....

Jó helyen volt, mert az apjával és a nagyszüleivel volt, emiatt nem is aggódtam, viszont még egyszer nem tenném meg.